Kezelési útmutató – pár gondolat az új könyvhöz

 

Soha nem írtam a könyvekről, arról, hogyan készültek, és melyik mit jelent számomra. Most sem szeretném a kályhától kezdeni, azaz, hogy miként indult az én „közvetítői karrierem”, hogy viccesen így fogalmazzak, és mik a kis kulisszatitkai, mert az nagyon hosszú történet lenne, és talán nem is érdekel senkit. Elég annyi az egészhez, hogy ez egy nagyon szép munka, egy gyönyörű együttműködés, s bár vannak fizikailag és szellemileg is megterhelő részei, de azt hiszem, álltam és állom a sarat. (Csak egy példa: egy-egy alkalommal egyben kétszer másfél órát írtunk általában, ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg egy másodperc megállás nélkül, de annyira nagyon gyorsan, hogy a kezem sajnos nem mindig tudta követni az iramot. Így a három óra végeztével megszületett több mint tízoldalnyi szöveg javítása sokszor újabb három-öt órát vett igénybe, néha már úgy éreztem, teljesen kifolyik a szemem a monitor előtt, de muszáj volt még aznap kijavítanom, mert másnap jött az újabb dózis, és ha hagyom összetorlódni, akkor abba belefulladok.) Kisgyerekek, különféle munkák és többszörös költözések közben írtuk a könyveket. Próbáltam a munkához társakat keresni, de végül úgy alakult, teljesen egyedül maradtam. Bizonyára valamiért ennek így kellett lenni, és van ennek rengeteg előnye, ám megvan a maga hátulütője is, mert nem vagyok se dizájner, se grafikus, se tördelő, se szerkesztő, se korrektor, mégis mindent, amit ezen a honlapon láttok, a legelső köteteket leszámítva (ahol a drága jó Ara Rauch segített a korrektúrában), a borítóktól, az anyagok gondozásáig teljesen egyedül csináltam. A honlapot és a magazinokat Gáborral, a férjemmel ketten raktuk össze, és sajnos, ami a legnagyobb bánatom, hogy miután akkora mennyiségű szöveg futott át a kezeim közt, ami már-már kezelhetetlennek bizonyult, képtelen voltam hibátlanra javítani őket, bármikor megnyitok egy könyvet, egy fejezetet, még mindig találok benne elütést, hibát, és ez nagyon bánt. Mentségemre legyen szólva, hogy tényleg több fronton kellett egyszerre helytállnom, és bár törekszem mindig mindenben a tökéletességre, egy idő után már effektíve nem látta meg a szemem a hibákat ebben az irgalmatlan szövegcunamiban, ráadásul az iram, amit Adamus diktál, elég emberfeletti. Én aztán egy extra gyors és dinamikus ember vagyok, nem igen alszik meg a számban a tej, és nagyjából úgy működöm, mint egy forma egyes versenyautó, de azért vele lépést tartani még nekem is kihívás volt. Ez nem mentegetőzés, mintsem inkább egyfajta botcsinálta elnézéskérés az esetleges hibákért. Biztos vagyok benne, egy napon az emberek ki fogják tudni halászni a zavarosból ezt az egységes és progresszív tanítást, és majd egy arra kiválasztott szárnya alá veszi, és már jóval kisebb munkával szépen rendbe rakja ezt a kazalnyi szöveget, kiadja, kezeli, gondozza, de erre már nincs energiám. Meg talán nem is az én dolgom, én azt hiszem, az az írással befejeződött. Nekem már bőven elég ajándék volt így is erre az életre, hogy ebben az elképesztő csodában részesülhettem.

A könyvek eleinte nem is könyvnek készültek, hanem egy nagyon régi honlapra voltak ingyenesen felrakva (in memoriam drága Fabi), de aztán elkezdtem érezni ennek hátulütőit, és akkor átraktam máshová, már fizetős írásokként, de az se volt az igazi, sem a honlap, sem ezek a fizetős cikkek nem feleltek meg az ízlésemnek. Mikor a kiköltözés után végre kicsit kiszellőztettem a fejem, akkor tudott megszületni ez a honlap és az összeszerkesztett könyvek. Megváltoztattam a nevet, mert számomra Adamus nem valami misztikus alak, és miután én irgalmatlanul racionális és (remélem, jó értelemben véve) kételkedő ember vagyok, szerettem volna eltávolodni a kultikus Saint Germain gróf képtől, mert arról nincs személyes tapasztalatom, míg Adamusról, aki az okkult történelmi figura mögött áll, van: számomra ő ugyanolyan valóság, mint a szék, amiben ülök. Egy élő, napi kapcsolat. Minden addig misztikus, amíg nem mindennapos. Megtapasztaltam milliószor őt ezerféleképpen, ezért állítom ezt ilyen biztosan. Ő ott van, ahová tartunk, és az egy ugyanolyan valóság, mint a miénk, ha nem még olyanabb. Amint kinyitod a szemed, meglátod. Tanításai sem alkímiai hókuszpókuszok, hanem konkrét útmutatók, kapaszkodók az élet teljesebb megértéséhez és megéléséhez.

Visszatérve a könyvekre, az Általános tanítások az nagyon alap, olyan, mint egy ház építésénél a telek kijelölése madzaggal. E nélkül nehéz házat építeni, és ez amúgy egy csodás pillanat, de mégsem ház. Aztán a Speciális kurzusok már belenyomja az ásót a földbe, és igazából én az emeletek számát a Párbeszédektől számolom. A Kiterjesztett valóság felhőkarcoló szint, a regények közül a Paraboxra mondanám azt, jóval a tizedik emelet felett helyezkedik el. És akkor itt van ez a legújabb könyv, ami olyan, mint egy tetőterasz. Ez nem lakás, nem fedett, de elég klassz kilátás nyílik innen, van kerti konyha, és az egész nagyon kellemes, tágas, barátságos, modern, süt a nap, jár a friss levegő, csak ide már fel kell mászni.

Ez a könyv egy kifejezetten gyakorlati útmutató. Nem ajánlom senkinek, aki legalább kicsit ne ismerkedett volna meg azzal az egész világnézettel, amit ezek a könyvek magukban foglalnak. Nem azért, mert nem értené, csak egyfelől így elsőre talán valóban meredeknek tűnhet egy-egy kijelentés, másfelől a gyakorlatok nem épp könnyűek, nem hoznak azonnali eredményt, csak ha az ember már a megértés szintjén, fejben is ott van, ahonnan ezek kiindulnak. Ez olyan, mint a reggeli ébredés, nem mindegy, felriasztanak egy vödör hideg vízzel, vagy szép lassan, a magad ütemére nyitod ki a szemed. Tehát meg kell érteni a dolgokat ahhoz, hogy fel tudjuk használni, de ez részemről csak egy intelem, mindenki nyilván azt tesz, amit jónak lát, a szabadság számomra a legmagasztosabb eszme, és ehhez mindig tartom is magam. Ez a könyv olyan képet tár eléd, ami biztosan megnyit benned valamit, még ha elsőre nem is annyira, hogy ki tudj ezen az ajtón lépni. S ha csak résnyire is, de kinyílik ez az ajtó, onnantól soha többet nem fogsz tudni úgy tekinteni a dolgokra, ahogy eddig. Az is lehet, miután elolvasod, felébred benned a vágy visszamenőleg belelapozni a többibe, aztán visszatérsz ehhez. És akkor neked ez lesz a jó sorrend. Vagy örökre itt hagyod ezt az egészet, mondván, ez hatalmas ökörség, mert ami beszüremkedik a résen át, hátrálásra késztet téged. Akkor meg ez lesz számodra a beteljesítő út. A könyv 13 rövidebb fejezetből áll, mindegyikben van elméleti és gyakorlati rész, amihez nem árt némi vizualizációs képesség. A gyakorlatok néha furcsák, néha nehezek, én mind megcsináltam eredményesen, úgyhogy merem állítani, igen, el lehet őket végezni, de nem feltétlenül elsőre. Ám ha elvégzed őket, tényleg komoly felismerésekre lehet általuk szert tenni. Adamus kérésére minden fejezet elejére írtam egy-egy kis spontán szösszenetet anélkül, hogy tudtam volna, mi lesz az adott téma: ő csak az egyes fejezetek végén pár sorban megadta nekem, miről és milyen műfajban írjak a következő alkalomra, és én azt legjobb tudásom alapján másnapra megalkottam. Nem írtam át soha a fejezet megismerése után ezeket a kis bevezetőket, hanem a fejezet végére biggyesztettem, ahogy külön kérte, egy kis összegzést. Ez volt ugyanis a mi játékunk lényege. Remélem, skicceim segítenek árnyalni a képet, és nem elvesznek a könyvből, hanem épphogy hozzáadnak valami kis pluszt, valami igazán emberit. Minden a szívemből született, manírok nélkül, úgyhogy fogadjátok ti is tiszta szívvel. Ez tehát egy kissé különös könyv lett: telis-tele van gyakorlatokkal, sokszor kifejezetten meglepő magyarázatokkal és eléggé meghökkentő kijelentésekkel, ám egy olyan egységes nézőpontba ágyazva, ami merem állítani, jelen pillanatban a maga nemében abszolút páratlan. Nekem mindenesetre egyik kedvencem lett ez a szívmelengető kis kézikönyv, mert a tetőtéri kilátás, amit nyújt, több mint pazar, ha nem viszolyognék minden teátrális megnyilvánulástól, azt is mondhatnám, amit most ide lefektetett, az valami mennyei.

***

„Az a baj a gondolataid nagy részével, hogy nem egy adott távlatból keletkeznek, hanem a benne levőség perspektívája okán onnan, ahonnan az egészre nem tudsz rálátni, és ezért a felmerülő ellentmondások nem zavarják a szemed, mert ott, ahonnan nézel a dolgokra, ezek meg sem jelennek.
(…)
Amíg ott kint keresgéled a dolgokat, képtelen leszel megtalálni azokat, és ez az egész kis könyv most azt hivatott számodra megmutatni, hogy nincs kint semmi. De annyira nincs kint semmi, hogy ha ezt a maga valóságában megtapasztalnád, nagyon megijednél tőle. Azonban bent ott van minden, annyi minden, hogyha ezt a maga valóságában megtapasztalnád, az is nagyon meg tudna ijeszteni, atyavilág, mennyi minden, most még az ezrelékét sem látod át mindannak a sok mindennek, ami ott bent van, csak jön és jön fel egyre több minden, ami épül be a lényedbe, miközben mindig újabb és újabb dolgokat teremt.
(…)
Ezt akkor tudod elvégezni, ha megértél rá: minden, ebben a könyvben szereplő gyakorlat ilyen. Adok neked egy sportmotort és egy slusszkulcsot, amivel akkor tudod beindítani a motort, ha felérsz hozzá. Se lépcsőt, se létrát nem kapsz mellé, ha nem éred el, nem indul. De egyszer indulni fog, és soha ne szegje kedved egy pillanatnyi kudarc. Ha minden azonnal sikerülne, nem tudnál semmit sikerként megélni. Nem, neked sikerülni fog, de meg kell küzdened érte önmagaddal. Ne add fel, ne keseredj el, ne legyél szomorú és búskomor. Add át magad a folyamatnak és tudd, pontosan tudod, mit csinálsz, hova akarsz eljutni, és milyen lépések által. A kudarcok a legjobb barátaid, erre már rég rá kellett volna jönnöd. A kudarcaid mentén erősödsz meg, és amikor egyet átlépsz, megoldasz, legyőzöl, te ott elpusztíthatatlanná váltál.
(…)
Légy kitartó, bízz magadban, és soha, de soha ne dobj el semmit csak azért, mert eleinte nem mutatja meg, amit megmutatni hivatott. Minden kezdet nehéz, mindenkinek, minden kezdet. Az, ha úgy érzed, nem megy, csak azt jelenti, nagy feladat előtt állsz, de sem azt nem mutatja, hogy bármire alkalmatlan lennél, sem azt, hogy valamit nem lehet megcsinálni. Eddig az asztal mögül tanultad a KRESZ-t, most meg beülsz a volán mögé. Ha először teszed ezt, miért várod el magadtól, hogy mindent rögtön tudj és érezz? Le fog fulladni a motor – sokszor. Össze fog akadni a lábad. Nem fogod tudni jól bevenni azt a kanyart, és még az is lehet, elnézel egy lámpát. A váltóval is meggyűlik a bajod, és talán az is elkerüli a figyelmed, hogy kint hagytad az indexet. Nyugalom, angyalom, mindenki meg tudott tanulni autót vezetni, te is meg fogsz. Itt vagyok, együtt dolgozunk, legyen ez biztosíték a sikerre.”

(Adamus Saint Germain: Kezelési útmutató)

*

(Update: Pár megkeresés után kénytelen vagyok itt leszögezni, hogy a könyvben szereplő írások és gyakorlatok jogvédett tartalmak, ezért másodlagos felhasználásuk sem engedélyezett, azaz nem terjeszthetőek nyilvános tanfolyamok, rendezvények keretén belül. Kérem, ezt tartsátok tiszteletben.)

8 hozzászólás “Kezelési útmutató – pár gondolat az új könyvhöz

  • <3 <3 köszönöm nektek.
    (ó bárcsak segíthetnék, szövegekkel foglalkozom úgyis éjjel nappal, ha bármikor bármi kell, itt vagyok)