Vásárlással kapcsolatos kérdések: rewoland.info@gmail.com

Minden másképp van

Az egy isteni érzés, amikor az ember töpreng valamin, vagy felismer dolgokat, aztán megtapasztalja, hogy nincs ezekkel a gondolatokkal egyedül. Az meg már kifejezetten misztikus élményszámba megy, amikor szinte szó szerint (vagy épphogy sokkal jobb előadásmódban) szembesül később azokkal a gondolatokkal, amikről azt vélte, a sajátjai. Ez amúgy a gondolati sztráda-elméletemet alátámasztó olyan megfigyelés, ami csak megerősít abban, hogy ez a felvetés helytálló, mármint hogy tudatállapottól függően csatlakozunk rá különféle gondolati adáscsatornákra, amit azután saját egyéni intelligenciaszintünk mértéke szerint tudunk tolmácsolni magunknak, s másoknak. Tehát mi csak vevők és adók vagyunk, nem létrehozók, ám, hogy mit fogunk, veszünk és hogyan adunk át, az már rajtunk múlik: hová jutottunk eddig el, azaz épp hol vagyunk, melyik sztrádán, milyen járművel.

Én. pl. nem győzök folyamatosan elhatárolódni minden, ma divatos spirituális, misztikus, ezoterikus irányzattól épp azért, mert pontosan tudom, az adás, amit fogok, rajtam átszűrődve, az én tolmácsolásomban nélkülöz minden ilyesmit, józansága, megtapasztalhatósága, logikája és következetessége számomra épphogy azt mutatja, ez egy másféle útszakasz. És örömömben majdnem felkiáltottam, amikor tegnap keresgéltem valamit a neten, és véletlenül beleakadtam Karinthy egy általam nem ismert késői kötetébe, és beleolvastam a címadó novellába. Épp valami hasonlót fejtegettem itt egy hozzászólásra reagálva, tán a lapos-Föld kapcsán, a belső logikáról. Varázslatos volt Karinthy gondolatait olvasni, annyi intelligencia, összeszedettség és derű árad a soraiból, és hát nyilván sokkal frappánsabban meg tudta az egészet fogalmazni, mint én. Hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy azok az eszmék, amikkel rezonálni tudok, mind olyan emberektől származnak, akik műveltek, kritikusak, művészi vénával rendelkezők, két lábbal a földön állók, a rajtuk átfolyó művek alázatos szolgálói, ám gondolataikban mégis végtelenül szabadok, korlátok nélküliek, újszerűek, merészek, zseniálisak. Örök példaképek számomra. Kár, hogy a többségük már mind halott….

Íme Karinthy szellemes eszmefuttatása arról, hogy semmi sem az, aminek látszik:

“Hetvenéves koromban megkért egy fiatalember, hogy mondanék egy nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben világnézetemet egybefoglalom.

Ennek a fiatalembernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden úgy van, ahogy hisszük – én pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amibe fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság: minden másképp van.

Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, akkor micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, amiket ez a tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és kivétel nélkül való törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az emberi értelem, amelyben az Igazság tükröződik. És hol a lénia, mely ezt a tükröt kiegyenesítse, holott a lénia is csak emberi értelem lehet, agyvelő, mely a koponya görbe vonalához tapad? És hol a geometria, aki kiszámítsa, mennyivel görbít ez a tükör, hogy az Igazságot legalább elképzelhessük, ha látni már nem tudjuk, holott az Igazság hol vékony, hol vastag a valóságban is?

Minden másképpen van, s aki meggyőződést hirdet, akár filozófiában, akár művészetben, akár politikában: az gonosz vagy ostoba; jóhiszemű, akkor ostoba, és rosszhiszemű, akkor gonosz. Mert micsoda tökéletes munkát vártok a tökéletlen szerszámtól? És gonosz és ostoba a szkeptikus is, aki azt mondja: nem bizonyos, hogy helyes-e a tétel – holott bizonyos, hogy nem helyes.

Aki megérti végre, hogy minden másképpen van, az az igaz ember, az legalább hinni tud valamiben, amit nem lát és nem ismer, tiszteli és féli ezt a valamit, vonzódik hozzá, vár reá és megnyugszik benne. Nem nevezi őt el istennek, mert mihelyt elnevezné, kép jelennék meg a görbe tükörben, és a kép hazugság volna, mert rögtön elmúlik, és nincsen, mintegy varázsszóra, aminek a nyomorult emberi elme nevet ád. S az isten is meghalt abban a percben, amikor kimondták a nevét, csak addig élt, amíg nem tudnak róla. Az egyetlen becsületes gondolkodót olyan emberhez hasonlítom, aki alszik, s álmában tudja, hogy csak álmodik, s ezt bevallja magának, mosolyogva nézi, amit az álom eléje varázsol, mert tudja, hogy odakint, az Ébrenlétben, mindez nincsen meg, vagy ha megvan, másképpen van meg, s amit gondol magában, tudja, hogy helytelen, mert az Álom eltorzította a gondolatot. Nem küzd a gondolat ellen, hiába küzdene, de tisztában van eggyel: hogy álmunkban gyakran széknek nevezzük az asztalt, és mégis a szekrényt értjük alatta. Hallottatok már álmában beszélő embert? A becsületes gondolkodó úgy van, mint aki tudja, hogy álmodik, s éppen azért nem hisz el semmit, amit hall, amit lát, amit érez, de tudja, hogy mindez odakünt, az Ébrenlétben, jelent valamit, elteszi magának, amit látott, hallott és érzett, s megnyugvással hisz benne, hogy majd megfejti valamikor e jeleket. Aki álmából ébredni akar, ugye, nem az álomképeket kezdi figyelni, s nem azokkal foglalkozik, mert csak jobban belegabalyodnék, s még mélyebben süllyedne az álom vizébe, hanem valami határozatlan, ismeretlen dologra gondol erőlködve, megfeszíti elméjét, küszködik kifelé, s e határozatlan valamit így foglalom egybe: minden másképp van.

De közben, míg ez, sikerül, aludni és álmodni kell, s ha másképp nem lehet, legalább kellemessé kell hogy tegyük ezt az álmot. Így jött létre a Logika, a törvényszerűségben való hit, amiből nehéz és értelmetlen álmodók meggyőződéseket vonnak le maguknak; a Logika, ez a kedves és nemes játéka előkelő és tudatos álmodóknak, akik tudják, hogy csak játék ez, szép, érdekes, izgató játék, olyanfajta, mint a sakk. Szabályai vannak, amiket a korrekt és előkelő játékos betart, ragaszkodik hozzá, holott jól tudja, hogy e szabályokat ő maga állította fel, mégis úgy tekinti őket, mintha megmásíthatatlan törvények volnának, s ha a szabályok értelmében a király már nem mozdulhat, akkor azt mondja: matt vagyok, te nyertél, barátom, s feláll és fizet, holott felemelhetné a királyt, s kitehetné a tábláról, mert csak a sakkszabályok értelmében nem szabad annak mozdulnia.

Közben pedig minden másképpen van; másképpen van a Newton-féle törvény, és másképpen van a Darwin-féle elmélet. Másképp áll a dolog a szerbekkel, mint ahogy mi hisszük, és másképpen van velünk, mint ahogy ők hiszik. Másképp van az ég, másképp van a föld, másféle emberek laknak a Marson, másképp szeret minket a jó barát, mint ahogy másképp gyűlöl az ellenség, és a nő, akiről azt hisszük, hogy másképp van, másképp van és nem másképp.

(És – hihetetlen, de így van – másképpen vannak az események is, mint ahogy a hírlapok megírják.)

Minden másképp van.”

(Illusztráció: Oleg Shuplyak)

Itt tudsz hozzászólni

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..