Vásárlással kapcsolatos kérdések: rewoland.info@gmail.com

Helymeghatározás

A világ ideológiai gardróbjában egyre nagyobb a disznóól. S ahogy az ember ránéz erre, önkéntelenül hátralép és kivonja magát belőle. Ez nyilván azzal jár, hogy nem vesz részt benne, azaz nem meghatározó figurája – legalábbis a filmből nézve. Nem tényező, csak valami csendes, derűs megfigyelő. Ettől persze még látja a dolgokat, van véleménye, rálát a fazék tartalmára, csak nem kavarog velük az üstben tovább. Egyszerűen csak kicsapódik ebből a zavaros főzetből páraként a fedőre, ugyan mit tehetne mást? Nem kellemes állapot, de még mindig jobb, mint ott hánykolódni a sok zöldség közt bugyogva. És ezzel meg is határozta a helyét, hisz a sok nemből kirajzolódik egy új világ, egy új hely, egy új világszemlélet. Olvasom a hétvégi híreket, és csak ezt az erőteljes elhatárolódást érzem. Hogy elhatárolódom mindentől, ami bármilyen ellenségképet gyárt, elhatárolódom mindentől, ami bárkinek a mentális, érzelmi vagy fizikai egészségét, jólétét kockáztatja idióta hitrendszerek barikádja mögé bújva, elhatárolódom mindentől, ami azt mondja, az én igazságom az Igazság, és neked is ebben kell hinned, elhatárolódom minden kizárólagos gondolattól, minden csoportosulástól, mindenféle köröktől, halmaztól és irányzattól, a vagyunk mi, és vagytok ti szembenállástól, attól, hogy nekem valamit alapból el kell hinnem, csak mert mások azt mondják, márpedig ez így van. Elhatárolódom mindenféle dogmától, legyen az tudományos vagy ezoterikus, elhatárolódom a félelemkeltéstől, mindenféle címkézéstől, világnézeti hadviseléstől: ettől az egész, korunkra jellemző ideológiai háborúskodástól, verbális öldökléstől. És elhatárolom mindettől az általam lejegyzett Adamus írásokat is, aki valóban beleolvasott az itteni munkákba, tudja, miért. Elfogadom, hogy a világ ilyen vagylagos, én nem ítélem meg sem a fényevőket, sem a nátrium glutamát fogyasztóit, picit sem zavarnak a homoszexuálisok, ám megértem azokat is, akik dühösek rájuk, mert tudom, miért azok, ám én nem tudom magam nemi, nemzeti, politikai, ideológiai alapon definiálni, mert számomra ezek csak csiricsáré, foltozott jelmezdarabok, és semmit nem jelentenek. Érdeklődéssel, ám távolságtartással figyelem az okosvilág kialakulását, a közösségi média térhódítását, korunk fergeteges változásait: a klímaváltozást, a politikai élet elsatnyulását, az internet népének megerősödését, az ostobaság és a bölcsesség, a totális elhülyülés és egy különleges, kollektív intelligencia egyidejű színre törését.

Számomra a szabadság egy mindenek felett álló eszme, ami más, mint a mai liberalizmus álszabadsága, ahol csak az lehet szabad, aki olyan, mint én, mert az igazi szabadság épphogy mindent megenged, a szabadság korlátozását is – ám ettől még nem vesz maga mindenben részt, a korlátok felállításában meg végképp nem. Dogmatizmusra nem lehet dogmákkal válaszolni, mondván, ezek a fanatikusok mind hülyék és károsak, mert ez a hozzáállás is végtére egyfajta fanatizmus, nem? Falakat nem lehet újabb falakkal lerombolni, mondván: a tudomány úgy hülyeség, ahogy van, dobjuk ki minden vívmányát, és álljunk ellent neki, vagy irtsuk ki az összes alternatív, ahogy a tudomány hívői nevezik, „áltudományos” koncepciót, konok betonfalakkal körülbástyázva repedező világnézetünket. Hol van itt, kérem, a magasabb rendű nézőpont? A fölé emelkedés? A valódi szabadság? Sehol.

A valódi szabadság rendet szül, mert Isteni eredetű minőség. Egy rendetlen, falakkal teli világban azonban csak úgy találhatjuk meg, ha ezt a kis földi játéküveggömböt elhelyezzük egy nagyobb rendszerben, ahol értelmet nyer ez a zűrzavaros, rácsok, állványok közé szorított létállapot, s ahol meglátjuk szerepét a nagyobb egység részeként. Mert a szabadság nem csak mások szabadságának korlátozásán, a rend meg az egységből való kiszakadáson keresztül valósítható meg. Jobb ettől a szemlélettől finoman eltolva magunkat lassan elkezdeni megélni valami mást, valami újat, nagyszerűt és igazán felemelőt.

Szóval elhatárolódom. Nem vagyok sem ilyen, sem olyan. Sem ezoterikus, sem tudományos. Sem hívő, sem ateista. Sem szkeptikus, sem naiv. Sem hazafi, sem hazaáruló. Nem akarok semelyik csoporthoz sem tartozni, vagy úgy is nézhetem, valahol én mindenkivel egyet tudok érteni. Beadatom a gyerekemnek az oltást, nem félek a biometrikus azonosítástól és a kondenzcsíkoktól, nem hiszek semmiféle háttérhatalomban, de a Nasa űrhajósaiban és a hangulatkeltő álmerényletekben sem, nem nézek tévét, nem használom egopufferelésre a közösségi médiát, és nem számolom a lépéseim számát sem okosórával. Ám nem is vetek meg senkit, aki mindezt máshogy csinálja, hadd tegye, hadd szabja-fércelgesse magát mindenki a maga módján ezen a kollektív szabóasztalon. Hiszen számomra a szabadság épp ezt jelenti: fejben szabadnak lenni, hagyni a világot annak lenni, aki épp lenni akar, és közben meglátni a dolgok mögött meghúzódó isteni rendet, ami túlmutat a 2 dimenziós Burda szabásminta kusza, zárt vonalain.

József Attila örökbecsű sorai jutottak eszembe, miközben ezt a kis spontán szösszenetet lejegyeztem, mert ő sokkal szebben el tudta ezt mesélni, s ma már azt hiszem, én is jobban értem a sorait, mint 30 éve:

„Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

5 hozzászólás “Helymeghatározás

  • Kitűnő és követendő életszemlélet.
    És ha már klasszikust idéztél, hadd tegyem meg én is olyannal, aki szintén tűpontossággal fogalmaz:

    “A közösség-javításról
    Irmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak.
    Mert minden elvont közösség ködkép; és aki a ködben rohangál, előbb-
    utóbb elevent tipor.
    Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet,
    emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra
    hivatkozva ártalmasat követelnek.
    Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált
    visszaszorítod. – Amelyik nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el
    soha.
    “Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom,
    Pált megverem” – ez az érzelgősség; ez a közéleti elgondolások közös
    váza; a jelenkor ettől koldul. Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más
    rovására ne essék.
    Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat
    javítod.
    Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert
    válthatja meg.”

    /Weöres Sándor: A teljesség felé – részlet/

  • Írod, hogy “az internet népének megerősödését, az ostobaság és a bölcsesség, a totális elhülyülés és egy különleges, kollektív intelligencia egyidejű színre törését.”

    Ezt érdemes lenne bővebben kifejteni, én is észleltem ezt a folyamatot. Úgy fogalmazom meg, hogy ez valamiféle “kiegyenlítődés általi kollektív tudatszintemelkedés”. Elég szarul hangzik, elsőként ismerem el, de tényleg valami ilyesmi zajlik. Rengeteg hozzászólást olvasok naponta, szinte már csak ezek érdekelnek, nem a cikkek, bejegyzések, és ez azért van, mert már szinte csak a hsz-ekben találni egyedi, VALÓDI emberi gondolatokat, minden más hamis… bár már a hsz-ek is tele vannak “fizetett hírdetésekkel”, bérkommentelőkkel :) (bővebben itt fejtettem ki: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2016/01/legokaland.html )

    No de amit kinyögni akarok, hogy nagyon kíváncsian figyelem a folyamatokat, melyek a világhálón kialakultak és amilyen irányba haladnak. Hasonlóan ahhoz, ahogy szintén Weöres fogalmazott fent idézett művében:

    “Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más
    és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó
    sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek
    folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai,
    vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a
    történelemben, a jelenkorban és saját hétköznapjaidban a jószándék,
    szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit
    magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává
    szövődik, mint a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.
    Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz
    vonatkozni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az
    élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös
    szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események
    váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind
    más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak ne a szerepét és
    hatását figyeld, inkább mintázatát és iramát: csak ezen az úton
    értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.”

    A mindennapos események tényleg hasonlatosak a felhők vándorlásához, amelyekre a net népe is szűntelen reagál. Annyi a különbség a korábbi – net nélküli – időkhöz, mintázatokhoz képest, hogy most, kevesek (a háttérben éldegélő “senkik”) által valóban megjelenhetett a minőség a köztudatban, kik emelni hívatottak e közösség tudatszintjét. Nem csak a kirakatemberek, hanem az eddig háttérben tevékenykedő, valódi minőségi gondolkodók is kaptak a net által terepet. (komolyan, csak egyetlen ismert politikusra, vagy közéleti személyiségre mutasson rá valaki, akiről el lehet mondani, hogy nem totális bohóc, hogy nem egy korlátolt majom, szóval, hogy magas szellemiségű kire felnézni érdemes…)
    A mindennapok számtalan civakodása és elmetartalmak összecsapása közt olykor olyan bölcsek jelennek meg, kik néhány sorral képesek – az arra már éretteket – kicsit kiemelni a fazékból. Részben ez az ami növeli a kollektív tudatszintet, ez az amit nem értenek korunk “vezetői”, hogy miért van az, hogy egy-egy aljasság ma már nem maradhat titokban, bármilyen mélyre ásott hazugságra pillanatok alatt fény derül, bármilyen fényérzékeny eltussolás azonnal napvilágot lát, és bármilyen csúsztatási szándék azonnal helyre tevődik, megfejtődik az internet népe által, mert az internet népét ma már nagyon nehéz átverni. Ez a kialakult kollektív és intelligens tudat (morfogenetikus mező :) ) a “hatalmasok” által korábban soha el nem képzelt képességekre képes. Nem az egyének és azok különféle ideológiája vagy életszemlélete számít itt most, hanem a belőlük álló, kialakult “entitás”, mely a temérdek mikro-ellentét ellenére mégis képes nagyon átfogó gondolkodásra.
    És hogy ez az entitás hová fejlődik, azt nem tudni, szerintem eddig nagyon jó az irány.
    Nem tudom ezt szebben megfogalmazni, de talán neked menni fog! :)

    • Fú, erről most nem tudok többet írni, mint amit már leírtam. De beidézek a Kiterjesztett valóság c. Adamus könyvből, őt kéne inkább olvasni, nem engem, mert ő onnan mondja el a dolgokat, ahová nézni érdemes… Kicsit hosszú, de nagyon szép:

      “– Jó, elegendő segítséget adtam, hogy ezt végiggondold, nézzük a vallást! A tenger mélyére vittelek, úsztunk ott és gyönyörködtünk a szépségében. Ne félj a változástól, változás nélkül nincs élet. A változás, ami benned most megjelenik, megjelenik a világban is. A régi leomlik, átalakul, új struktúrába rendeződik, és valami, ami eddig fent volt, amiben ott jártál, súlyosan, nehezen, megküzdve a gravitációval, most lekerül a mélybe, és elvisz téged oda, ahol egység van, ahol nincs ilyen sötét szétszakítottság. Tudod már, ki volt a nagy cet?
      – Én magam ott lent.
      – Pontosan. Éned azon része, akinek a tenger a természetes közege. Kacsint rád és azt mondja, na gyere, legyünk egyek, és hamm, bekap minket. Bizony, de ettől nem kell félni. A vallások ott kint hadd hadakozzanak egymással, miközben lásd meg lent ebben a tengert, azt, ahol nem történhet meg ilyen éles különválás, a te meg én nem válik szét. A tenger világát a víz összekapcsolja, ez egy látható, tapintható közeg, szemben a levegővel, ami úgy tűnik, mintha nem is lenne. Ez a vallások nagy tévedése, nem látják a levegőt, ami a tengerben vízként azonnal láthatóvá válik. Mi értelme a halnak, mondd, víz nélkül? Értesz engem? A vallás egy, az maga a víz, a minden örvénylése a létezési formák között, azokba be- és kiáramolva, a tenger egybefűzi mindazt, amit a levegő elválaszt azzal, hogy nem látható, tapintható közeg. De mégiscsak belélegzed és kilélegzed, nem? A katolikus, a muzulmán és a buddhista is egy levegőn él, nem is tehet mást. Ha sok isten van ott kint a felhők felett, vagy benne a fűszálban, netán a lelkekben széttöredezve, akkor a világ darabos és háborúval, viszállyal teli. És most mondok valami meglepőt: ez az egész szétdaraboltság oldódik fel a szemed előtt. Ha félsz tőle, még nem állsz készen rá, ám ha csak elfogadod, mint ahogy elfogadtad a tested folyamatos átalakulását is, akkor meg megéled ennek csodás végkifejletét. Ez a folyamat nagyon hosszú, mindenkinek épp addig tart, amíg ő el nem jut a feloldódásig, a metamorfózisig. Mindenki egy darab világot hoz le magával a mélybe, a cet gyomrába. Bizony. Tarthat ez csak pár évig, netán hosszú évtizedekig, ez ne hozzon zavarba, a tested sem egyik napról a másikra cserélődik le, a sejtek szép körtáncot járnak benned. A metamorfózis nem varázslat, hanem lassú – és a lényeg, amit ebben a sorozatban többször kiemeltem –, folyamatos átalakulás, nincsenek éles határok. Ne félj az újtól, ne félj a cettől, a lakóparktól, ami sok kis ház együttese, és legfőképp ne félj attól, hogy a mosoda átalakul, inkább csak nézd meg, mit eredményez, ha egy értelmetlenül döcögő rendszer rugalmasan alkalmazkodik a kihívásokhoz, és elkezd úgy áramolni, ahogy azt a szükséglet diktálja. Az ember keresi a helyét a világban, mert ez a dolga, a világ meg erre az útkeresésre rugalmasan reagál, meg ne fordítsd a sorrendet, mert akkor csak az anarchiát fogod látni és megtapasztalni. Nem: a belső változás eredménye a külső, és ez se nem rossz, se nem káros, se nem istentelen, csak szükségszerű. Ha nem veszel benne részt, akkor tulajdonképpen a magad darabkájával már alá is merültél, és az, hogy mi zajlik a felszínen, érdektelenné válik számodra, jobban fog érdekelni mindaz, amit itt lent velünk megtapasztalhatsz. Lassan, de határozottan közelítesz, egyre távolodnak a kinti zajok, és egyre jobban ellazulsz, majd meglátod. Nos, értettél mindent, édesem?
      – Nagyjából, csak azt nem tudom, egyetértek-e veled, én azért egy olyan értékválságot látok most a világban, ami elborzaszt.
      – De a kérdéseimre válaszolva rájöttél, ez téged személyedben nem érint, te nem szerepelsz a tévében, ahol nézed ezt a sorozatot, így van?
      – Nem tudom.
      – Ezen is elgondolkozol. Ne félj, és ne akarj állást foglalni, csak addig van erre szükséged, amíg benned ezek a kérdések nem oldódtak fel a metamorfózisod során.”

  • Igen, tényleg nagyon szép, és érthető, köszi!
    Szerintem úton vagyunk, folyamatban van ez a metamorfózis mindenkiben, csak más-más az üteme. Engedd meg, hogy még néhány sort idebiggyesszek Weörestől, mert egyrészt ideillik, másrészt meg nem sok embernél láttam ennyire tömören megfogalmazni a lényeget. Adamus terjengősen, Weöres tömören, de kb. ugyanarról, ugyanabból a forrásból beszél. Persze odáig is el kell jutni, hogy egyáltalán megértsük ezt a lényeget, de így átadni csak kevés bölcs képes. Illetve nem is az számít ki adja át, hanem a rajta keresztül áramló szellemiség:

    ***

    “Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.”

    “Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a
    térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége
    nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a
    kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra
    falán akkora rést ütött, melyen már kifér.”

    “A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér
    ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-
    agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre
    semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az,
    amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt
    képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és
    nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-
    völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből
    képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.”

    “Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút
    mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt
    megtalálod a változatlan létezést.”

    ***

    Na kiidéztem magam mára, bocsi! :)
    Jók az új írások, egyre bölcsebb szellemiség árad belőled is, rajtad keresztül… Én most inkább csak megfigyelő üzemmódban vagyok, nem igazán tudok már mit írni, leírtam ami át akart jönni rajtam keresztül. Ha szükség lesz még a kezemre, majd jelzik. :)

    • Imádom Weörest, iszonyat sokat olvastam tőle is, és sok egyéb gondolkodótól, de soha senki nem tudta úgy helyretenni bennem a dolgokat, mint Adamus, és soha előtte semmi nem volt képes ennyire felrázni. Ne bántsd, nem terjengős ő, csak annyira, amennyire te lennél az, ha szeretnéd elmagyarázni egy háromévesnek, hogy mi a szinesztézia. Mondhatod azt, a hangok íze, Weöres kb. ennyit mond, vagy azt is, hogy ugye szereted, Benőke, a kakaót, na most képzeld el, meghallod a vízforraló hangját és ahogy anyu leveszi a polcról a bögrét, majd elkeveri a kakaót, és akkor ezzel összekapcsolod a kakaó ízét és illatát magadban, mert a hangról eszedbe jut az íz. Na, valami ilyesmi a szinesztézia. :)

      Ezek az anyagok sokak szemében most csak ilyen fura „valamik”, mert nem olvasták őket, de nem, ezek nagyon durván mély szövegek, én soha előtte ilyesmit nem pipáltam, pedig két teljes könyvespolcom van tele filozófiai, és szellemi munkákkal. Köszi az idézeteket, igen, sokan leírták már ezt így-úgy-amúgy, de nagyon kevesen vannak, akik valóban képesek mindezt a megértés után meg is élni. Ahhoz el kéne engedni ezt az egész hipnózist, de azért ez nem ennyire egyszerű, nem is tudok olyan emberről, akinek ez 100%-ban sikerült, 98% már van pár a történelemben. De dolgozunk az ügyön, és hogy egy klasszikust idézzek, „örülünk, ha kitartást tudunk”. Klassz, hogy írtál, majd még úgyis értekezünk, szia. :)

Itt tudsz hozzászólni

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..