Vásárlással kapcsolatos kérdések: rewoland.info@gmail.com

LD

  •  
    Van egy elméletem – amit, azt hiszem, sikerült maradéktalanul a gyakorlatba is átültetnem – arról, hogy hogyan lehet erőfeszítés nélkül fenntartani az embernek a tudatosságát. Jaj, de rosszul hangzik e […]

  • Itt az oldalon a könyvek között majd megtalálod. :)

  • LD új bejegyzést írt: Csendélet 6 nap, 13 óra óta

     

     
    Csendélet

    A tenger közepén lebegsz, füledet ellepi a víz,
    lábaddal néma halak incselkednek nedvesen,
    párás csík húzódik a horizont kék határán,
    s a távolban hófehér jacht tükröződik fényesen […]

  •  
    Említettem már, hogy dolgozunk egy új könyvön, tulajdonképpen kész is van, igazából már csak a rám eső rész maradt hátra, korrektúra, borító megtervezése, elkészítése, miegymás. Majd elpepecselek vele, bőv […]

  • „Hallgasd a csendet – szólt Margarita, és a föveny surrogott meztelen talpa alatt. – Hallgasd és élvezd, ami életedben sosem adatott meg neked: a csendet.”

  • Igen, de tegyük fel, ha víz vagy, és míg itt egy merev falú, zárt kacsaalakú edényben vagy, ellenben egy magasabb síkon egy rugalmas szilikonformában, ami lehet medve-, bárány- vagy akár mozdonyalakú is, és ezt te szabadon váltogatod, ráadásul egy időben megélve az összeset, mert nincs linearitás, akkor azért a kizárólagosság is kiss…[Olvass tovább]

  • Most csak nagyon röviden válaszolva, mert ezt egy napig lehetne taglalni, a dualitást én vagylagosság szinonímájaként közelítem meg, vagy még jobb szó a kizárólagosság. Ami amúgy nagyon jellemző az emberi gondolkodásra: vagy ez, vagy az. Vagy keresztény vagyok, vagy muszlim. Vagy nő, vagy férfi. Vagy fiatal, vagy öreg. Olyan nincs, hogy fiatal is…[Olvass tovább]

  •  
    Fiatalabb koromban volt egy – mára már azt gondolom, téves – meglátásom, miszerint az egész életünk arról szól, hogy a jellemünket, azaz a meglévő tulajdonságainkat legyőzzük, teljesen átformáljuk egy ideá […]

  • LD új bejegyzést írt: Ébredés előtt 3 hét, 1 nap óta

     
    Ébredés előtt
    Lomhán málló
    múló álom lankáin
    méláztam az éjjel.
    Ágyamban alszom öntudatlanul.
    Ködös kis körkápolna
    kongó kopár kőpadlóján
    kergetőztem kéjjel.
    Ágyamban alszom öntudatlanul.
    Bárso […]

  • Igen, tudom, ezért is írtam, hogy a védantás Bakos. :) Mondjuk azt feltételezni róla, hogy könnyűzenei számokat ír, elég meredek. :DDD Ne zavarjon az egyezés, végeredményben valahol egy hajóban eveztek, csak te másoknak, máshogy közvetíted ugyanazt. Én szerintem mindent meghallgattam tőle, ami a neten található, hatalmas elméleti tudással bír,…[Olvass tovább]

  • – Csapongó és felettébb személyes gondolatok Walpurgis-éjjelén –
     

     
    Hosszú ideje figyelek egy jelenséget, nemcsak magamon, hanem szűkebb és tágabb környezetemen is, és ma már merem állítani, felfedezt […]

  • LD új bejegyzést írt: Akaratlanul 1 hónap óta

     
    Nem kívánok ezen a blogon semmiféle közéleti témával foglalkozni, egyfelől nem érdekel a közélet, másfelől meg szeretnék a millió hang között az egyik olyan lenni, amelyik nem szít semmiféle békétlen […]

  •  
    Már leveleztek a társkeresőn egy ideje, amikor a férfi előjött a farbával, miszerint be kell vallania, van egy kis testi hibája. A lány először fel sem fogta ezt a félmondatot, addigra ugyanis már belehaba […]

  • Igen, de csak a gitár, a Missionben pont azt szerettem, hogy úgy dark, hogy közben nagyon finom, légies vagy lágy, már ha érted, hogyan értem a lágyat esetükben.

  • Millió gondolatom van a Notre-Dame tűzvészével kapcsolatban, ami a nagyhét első napján kapott lángra, s ami nyilván mindenkinek más és más jelentést hordoz, de most mindezt nem fejtem ki, mert tiszteletben […]

  •  
    Többórányi meditatív, határokon túli sámán ihletettségű zene – hátha hozzám hasonlóan más is első hallásra beleszeret…
     

     

  •  

     
    Egy kis audiovizuális segítség az előző, fekete lyukas cikk végkövetkeztetéséhez. Nagyon tisztelem Dienes Istvánt, ő egy fantasztikus koponya, egyik legértelmesebb hazai gondolkodó, jobb riporterrel ta […]

    • Amikor megláttam a fekete lyukas fotót és hát kissé csalódva néztem a homályos pixelhalmazt, egyből eszembe jutott, hogy csak idő kérdése, és írni fogsz róla, és az viszont már érdekelni fog :D
      Bakos Attilát tisztelem, jó előadásai vannak, egy bajom van “vele”, hogy ugyanaz a neve, mint nekem, és állandóan összekevernek vele. Láttam már előadását az én zeném borítójával thumbnailként, aztán interjú keretein belül kérdezték már tőlem, hogy én írtam e xy könyvet, a Facebook megkeresésekről nem is beszélve, ott le is tiltottam az üzenetküldési lehetőséget. Sokan abban a hitben élnek, hogy az író Bakos Attila csinálja a zenémet. Bosszantó na, pedig 1 perces kitekintés kellene csak a write-only módból :)

      • Igen, tudom, ezért is írtam, hogy a védantás Bakos. :) Mondjuk azt feltételezni róla, hogy könnyűzenei számokat ír, elég meredek. :DDD Ne zavarjon az egyezés, végeredményben valahol egy hajóban eveztek, csak te másoknak, máshogy közvetíted ugyanazt. Én szerintem mindent meghallgattam tőle, ami a neten található, hatalmas elméleti tudással bír, aztán, hogy mindebből mit tapasztalt meg, és mennyi mázt visel magán, az már más kérdés, ezt innen mi sosem dönthetjük el, kedvelem, tisztelem és kész. Lehet, tényleg zenét kéne írnia kis lazulásként, szólj neki, hogy terápiás jelleggel beveszed a bandába, írtok egy Prem Joshua által ihletett albumot, és maradhat inkognitóban, még a nevét sem kell adnia hozzá. Hehe.

        A zenédről ifjúkorom egyik kedvenc együttesére, a The Mission UK-re asszociáltam, gondolom, ismered őket, ha nem, check out, nem igazán fog rajtuk az idő:

        https://www.youtube.com/watch?v=dL1K67zISMU

        https://www.youtube.com/watch?v=fKU8C_050bs

    • Jaja én is elég sok előadást megnéztem, nekem is szimpatikus ahogy és amit beszél, szóval ilyen értelemben semmi bajom vele, inkább csak a követői (ha lehet így fogalmazni) egy részével, de ezt meg el tudom engedni. Dienes István nekem új volt, de nagyon bírom, néha úgy csűri a gondolatát hogy úgy érzem, na most veszti el a fonalat és nem tudja visszacsatolni a kezdeti gondolathoz, és végül mindig megcsinálja. Valóban amúgy, mind ugyanarról beszélünk, és érdekes látni ezeket a különböző nyelvezeteket. Mondjuk számomra továbbra is a legigazibb, vagy legtisztább az, ahogy Te/Adamus beszéltek. Én is erre a tisztaságra törekszem, csak nem vagyok ilyen ékes szavú, a zenében jobban megy egyelőre :)
      A The Missiont ismerem, bár nem voltam rendszeres hallgató, de tetszik amit csinálnak, az általad linkelt Severina nagyon bejött, főleg az a 80-as/90-es éves csilingelős gothic rock gitárhangzása, tökre ugyanúgy szól pl. a Love Like Blood 92-es Kiss & Tell c. számában a tiszta gitár: https://www.youtube.com/watch?v=2iTwZwNyztM

      • Igen, de csak a gitár, a Missionben pont azt szerettem, hogy úgy dark, hogy közben nagyon finom, légies vagy lágy, már ha érted, hogyan értem a lágyat esetükben.

        • Persze értem, szerintem is lágyabb, mint a Love Like Blood. Az inkább klasszikus gothic rock, ahol a Mission szerethető könnyedsége annyira nem fér bele a stílusba, mert úgy már nem lenne elég dark :D Persze ott vannak a Mission hatások benne, csináltak is Mission feldolgozást.

  •  
    A hét legnagyobb tudományos híre a Messier 87 galaxis közepét uraló fekete lyukról készült, meglátásom szerint elég szánalmasra sikeredett, ám történelminek kikiáltott felvétel. Öt párhuzamosan zajló […]

  • Tudod, Eszter, ez olyasmi, mint amit a múltkor írtam az ultiról: van abban egy olyan játék, aminek az a lényege, hogy egyetlen ütés se legyen a tiéd. Azaz akkor nyertél a játszma végén, és tiéd a bank, ha mindig más vitte el a lapod. Ez a betli. És van ennek az ellentéte, a durchmars, amikor neked kell minden körben ütnöd. Ma mindenki ezt játssza…[Olvass tovább]

  •  
    – Möbius Möbler ügyfélszolgálat, tessék.
    – Halló, jó napot kívánok, vettem önöknél tegnap egy lapra szerelt könyvespolcot, de hiányoznak belőle az összeszereléshez szükséges csavarok.
    – Értem, és m […]

  • Tovább

Nincs válasz erre: “LD

  • Te biztosan ismered a „vakok és az elefánt” meséjét, de mivel teljesen ideillik (no meg az idők jelei c. eszmefuttatáshoz is), és talán van, aki még nem hallott róla, ezért bemásolom (sokféle változatban ismert, ez az egyik közülük):

    John G. Saxe verse


    Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott
    Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,
    Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt.

    Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,
    És máris mondja, vágja rá a bölcs szentenciát:
    „Akár a fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!”

    Agyart érint a második, símát és hengerest,
    és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest.
    „Lándzsaszerű az elefánt”, állítja egyenest.

    A harmadiknak a keze, ahogy nyúlkál haránt,
    Egy tekergő tömlőhöz ér; merészen beleránt.
    „Értem!”, kiáltja fennen ő, „Kígyó az elefánt!”

    A negyedik egy térd körül motoz. Keze mohó.
    „Csodálatos formája van”, lelkendezik, „Hohó!
    Fatörzsszerű az elefánt, ez már nyilvánvaló!”

    Az ötödik véletlenül fület fog, melyhez ő
    vakon is jól ért. Válasza az itt következő:
    „Az elefánt vékony, s lebeg, akár a legyező.”

    A hatodik egy ideig a semmibe kapkodott,
    Aztán egy csápoló farkat a markába ragadott.
    „Kötélforma az elefánt”, imígy nyilatkozott.

    A hindosztáni, mind a hat bőszen vitatkozott;
    Amit tapasztalt, ahhoz mind vadul ragaszkodott.
    S lám, mindnek volt igaza is, s mind is csalatkozott.

    TANULSÁG

    Ha egyik teológus a másikkal disputál,
    Egyik sem érti, hogy amaz miről is prédikál.
    Nem látott elefántot, így értetlenül bírál!

    Tipikus példa erre a lelkes magyarság-kutatók köre is, akik kurjongatnak, mint a vakok, amikor tapogatják az elefántot, hogy mit találtak. Mind mást, de mindegyiknek meggyőződése, hogy az övé az igazi. :)
    Nehéz megmondani mi a jó megoldás erre. Nyílván függ az adott intelligencia szinttől, hogy ki hogyan képes navigálni ebben az állandóan változó ismerettengerben. Persze az is látható, hogy nem feltétlenül csak az intelligenciaszint a mérvadó ebben a kérdésben, hiszen olykor találkozunk igen okos emberekkel is, akik viszont ugyanúgy bezárják magukat egy maguk építette elefántcsonttoronyba (már megint egy elefánt…!), és onnan, a látszólagos „katedráról” osztják – akár tekintélyelvűen – az „észt”. De hiába értek el „komoly” eredményeket a saját szakterületükön (specializálódva! – még mélyebben elmerülve a nyúl üregében), ha ugyanúgy bezárják magukat egy dobozba, és semmilyen hangot nem hajlandóak elfogadni, ami a dobozon kívülről jön.
    Így talán nem is az intelligenciaszint a lényeg, hanem inkább a tudatosságszint és az ezzel együtt járó nyitottság. Már az is komoly eredmény, ha valaki nem zárja ki azonnal a másik elméletét/hitét/gondolatát. Jó gyakorlás lehet erre, ha mondjuk kissé megerőltetve magunkat, egy hozzánk nem igazán közelálló világnézetű oldalt, blogot olvasgatunk (edzésképp), és akár annak hozzászólásait is. Saját tapasztalat, hogy még ha nagyon nem is értek egyet egy másik ember világképével, szemléletével, akkor is a legtöbbször sikerül találnom a megnyílvánulásában olyat, amivel „együtt tudok rezegni”, akár egy apró részletet, ami „passzol” az általam eddig felépített világképbe. Szokásommá vált, hogy elolvasok ultraliberális és ugyanakkor szélsőjobboldali oldalakat is, és főleg a hozzászólásokat – így gyűjtöm, szívom magamba a két szélső érték gondolatiságát, és próbálom megkeresni a valóságot, ami általában középen van, tehát egy kicsit ebből is és abból is merítek, no persze mindig figyelve a saját érzéseimet is, mit váltanak ki az olvasottak. Még a nagyon heves vitákban is észre szoktam venni, hogy melyik hozzászólásban van igazságmorzsa – no persze amit én annak vélek, így nem neheztelek az illetőre a többi „baromsága” miatt annyira, mert belátom hogy ő is úton van, akárcsak én.
    Szóval valami ilyesmi módszerekkel lehet felnőni, meghaladni az elefánttapogatás csapdáját. De ez nagyon nehezen megy a többségnek, s talán nem is ez a dolguk…