Vásárlással kapcsolatos kérdések: rewoland.info@gmail.com

Kiegészítés az előző cikkhez

 

 

Egy kis audiovizuális segítség az előző, fekete lyukas cikk végkövetkeztetéséhez. Nagyon tisztelem Dienes Istvánt, ő egy fantasztikus koponya, egyik legértelmesebb hazai gondolkodó, jobb riporterrel talán sokkal többet tudhatnánk meg tőle, de így is érdemes végighallgatni ezt a beszélgetést, kis ízelítőnek ehhez a hatalmas témához igazán kiváló. (Dienesen kívül még szívből ajánlom a Narada Akadémiás Bakos Attila és a Tan Kapuján tanító Mireisz László előadásait, keressetek rájuk, isteni triász: egy védikus-, egy buddhista tanító és egy kvantumfizikus. Ugyanazt járják körbe más-más oldalról, ráadásul igen mélyen, szóval nagyon sokat lehet tőlük tanulni!)

 

5 hozzászólás “Kiegészítés az előző cikkhez

  • Amikor megláttam a fekete lyukas fotót és hát kissé csalódva néztem a homályos pixelhalmazt, egyből eszembe jutott, hogy csak idő kérdése, és írni fogsz róla, és az viszont már érdekelni fog :D
    Bakos Attilát tisztelem, jó előadásai vannak, egy bajom van “vele”, hogy ugyanaz a neve, mint nekem, és állandóan összekevernek vele. Láttam már előadását az én zeném borítójával thumbnailként, aztán interjú keretein belül kérdezték már tőlem, hogy én írtam e xy könyvet, a Facebook megkeresésekről nem is beszélve, ott le is tiltottam az üzenetküldési lehetőséget. Sokan abban a hitben élnek, hogy az író Bakos Attila csinálja a zenémet. Bosszantó na, pedig 1 perces kitekintés kellene csak a write-only módból :)

    • Igen, tudom, ezért is írtam, hogy a védantás Bakos. :) Mondjuk azt feltételezni róla, hogy könnyűzenei számokat ír, elég meredek. :DDD Ne zavarjon az egyezés, végeredményben valahol egy hajóban eveztek, csak te másoknak, máshogy közvetíted ugyanazt. Én szerintem mindent meghallgattam tőle, ami a neten található, hatalmas elméleti tudással bír, aztán, hogy mindebből mit tapasztalt meg, és mennyi mázt visel magán, az már más kérdés, ezt innen mi sosem dönthetjük el, kedvelem, tisztelem és kész. Lehet, tényleg zenét kéne írnia kis lazulásként, szólj neki, hogy terápiás jelleggel beveszed a bandába, írtok egy Prem Joshua által ihletett albumot, és maradhat inkognitóban, még a nevét sem kell adnia hozzá. Hehe.

      Mindenesetre jó lenne vele beszélgetni, ahogy a másik két úriemberrel is, sőt, igazában legszívesebben összeereszteném őket Artúr királynőként egy sorozat keretén belül a Kerekasztal köré – ha élhetek ezzel a totális képzavarral –, hátha közösen meglelik a grált ezek a derék lovag urak.

      A zenédről ifjúkorom egyik kedvenc együttesére, a The Mission UK-re asszociáltam, gondolom, ismered őket, ha nem, check out, nem igazán fog rajtuk az idő:

      https://www.youtube.com/watch?v=dL1K67zISMU

      https://www.youtube.com/watch?v=fKU8C_050bs

      • Jaja én is elég sok előadást megnéztem, nekem is szimpatikus ahogy és amit beszél, szóval ilyen értelemben semmi bajom vele, inkább csak a követői (ha lehet így fogalmazni) egy részével, de ezt meg el tudom engedni. Dienes István nekem új volt, de nagyon bírom, néha úgy csűri a gondolatát hogy úgy érzem, na most veszti el a fonalat és nem tudja visszacsatolni a kezdeti gondolathoz, és végül mindig megcsinálja. Valóban amúgy, mind ugyanarról beszélünk, és érdekes látni ezeket a különböző nyelvezeteket. Mondjuk számomra továbbra is a legigazibb, vagy legtisztább az, ahogy Te/Adamus beszéltek. Én is erre a tisztaságra törekszem, csak nem vagyok ilyen ékes szavú, a zenében jobban megy egyelőre :)
        A The Missiont ismerem, bár nem voltam rendszeres hallgató, de tetszik amit csinálnak, az általad linkelt Severina nagyon bejött, főleg az a 80-as/90-es éves csilingelős gothic rock gitárhangzása, tökre ugyanúgy szól pl. a Love Like Blood 92-es Kiss & Tell c. számában a tiszta gitár: https://www.youtube.com/watch?v=2iTwZwNyztM

        • Igen, de csak a gitár, a Missionben pont azt szerettem, hogy úgy dark, hogy közben nagyon finom, légies vagy lágy, már ha érted, hogyan értem a lágyat esetükben.

          • Persze értem, szerintem is lágyabb, mint a Love Like Blood. Az inkább klasszikus gothic rock, ahol a Mission szerethető könnyedsége annyira nem fér bele a stílusba, mert úgy már nem lenne elég dark :D Persze ott vannak a Mission hatások benne, csináltak is Mission feldolgozást.

Itt tudsz hozzászólni

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..