Vásárlással kapcsolatos kérdések: rewoland.info@gmail.com

Jubileum

Ma van pont 10 éve, hogy belefogtam ebbe a – nevezzük jobb híján úgy – munkába. 10 éve rovom rendületlenül a sorokat, 10 éve az életem jóformán másról sem szólt, csak erről. Tíz könyv, több teleírt blog, számos személyes közvetítés, három nyilvános előadás, két évig megjelenő magazin és ez a platform termett ezen az akkor földbe ültetett fácskán. Még van a tarsolyomban jócskán ez-az, de az már egy másik, új terméskör gyümölcse lesz. Ezt a ciklust most vegyes érzelmekkel zárom, egyfelől végtelenül hálás vagyok mindazért a tudásért, amit kaptam, másfelől meglehetősen csalódott, már ami a hazai közönséget illeti. 10 éve még azt gondoltam, kialakul egy kis, magyar, aktív szellemi kör, egy kreatív platform, ahol az emberek egymást támogatják, inspirálják a személyes fejlődésben, egy olyan egyedülálló inspiratív bázis, ahonnan önálló művek, alkotók indulhatnak útjukra, akár az országhatárokon is túl, hittem abban, ez a tudás megnyitja az emberek szívét és elméjét, ajtókat, ablakokat, kapukat tár ki, kerítéseket dönt le, és nem falakat emel. Szerettem volna több helyre eljutni, átadni azt a hatalmas bölcsességet, amit kaptam, millió ötletem volt, hogyan lehetne az embereknek fogyasztható módon átadni ebből pár finom falatot, amiket méltó társak híján nem tudtam megvalósítani. Tegnap elgondolkodtam: az egy évtized alatt alig csak pár embert tudok megnevezni, akinek őszinte hálával tartozom, mert kezdetben támogatta, segítette ezt a munkát, ebből egy már sajnos nincs is köztünk. A többség inkább csak a saját kis gesztenyéjét sütögette az általam gyújtott parázs fölött. Azokról már nem is beszélve, akik támadtak, provokáltak, idiótaságokkal rágalmaztak és próbáltak lenyomni, mint nagyfejű Lajcsika a kemény gumimatracot a gyerekmedencében. Sajnos ez a magyar átok. Viszont örülök, hogy így alakult, hisz ennek is köszönhetem, hogy most máshol és jóval szabadabban, boldogabban élek, sokat utazhatok, nyelveket tanulhatok, sokféle embert megismerhetek, s most itt talán elkezdhetek egy új ciklust, kicsit megemelve a körív pályáját. Végtelenül hálás vagyok, hogy magyar nyelven adhattam át Adamus gondolatait, és hogy ezen az egyedülálló nyelven írhattam le a magaméit – még ha ezzel együtt is járt mindaz, ami miatt kicsit keserű a szám íze, de olyan ez, mint a tonik vagy egy nemes sör: ha jók az arányok, a keserű íznél frissítőbb tán nincs is. S miután jócskán jutott számomra az elegybe megannyi különleges, ízletes összetevőből is, megelégedve és a jól végzett munka örömével ünneplem meg életem legszebb évfordulóját.

Minden kedves olvasómnak kívánok hasonló élményeket, mint amikkel én gazdagodhattam az elmúlt évtizedben, és csak bízni tudok abban, egy napon valahogy egymásra találtok, hogy megtapasztaljátok, nincs annál csodálatosabb és beteljesítőbb, mint együtt, közösen létrehozni valami nagyszerűt mások és önmagatok számára. Az ég áldása kísérje az utatokat – egyénileg és közösen egyaránt!

5 hozzászólás “Jubileum

  • “…másfelől meglehetősen csalódott, már ami a hazai közönséget illeti. 10 éve még azt gondoltam, kialakul egy kis, magyar, aktív szellemi kör, egy kreatív platform, ahol az emberek egymást támogatják, inspirálják a személyes fejlődésben, egy olyan egyedülálló inspiratív bázis, ahonnan önálló művek, alkotók indulhatnak útjukra, akár az országhatárokon is túl, hittem abban, ez a tudás megnyitja az emberek szívét és elméjét, ajtókat, ablakokat, kapukat tár ki, kerítéseket dönt le, és nem falakat emel. Szerettem volna több helyre eljutni, átadni azt a hatalmas bölcsességet, amit kaptam, millió ötletem volt, hogyan lehetne az embereknek fogyasztható módon átadni ebből pár finom falatot…”

    Nem szeretnélek megbántani, de szerény- (vagy talán nem is olyan szerény?) véleményen szerint a fentiek tekintetében több dologban is tévedsz. Csak nem feltétlenül olyan módon történtek az események, ahogyan az emberi elméddel elvárod. Mások nevében természetesen nem mondhatok semmit, de én néhány dolgot vagy egyáltalán nem tudtam volna megtenni, vagy sohasem jöttem volna rá, hogy mire lehetek képes, – /és nem csak én, hanem bárki más is, akiben megvan a szándék és nagyon remélem, hogy nem vagyok egyedül, mert nehogy már csak én dolgozzak :D /- ha TI nem vagytok. Mesélhetnék egy két történetet, de úgysem hinnéd el. Mert ezeket bizonyítani nem igazán lehet, csak megélni… Áldom az eszemet, hogy szerződtettelek benneteket a SAJÁT színházamba. :) :) :)

  • Köszönöm, köszönjük a hála legünnepélyesebb érzésével ezt a [ azta..!!!! ] 10 évet, mely Rajtad keresztül [is] átáramolva mintha csak 10 nap vagy 10 perc lett volna… és nem szeretnék annak hullámairól beszélni, mit is jelentettek \ jelentenek jelenleg is, mert az is belekerülne egy újabb 10 évbe, ebben a végtelen tér végtele időtlenségébe “belezsúfolva… ”

    Ami pedig most jön erre az alig negyedoldalas digitális papírra vetve – és ezt most igen komolyan \ vidáman \ őszintén \ lelkesedéssel \ következetességgel – sorolhatnám a megköszönhetetlent… – írom le Csak Neked; azóta, hogy megismertünk nincs hónap, nincs egy hét, azon belül nincs olyan nap, hogy ne jutnál ” eszünkbe, ” hogy ne jutna be Dóri a soknak nevezhető napi tízezernyi gondolat közé csillogó ékszerként persze Adamussal egyetemben, hogy ne legyen ezekben a napokban olyan óra vagy perc és hogy azok ne “kényszerítenének” másképp látni a világot, a mindenséget, a semmi lényegét mint ahogyan eddig “láttunk” – és ebben \ benne a Vagyok – ot, az Én – t, a tudatot. Amíg nem ismertünk és így nem ismertük Adamust, a tengert alkotó vízcseppek számától is több kétség volt és egy óceán nagyságtól is nagyobb volt a kétség amiatt, annak a tudásnak hiányában, hogy vajon mi történik most [?] … és a válaszok megvannak \ itt vannak.
    A fiam klinikai szakpszichológus lesz hamarosan aki ugyancsak enyhén szólva elismeri – ám ez ez esetben valójában lényegesen többet jelent a mást olvasottaktól mivel teljesen igaznak és hűnek tartja ezen tanítások újdonságát, idejevoltát, [vagyis jó, hogy van] nagyszerűségét… és benne a befektetett munkádat vagy energiáidat.

    Hát, ennyi lenne mert minek a sok beszéd mégha írjuk is…

    Köszönöm és Hála
    Fényrezgő

  • Hozzászóltam tehát, mégpedig kibírhatatlanul… Ez volt az előzmény… [ vajon itt miért nincsenek mosolygós, sárgafejű “emberkék” mint a facén..? Ez bizony rendszerhiba… és nem a Dórié… nos, itt is elkelne egy ilyen fejecske kidugott piros nyelvecskével… nincs mit tenni.. képzelődjek.!! ]

    A következmény pedig az, hogy ez, mármint hozzászólni – kibírhatatlanul jó érzés. [ És ez volt, van és lesz.]

  • Én is az első pillanattól olvasom tanulom emésztem a kincseket amit kaptunk….
    De a lényeg köszönöm…..
    R.M.

Itt tudsz hozzászólni

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.