Adamus Saint Germain: Csináld magad! 2 – Harag

 

Nos, a múltkori alkalommal a szeretet témakörét jártuk körbe egy olyan rendhagyó módon, ami abban segített, hogy a szeretet-fogalom újfajta értelmezése által annak egy magasabb rendű módját tudjátok megélni. S akkor most egy kicsit átnézzük a kérdéseket egy más szemmel, hogy ennek talaján továbbléphessünk a mai témánkra, ami harag lesz. Ugye azt kértem, válaszolj meg nyolc egyszerű kérdést, amik azonban épp egyszerűségüknél fogva tudtak rólad, és a sokszor fals szeretet-fogalmatokról megmutatni valamit. Ugyanis amikor azt mondom: szeretet, ma te azt gondolod erről, ez egy olyan benned keletkező és általad táplálásra váró erő, ami másokkal összeköt, ami egy benned feléledő és megtartandó mágnes, mellyel másokat magadhoz húzhatsz; csakhogy a szeretet se nem mágnes, se nem egy általad fenntartandó erő, a szeretet egy energia, ami téged tulajdonképpen fenntart, teremt, létrehoz. Tehát még egyszer vizsgáljuk meg a kétféle szeretetértelmezés közti különbséget: te azt gondolod, a szeretet egy kötél közted és a szeretett személy közt, én meg azt mondom: nem, a szeretet nem egy kötél köztetek, hanem a szeretet az az energia, ami lehetővé teszi, hogy te egyáltalán önmagadra tekinthess, és ez az önmagadra tekintés okozza aztán azt a vágyat, hogy másokat is megláss ebben a tükörben. S hiába érzed most azt, ezzel én tulajdonképpen semmit sem mondtam, ez nincs így, hisz ezzel épp egy új irányt mutattam meg számodra, amivel majd egyszer egy teljesebb létezési mód felé tudsz elindulni. S akkor nézzük ennek kifejtését a kérdések által lebontva – és azonnal megérted mindazt, amit én mondok neked.

Az első kérdés az volt, hogy ki az, akit egy fajta óvó-védő szeretettel veszel körül; s ez a kérdés azért nagyon fontos, mert egy hazugságréteget fog lehántani rólad. Akit ehhez a válaszhoz írtál ugyanis, az a részed, akiről épp ebben a pillanatban válsz le. Ő az, aki megtestesíti számodra a múltat: azt, amit ha nem hagysz magad mögött, akkor te magad is megrekedsz. Félreértés ne essék, itt most nem magáról a személyről van szó, hanem az általa képviselt energiáról, ami téged ebben a pillanatban fogva tart. Ez az energia az életed minden területén ott van, a csodás ember, akinek a nevét a kérdéshez írtad, csak megmutatja számodra ezt, és arra kér, hogy az ő elengedése révén próbáld elengedni ezeket a berögzött struktúrákat. Magyarán ebből a válaszból már láthatjuk is, hogy a szeretet nevében néha fájó és téged hátráltató kötéseket veszel magadra.

No, nézzük a következő kérdést! Itt azt kértem, nevezd meg, hogy számodra a feléd irányuló szeretet milyen elsődleges érzéssel párosul! Nos, ennél a pontnál egy dolgot kell megértened. Hogyha te haladsz egy úton és szeretnél is előrejutni, s nem csupán önmagad körül forogni, akkor mindig lesz az útnak egy olyan pontja, ami épp előtted áll, azaz ahova épp lerakod a lábad, ám ez nem lehet soha azonos azzal az útszakasszal, ahol éppen állsz, mert ha erre törekszel, egy idő után csak köröket tudsz leírni. Tehát a második kérdésre adott válasz arra mutat rá, mitől félsz: azt mutatja meg, hogy mi az, ami téged ezen az úton nem enged előre. Nagyjából az előző kérdés ellentétes megközelítéséről van szó. Azaz fogod a fogalmat, amit oda írtál, megvizsgálod és belefoglalod egy mondatba, ami úgy kezdődik: „A leginkább attól félek, hogy…” – és itt jön a te általad meghatározott fogalom. Tegyük fel, azt írtad, hogy ha szeretettel találkozol, az benned mindig a viszonzás kényszerét indukálja: s ekkor úgy fejezed be a mondatot, hogy „viszonoznom kell”. Ha azt írtad, hogy zavart érzel, akkor úgy fest a mondatod, hogy „Leginkább attól félek, hogy megzavarodom, vagy zavarba hoznak a dolgok”. Ezt sem személyekre lebontva értelmezzük, hanem a te általad megélt egész valóságra vonatkoztatva. Most a téged meghatározó alapvető félelemmel tudsz szembenézni e kérdés során.

A következő kérdésnél a szeretethez társuló tetteid jellegét tártuk fel, és most akkor tisztán láthatod azt a jövőbeli irányt, tulajdonképpen azt a helyet, ahová tartasz: pontosan olyan lesz a magasabb rendű világod, az abban elfoglalt helyed, mint amit itt megfogalmaztál. Ez is egy energia, úgy tekints erre a meghatározásra, mint egy ház szimbolikus képére, próbáld meg elképzelni, milyen az a ház, aminek azt a nevet adod, amit ennél a pontnál válaszként írtál. Íme az új otthonod, így már egy kicsit megragadhatóbb, és ebből tán azt is látod, hány emeletes, milyen képletes földrajzi környezetben kell ezt elképzelned.

Nos, nézzük a negyedik kérdést, ahol azt vizsgáltuk meg, milyen vagy te akkor, amikor az vagy, aki. Pontosabban azt néztük meg, ezt mennyire sikerül jelen pillanatban maradéktalanul megélned. S erre is van egy kis megfejtést segítő kulcs: fogd az idővonalat, az életed egyenesét, rajzold le a születésedtől a jelenig tartó vektorát, és helyezd el benne az általad meghatározott személyt. S azonnal láthatod, hogy hol vagy te most önmagadhoz képest, a lényed mely részét tudod most maradéktalanul megélni! Itt helyezheted ezt a személyt egy pontba, vagy egy meghatározott szakaszra, ám azért arra figyelj, hogy el tudd az egyenes egészétől különíteni, mert csak így mutat meg rólad valami nagyon fontosat: inkább múltbéli, jelenbéli, vagy a jövőbemutató most az én-meghatározásod? Gondolkozz ezen, nincs értelme ezt túlmagyarázni, úgyis érezni fogod, hogy ez mit mutat meg rólad – és meglátod, segít egy kicsit önmagadról megint lehámozni egy felesleges réteget, hacsak nem vagy már kész e munkával!

Az ötödik kérdés nagyon egyszerű volt: egy képet kellett meglátod – nem kitalálnod, hanem meglátnod, a különbség óriási. E kép az eredetedre utal, ez a kép az úgynevezett „családneved”: próbálj neki most egy nevet adni, próbáld meg meghatározni, mint egy közösség gyűjtőnevét! Amennyiben te a szeretet kapcsán vígan a tavon suhanó vitorlásokat látsz, akkor a te otthonod, a te eredeted, a te „családneved” kapcsolatos a széllel, a vízzel, a szabadsággal. Ha a napot láttad, a te otthonod a tűzzel, az energiával, a központtal, a teremtéssel kapcsolatos „hely”. Ezt természetesen nem szó szerint kell értelmezni, e kép nem mutat meg mást, minthogy mely szféra vár téged, hová tartasz immár egy magasabb minőségben vissza, emelve ezzel e szféra energetikáját is.

No és ezután egy negatív érzést kellett megfogalmazni, ami a belőled fakadó szeretetérzést kíséri – és most figyelj nagyon, mert ez ebben a játékban a kulcskérdés: ez az érzés megmutatja számodra, hogy hol lesz a kijárat a valóságodból. Ott fogsz kijutni, ahol ezt az érzést átalakítottad, úgy is mondhatnám, hogy most csak azért nem látod a kinyílt ajtót, mert ezzel az érzéssel nem tudtál még dűlőre jutni. Nevezheted akár a felemelkedésed legfőbb akadályának, s mostantól nincs más dolgod, mint ezt tudatosan elkezdeni kigyomlálni magadból. Nem levagdosni, mert akkor megerősödve újranő, hanem kiásni a földből, és gyökerestül kihajítani a kerítésen túlra. Menni fog, hisz megtaláltad, innen már csak egy lépés az eltávolítása.

A következő kérdés azt mutatta meg, hogy ha ez sikerül, mit kapsz jutalmul cserébe. A megnevezett személy megmutatja, hogy hogyan, a megfogalmazott, s általa hordozott minőség meg azt, hogy mivel gazdagodik a lényed, ha ezt a gyomot kiirtod. Látnod kell, hogy a két kérdés milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz ezen értelmezés fényében! Ott a kupa, ott az elsőknek járó díj az orrod előtt, most már csak el kell érni, s ebben akadályoz az a szúrós gaz.

S a legutolsó kérdés meg azt tárja fel, hogy mi marad a valóságodból, miután kilépsz belőle. Azaz az a hiány – amit megfogalmaztál – fogja hordozni számodra ennek az elhagyott realitásnak a lényegét, majd ha visszatekintesz rá. Ez is egy energia, amit most hiányként élsz meg, s meglásd, amint elhagyod a valóság falait, ez a most téged látszólag meghatározó közeg nagyjából azt fogja jelenteni, mint aminek a hiányát megéled. Hogyha számodra most a szeretetburkodból hiányzik az őszinteség, akkor látni fogod, hogy milyen hazug világot hagysz magad mögött – és így tovább, nézd csak meg ezt a saját válaszoddal, hisz nagyjából most ennyi számodra ez a világ, semmi több.

No és ha ezt így alaposan végigveszed s elgondolkozol róla, azonnal megérzed: a szeretet nem benned van, hanem ez az az erő, ami téged, hogy úgy mondjam, összetart. És ha ezek után, miután rájöttél, hogy a szeretetburok tulajdonképpen te magad vagy, már szeretnéd ezt az érzést egy magasabb síkon megélni, egy újfajta módon e burkot kicsit átalakítani, meglátod, hogy nincs is más dolgod, mint ezt a burkot átnevezni. Vedd ki belőle magad, és helyezd belé az új énedet, adj ennek egy új nevet, és nemcsak a szereteted módja, jellege változik meg, hanem e fogalommal kapcsolatos minden látszólag nem összekapcsolható tapasztalásod is! Ha én beülök egy autóba, amiről azt gondolom, ez egy luxusautó, mert azt az információt kapom, hogy ez egy egyedi, vagyont érő darab, ennek megfelelően fogom annak tulajdonságait e képhez igazítani. S ha ez egy hazug állítás, minden, ami ehhez az autóhoz fűz, hazug lesz, s idővel én magam sofőrként is egyfajta identitásválságba keveredem. Gondolkodj el ezen, s meglátod, hogy hol van a baj az elnevezéseddel, mit kell kicserélni mire, és nézd meg, milyen eredménnyel jár csupán az, hogy megnevezed az autó valódi márkáját!

Nos, és akkor ebből a pontból könnyen át is tudunk térni a harag témájára, ami nem más, mint egy benned lévő indítókulcs. A harag az a slusszkulcs, ami nélkül a motorodat nemigen, vagy csak nagyon bonyolult és kitekert módon tudod elindítani. A harag egy pillanatnyi érzés, épp csak egy elektromos szikra, ami azon nyomban elmúlik, ha elkezd berregni a motor. Baj csak akkor van, ha a motort nem kapcsolja be, mert úgy nyilvánvalóan csak az akkumulátort meríti le, míg az autót nem tudja mozgásba lendíteni. S akkor lássuk is a kérdéseket, mert az indítókulcs helyes használatára így hatékonyabban rá tudsz jönni, mintha elkezdem neked a harag természetét megmagyarázni.

– Fogalmazd meg, hogy amikor haragot érzel, akkor az milyen konkrét mozgással társul a képzetedben: mit csinálnál legszívesebben? Ugranál egyet? Tapsolnál, dobbantanál, netán nekiiramodnál? Érezd magadban a haragot, és megint csak láss meg valamit, amit ott van benned, ami automatikusan ezen érzésből fakad!

– Most azt fogalmazd meg, hogy amikor haragszol, akkor mi az a szó, amit legelőször szíved szerint kimondanál! Lehet csúnyaság is, most ne törődj semmivel, csak írd le azt a szót, vagy netán összetett fogalmat, ami a harag állapotában szinte mindig a szádra tolul! Ezt is azonnal tudni fogod, ha képes vagy most érezni a saját haragodat.

– Mondd meg, hogy mi az a helyzet, ami soha sem tudna belőled haragot kiváltani! Egyetlen dolgot írj, de biztos legyél benne, ez valóban soha, de soha nem haragítana meg, s lehetőleg egy emberi szituáció legyen, emberi szereplővel. Ez fontos.

– Most határozd meg magadnak, hogy amikor haragszol, akkor az mely testrészedben nyilvánul meg leginkább! Hol haragszol? A fejedben, a szívedben, a lábadban, a gyomrodban? Ezt is csak érezd meg, nem szabad rajta gondolkodni, egyetlen testrészt határozz meg csupán.

– Most azt gondold végig, hogy a haragod milyen amplitúdójú. Hirtelen emelkedik magasba, és hamar lecsitul, vagy lassan emelkedő görbe, ami hirtelen leesik? Rajzold le a teljes haraggörbédet, és ha tudsz, írj alá időtartamot is! Kell lennie egy rád igen jellemző időtartamnak, s nagyon fontos, hogy ezt viszonylag pontosan meg tudd határozni!

– S végezetül írj most egy nevet a papírra, akire a legjobban haragszol ebben a pillanatban! Ha nem tudsz ilyen nevet írni, írd a lapra azt, hogy „üres”. Ha több nevet tudnál csak írni, s nem csúcsosodik ki senki, írd a lapra, hogy „tele” – és a következő alkalommal feltárom, mit mutat ez meg rólad, s hogyan segít ennek megoldása elvágni a köteleket a lábadról.

A harag egy olyan érzés, amit rossznak minősítetek csak azért, mert nem tudtok vele élni. Hogyha a harag rossz dolog lenne, akkor ki tudnátok iktatni a világból, csakhogy a harag egy erőteljes teremtőenergia, és ezért van mindenben jelen, még egy előtted álló asztalban is. Ha tudod a választ, hogy hol foglalja magában, mely részében egy látszólag élettelen statikus tárgy a haragot mint energiát, hatalmas lépést tettél e fogalom valós megértése és helyes használata felé. A haragos emberek azért ilyenek, mert a világ nem tudja a haragot kezelni, ez körülbelül olyan dolog, mint az üres serpenyő a tűzön: amíg van benne étel, minden rendben van, de üresen a serpenyő önmagát melegíti, és ennek következményében sérül. A haragos emberek e világnak az üres serpenyői, és azért üresek, mert az emberek félnek a tűztől, és inkább a pulton lévő, langyos edényeket pakolják dugig – s látható is, hogy ahogy csordulnak ki ezek az edények, úgy pattannak el a tűzön lévő üres serpenyők. A következő alkalommal mindent közösen megfejtünk, és akkor tovább is lépünk a következő fogalomra, ami a segítés, a segítségnyújtás lesz. S meg fogod látni, a körbejárt fogalmaink mint valami érdekes szójáték, egy konkrét üzenetet, kódot határoznak majd meg majd számodra; egy olyan kódot, amit már nem itt, hanem egyfajta köztes helyen kell tudnod majd alkalmazni. Jó munkát, barátaim! (ASG)

Hozzászólások lezárva.