Adamus Saint Germain: Csináld magad! 3 – Segítségnyújtás

 

Múltkor a harag témakörét jártuk körbe egy rendhagyó módon, mégpedig azért ezt, mert a harag egy nyílvessző a kezeitekben, s ha ezt nem tudjátok hatékonyan használni, egy idő után éhen maradtok. Harag nélkül nem lehet létezni, a harag ott van mindenkiben, csak van, aki hasznos fegyvernek tekinti, mások hasznos szerszámnak, s vannak, akik valami felesleges haszontalan tárgynak. S ettől függően fog a harag más-mást eredményezni az életetekben, s azért fontos ennek a bennetek lévő kis gyújtószikrának a természetét kitanulnotok, mert ennek köszönhetően nagyon hatékonyan tudtok előre haladni, azt is mondhatnám, hogy a küszöbön álló váltás e nélkül a hatékony eszköz nélkül nem is lesz sikeres. S miért mondom ezt? Azért mert a harag nem az, aminek most gondoljátok, nem valami mások ellen irányuló leküzdendő rossz érzés, hanem egy jel, egy irány, egy olyan vektor, amit egy útjelző táblához is lehetne hasonlítani: ami azt mutatja meg számodra, ne lépj oda, hanem erre haladj! S hogyan mutatja meg ezt a harag? Nos, ezt tártuk fel az előzőekben megválaszolt pár egyszerű kérdés segítségével. Nézzük is a válaszokat, és meglásd, ha ügyes vagy, megkapod az íjadat a szép hegyes nyílvesszővel, s a használatához szükséges tudást is egy kis egységes csomagban.

Az első kérdésben azt kellett megválaszolnod, hogy amikor haragot érzel, az milyen automatikus mozgást eredményez nálad, azaz a harag pillanatában mi az, amit tenni szándékozol. És most nagyon figyelj, mert érdekes dolgot mutatok meg neked! Ez az irány, amit meghatároztál, megmutatja az egész életednek a meghatározó irányát, azaz a te mostani életedben, ebben a nagy és beteljesítő kalandban te hogyan és merre mozogtál! S ezt azért nagyon fontos tudnod, mert így sok olyan úgynevezett probléma kerülhet a helyére, amit csak azért nem értettél, mert nem láttad tökéletesen tisztán és világosan egyben azt a mozgásirányt, ami a te életedre jellemző. Teljesen mindegy, hogy ez most milyen irány, itt nincsenek, kedveseim, jó és rossz válaszok: ez csak egy kép, egy mozgófilm, ami megmutatja, mit tettél eddig – ha ezt fölülről és neked levetítve megmutatjuk ezen a módon. Ha netán ez benned valamiért rossz érzéseket generál, azaz úgy érzed, ez az irány nem az, amit te valójában követni szeretnél, ezen most tudsz is változtatni, és ehhez fog minket átvezetni a második kérdés.

Ugyanis itt azt kértem tőled, hogy határozd meg, mi az a gondolat, ami a harag pillanatában mindig előtör belőled. Nos, ez a te végcélod, úgymond, azaz a te mozgásod iránya végül is e célhoz vezet téged. Lehet, most elsőre ez nagyon furcsának tűnhet, de mindjárt megérted ezt is, ha figyelsz. Vizsgáld meg az irányt és ezt a célt, úgymond, egy folyamat ábrájaként! Ha kell, rajzold le a mozgásod irányát egy nyíllal, és a nyíl hegyéhez írd oda a gondolatot, amit a második válasznál megfogalmaztál! Majd tekints erre az egyszerű kis ábrára azon a módon, hogy te haladsz egy irányba, aminek a végén az fog várni, amit megfogalmaztál – csakhogy annak, hogy úgy mondjam, megszelídített, transzformált módján. Tehát amit a második ponthoz írtál, annak egyfajta inverzét fogod elérni, az lesz a szép erdei kirándulás általad megtapasztalható tisztása: egy olyan hely, egy olyan állapot, ami magában foglalja mindazt, amit a harag pillanatában egyfajta negatív módon fogalmaztál meg. Gondolkodtál már azon, hogy amikor egy íjjal célzol, mit látsz magad előtt? Aki valaha íjazott már, pontosan tudja, íjjal nem úgy lövünk, mint egy pisztollyal, hogy kijelölünk egy pontot, és arra fókuszálunk, mert az íjazásnál sokkal jobban segít a tág perspektíva, azaz az eltalálni kívánt célpont kijelölése annak hátteréből kiemelve azt. S ez azért van, mert míg a pisztoly, vagy puska esetében maga a fegyver csöve adja meg a lövedék pályájának irányát, addig nyíl esetében ez sokkal összetettebb dolog: itt a te karod és maga a nyílvessző együttesen határozza meg ezt a láthatatlan csövet, amiben a nyíl halad; s ezért van az, hogy itt nem elég egy pontra irányítani a nyílvesszőt, hanem a pontot ki kell emelni annak környezetéből – csakhogy ehhez az elsődleges lépés a környezet meghatározása. S nem azért magyarázom nektek el ezt ennyire részletesen, mert itt most íjászati tanfolyamot tartunk, hanem mert a harag valós természetét szeretnénk feltárni, s ez a példa erre tökéletesen alkalmas. Tehát ha te a haragot arra használod önmagadban, hogy általa elkülöníts valamit valamitől, akkor nagyon hatékonyan célba érsz, mégpedig igen beteljesült módon. Ám ha a haragot arra használod, hogy valamit eltolj magadtól, akkor ez zavart okoz, mert eltolni nem tudod az adott minőséget, csak magadat fogod tőle eltávolítani egy olyan módon, ami nemhogy megszünteti benned ezt az érzést, hanem épphogy fenntartja, és ezáltal duzzasztja, amíg csak le nem merül az akkumulátorod, ahogy ezt már az előzőekben említettem. Hiszen az indítókulcs dolga a motor elindítása, s nem egy önmagáért fenntartandó folyamat. Csak egy pillanat. Megnézed a cél körülötti formát, meghatározod, és utána már tudsz a célodra egy kiterjesztett módon fókuszálni, egy olyan átfogó perspektívával, ahol a célpontot csak elkülöníted az őt meghatározó formától, és nem teljesen „kiszeded” onnan. Egyszóval tehát a harag célokat jelöl ki, mindig erre gondolj, és tekints így rá, és ne keverd össze az indulattal, a sértettséggel és más, a harag energiájához nem illő, egyéb gyökerű dologgal. Hogyha haragot érzel, az csak annyit jelent: most célzok. S attól függően sikerül majd célba is találnod, hogy a mozgásod iránya és a cél összhangban van-e. Nos, ezt mutatta meg számodra ez a két kérdés így egyben, elmélkedj rajta, sok érdekes felfedezést tehetsz így önmagad számára!

No, menjünk tovább: a következő kérdés során azt kellett megválaszolnod, hogy mi az az emberi helyzet, ami soha nem tud belőled haragot kiváltani. S ez azért egy nagyon fontos kérdés, mert ez megint nemcsak a haragról, hanem az egész szép életutadról megmutat megint valami nagyon fontosat: hisz, amit ehhez a ponthoz írtál tulajdonképpen egy olyan helyzet, egy olyan szituáció, ami a te életed keretének is tekinthető. Ha azt mondtuk, az első kérdés megmutatja a mozgásod irányát, a másik a célodat, amit majd a megfogalmazott gondolat inverzeként megélsz, akkor e harmadik kérdésre azt mondhatjuk, ez az a táj, amin végighaladsz. Akármit is írtál e kérdéshez, tudnod kell, ez az egész éltedet végigkísérte mint erdőrészlet. S hogyan kell ezt értelmezni egy átlagos, emberi helyeztet tekintve? Úgy, hogy a helyzet, amit megfogalmaztál ennél a kérdésnél, egy határozott érzéssel párosul a te képzetedben: ha azt írtad, tegyük fel, téged egy kisgyerekről való gondoskodás soha nem tudna haraggal eltölteni, akkor ezt kösd egy érzéshez, vagy egy általános fogalomhoz – mondjuk, legyen az, hogy „gondoskodás” –, és tudd, életed erdejének ez a legfőbb tulajdonsága. Mint ahogy egy fenyvesnek, vagy bükkerdőnek is megvannak a maga sajátosságai. Remélem, ez így érthető, mindenesetre nagyon sokat segít abban, hogy a jövőben ezt az erdőt már tudatosan járd és tudd, azért szúrja a talpad a talaj, mert a te erdőd egy fenyőerdő, és ennek ismeretében ez a kellemetlenség, hidd el, értelmet nyer és enyhülni fog. Magyarán adj ennek az emberi szituációnak egy általános fogalmi elnevezést – gondoskodás, figyelem, vagy akár nyugalom –, és tudd: ezen a tájon fogod elérni a célod, most már tudatosan meglátván annak jellegzetességeit.

S a következő kérdésnél, ahol egy testrészt kellett meghatároznod már azt is láthatod, hogy ez az út, a cél, a táj, milyen eredményt fog számodra az utad végére hozni, azaz a testrész és annak szimbolikája megmutatja, hogy amikor célba érsz, mi lesz az a meghatározó jellemzője a létednek, amit aztán egy magasabb szinten továbbviszel. Ehhez adok egy kis segédletet, csak épp annyira vázlatosat, ami aztán segít továbbgondolni és továbbrészletezni a magad esetében ezt a szimbólumot. A láb a haladás jelképe, a törzs az az önkifejezés, az önvalóval kapcsolatos területek hordozója, a karok a cselekvéssel, alkotással, teremtéssel kapcsolatos részeid, a nyak a befolyásolással, az irányítással, és a fej meg az ideákkal, az elvontabb, magasabb szintű gondolatokhoz kapcsolódik. Elég ez a felosztás, a meghatározott részedet e négyes rendszerben helyezd el tudván azt, hogy a bal oldal mindig azt jelenti, visszahatunk, míg a jobb meg, hogy előre lendülünk. Ha ebből a nagyon egyszerű kis felosztásból kiindulva elkezdesz önmagadon gondolkodni, látni is fogod, hogy milyen területen és milyen módon fogsz úgyszólván továbbhaladni egy új valóság talaján. Intenzív fejlődés vár rád, vagy önmagad mélyebb megismerése; egyfajta vezetés, avagy teremtés, netán egy nagyobb ugrás egy magasabb szintű másik létsíkra? Ezt te mindenki másnál jobban meg fogod érteni önmagadról e kis segédlelet használva.

No és akkor nézzük a legérdekesebb dolgot, a te hangulati görbédet, mert ezzel kaptál egy időkódot! Ez pontosan, percre pontosan megmutatja, mikor és hogyan fogsz kilépni az illúzióból, és hogyan fogod az új valóságodat megtapasztalni: milyen időfogalomhoz kötődik számodra majd ez az átlépés. Oszd három szakaszra a görbédet: legyen egy tetszőleges hosszúságú előzmény, egy harag-állapot és egy lecsitulási szakasz! Ha nem rajzoltál előzményként vagy lecsendesedési szakaszként semmit az ábrádhoz, akkor magát a harag görbét oszd fel ilyen módon. Ugye azt kértem, lásd el konkrét időtartammal is ezt a görbét! Most vizsgáld meg az egyes szakaszokat e tekintetben, azaz hogy milyen konkrét időtartamokat foglal magában, és a következőképp fektesd le ezt az életedre. Maga a harag meglétének, megjelenésének időtartama azt mutatja meg számodra, hogy nagyjából milyen ütemben lépsz át egyik valóságból a másikba. Ha te itt több napot írtál, netán pár másodpercet, az nem számít, mert a három szakasz egymáshoz viszonyított időtartama fog neked megmutatni valami nagyon fontosat. Tehát vizsgáld meg ezt a köztes szakaszt, és mondd rá: ez egy egység. Majd ehhez arányítsd az ezt megelőző és követő két szakaszt, hogy ehhez az egy egységhez képest mennyi időt foglal magában! És akkor, ha ezzel megvagy, látni is fogod, hogy ha az első, a haragot bevezető szakasz az eddig megélt életed időtartamát fejezi ki, a harag állapota magát az átlépés folyamatának az időtartamát, és az azt követő rész meg az új valóságban való elhelyezkedésed időtartamát. Ha az első szakasz, mondjuk, fél egység, az egy egységet meghatározó középponti szakaszhoz képest, akkor tudnod kell: a te megélt idődet tekintve az átlépés az eddig megélt életed kétszeresének fog tűnni, ami nem jelenti azt, hogy ezt órákban, években kell mérned, de a megállás szempontjából erre kell felkészülnöd. Sokan már elkezdtétek az átlépést, ezt onnan lehet tudni, hogy a megélt élet és az átlépés alatt történő idősíkok nem folytatólagosak, azaz kétféle idő fut párhuzamosan az ébredés pillanatában: az álomé és a valóságé. Majd egy idő után az álom ideje szertefoszlik. Aki érzi ezt az időmegkettőződést – ami nem összetévesztendő a szubjektív és objektív időnek nevezet mesterséges szétválasztásotokkal –, nos, az tudhatja, már benne van a „harag állapotában”. Gondolkodtatok már azon, hogy a „végső ítélet” miért kapcsolódik erősen a harag fogalmához? Érdemes ezen is komolyan eltöprengeni, azaz megfejteni, ki is az a híres neves nagy ítélő, és hogyan érkezik el egyesével mindannyiótokhoz ezen kilépés folyamata során!

Nos és akkor az utolsó kérdés már ezt is megmutatja: azaz azt, hogy a te ítélőd, úgymond, mit fog számodra megmutatni. Ugye azt kértem, nevezd meg azt a személyt, akire a válaszadás pillanatában a legjobban haragudtál. S azt mondtam, ha senkit sem tudsz megnevezni, írd azt, hogy „üres”, ha több személyt tudnál megnevezni, írd azt, hogy „teli”. Most egy pillanatra, kérlek, gondolkodj el azon, mi az a kép, ami ezt a hármasságot meg tudja számodra hűen mutatni? Egyetlen valami, tele és üres. Egy olyan dologra gondolj, ami ezt a három állapotot egyben képes számodra megjeleníteni, egy is, tele is, és üres is egyben! Ez nem más, mint a légzésed ritmusa, az az állandó, és soha véget nem érő folyamat, ami során a valóságodból energiát nyersz. Amikor belélegzel, azt egy üresség állapota generálja benned, amikor bent tartod a levegőt, akkor egy telített állapotban vagy, és maga a kilégzés folyamata a kilélegzéssel és belélegzéssel egyetemben ezt az üres és tele váltakozást egy áramló folyamattá alakítja. S hogy ennek fényében megfejtsük ezt a kérdést is, a következőket tudom erről elmondani: ha azt írtad a lapra, hogy „üres”, akkor épp a belélegzés előtti állapotban vagy, azaz nemsokára meg fogod élni a dühödnek egy kiterjedtebb állapotát. Azt, amikor nem tudsz majd mást írni a lapra, csakhogy „tele”, mert egyszerre több létező felé fogod pillanatnyilag érezni a dühödet, s ettől nem kell megijedni, ez egy természetes folyamat. Azonban ha azt írtad, „tele”, akkor meg épp a kilégzés előtt állsz, s hidd el, hamarosan lecsendesül benned ez a látszólag felhalmozott düh. És akkor, ha ezt a két állapot így egymás után megélted, megjelennek majd egyesével az úgynevezett „bírák”, akik addig vezetnek téged az úton, amíg el nem éred azt az állapotot, amikor már a kilégzés és belégzés egy folyamatként teljesen más módon lesz számodra megélhető. Lélegezni mindig fogsz, csak már nem feltétlenül ezen a mechanikus módon. Tehát vizsgáld meg a mostani dühöd alanyát, és tudd: ő most bíróként áll előtted, és megvizsgálja az életedet egy szempontból. Ez a szempont az a dolog lesz, ami kiváltotta belőled a dühöt: fogalmazd meg, miért vagy rá dühös, mi az az egyetlen megfogalmazható dolog, amit ő feléd irányítva megjelenítette ezt az érzést benned, és azt is vizsgáld meg, hogy is állsz ezzel a minőséggel. S ha e feladat végzése közben el is száll a dühöd, akkor a bíró továbbenged, ám ha a düh erősödik, tudd: itt egy pillanatra meg kell állnod. Ha az „üres” szót írtad a lapra, akkor tudd: most kell elkülönítened az életedben egy adott, nem célba veendő formát a célodtól, mégpedig egyben. S amennyiben a „tele” szót írtad, tudd: most kell majd elengedned mindazt a látóteredből, a fókuszodból, ami nem maga a cél, ami egy homályos háttérként végig ott marad a kiterjesztett látóteredben, de csak a célodat kijelölendő. Ez sem olyan bonyolult, ha elkezdesz ezzel játszani, hidd el, azonnal megérted, milyen messze állsz attól a ponttól, hogy átlépj azon a kapun, ami véget vet ennek a hosszú kalandnak.

S egyben nézve ezt a hat kérdést, azt is láthatod, hogy nagyon konkrét segítséget kaphatsz – ha kicsit dolgozol ezzel – ahhoz, hogy ezt a folyamatot most már tudatosan és hatékonyan megéld. Amennyiben úgy érzed, nem érted a magyarázatokat, nem tudod ezt most a magad módján elfogadni, akkor sincs semmi baj: tedd félre ezt a játékot, s majd, ha úgy fogod érezni, úgyis magadtól előveszed, és dolgozol addig rajta, mígnem a harag lassan átalakul benned, és meglepő módon egy teljesen más érzéssel cserélődik fel, ami pedig a kiterjedt szerelemérzés lesz. Amikor ezt megérzed, s a szerelem kigyúl a szívedben és beteríti lassan az egész valóságodat, rá fogsz jönni, hogy e két teremtőerő gyökere azonos: a harag és a szerelem egyetlen szárnak két ellentétes irányba növő hajtása.

S akkor térjünk is át a segítségnyújtás kérdésére, mert itt van bennetek egy nagyon nagy félreértés, ami sokszor arra késztet titeket, hogy háttal menjetek a saját utatokon. Amikor azt mondom, segítés, ez számotokra egyenlő a gyámkodás, a ráncigálás és a győzködés, a megkötés energiájával, holott a segítségnyújtás valójában nélkülöz minden ilyesmit. S akkor jöjjenek is a kérdések, hogy aztán itt is fontos felismeréseket tegyél önmagadról és az életutadról!

– Határozd meg, hogy te miben tudsz a leginkább segítséget nyújtani másoknak: adj ennek egy lehetőleg minél konkrétabb nevet, ami ezt az általad kínált dolgot minden mástól elkülöníti!

– Azt mondd meg, hogy milyen típusú létezőkön tudsz a leghatékonyabban segíteni! Ezt is a magad módján nevezd el, ahogy jólesik, a lényeg, hogy számodra ez a csoport legyen határozottan elkülöníthető mindenki mástól a meghatározott fogalom által!

– Mondd meg, hogyan nem tudsz segíteni: hogyan nem megy számodra a segítségnyújtás!

– Fogalmazz meg egyetlen személyt, akinek semmi áron nem akarnál segíteni! Mindenképpen írjál valakit, ha nehezen megy a válasz, akkor is!

– Most azt gondold végig, hogy amikor segítesz, az számodra milyen általános érzéssel jár minden esetben! Légy őszinte magadhoz, és ne elégedj meg azzal a válasszal, hogy „jó érzéssel”, mert az igazság biztos ennél részletezettebb!

– S végezetül azt határozd meg, hogyha a világnak kellene egyben segítened, mi lenne az a mód, ahogy ezt te a leghatékonyabban meg tudnád tenni! Ne tetteket írj, hanem határozz meg egy módot, ahogyan te a mostani elképzeléseid alapján a saját világodat úgyszólván ki tudnád húzni a csávából: ez lehet egy hosszabb leírás is, de azért legyen pár fogalommal is meghatározható. Nagyon fontos, hogy ezen alaposan elgondolkodj.

És addig is, amíg nem fejtjük meg közösen a válaszokat, tudnod kell, senkinek sem segítesz azzal, ha segíteni akarsz neki! Remélem, ez így érthető: magyarán lassan fejezd be mások megsegítését, és keres másféle módot, ami sokkal hatékonyabban kifejezi ezt a segítő szándékot számodra, ráadásul olyan mederbe terelve ezeket a most szétszóródó energiáidat, ami nemcsak téged, hanem az egész világodat is összerendezi, felduzzasztja, azaz éltető energiával látja el. Amikor a most hagyományos értelemben véve segítesz, akkor épphogy gátakat omlasztasz le, és a víz elterül, nem tud tovább folytatni. Van a segítségnyújtásnak egy másféle megközelítése, ami azonban hasznos gátakat emel, szárazon tartva azt, amit így kell tartani, ám összegyűjtve a vizet, amit így sebesebb, élet telibb áramlásra lehet késztetni. Gondolkodj, mi lehet ez a fogalom, ami az életedben felválthatja az energiapazarló segítséget, és próbáld elkezdeni ezt megélni, s akkor a következő alkalommal meglátod, hogy rájöttél-e magadtól a beteljesítő új irányra, aminek fontos állomása e fogalom tisztázása. Fegyelmezett, kitartó munkát kívánok, hamarosan használni kell majd mindazt a tudást, amit a magad számára összegyűjtöttél, érdemes most már egyre koncentráltabban és tudatosabban tekinteni az elkövetkezendő napok elé! (ASG)

Hozzászólások lezárva.