Vásárlással kapcsolatos kérdések: rewoland.info@gmail.com

LD

  • LD új bejegyzést írt: Invázió 6 hónap óta

     
    Invázió
    Élősködők szállták meg a virágzó testet,
    hosszan tekergő csúf hínárjai a télnek,
    kik az anyag puha, mohás alagútjaiban
    tanyázva, annak iszamós salakjain élnek.
    S sötét titokban, az éj ágymel […]

  • LD új bejegyzést írt: Létkoktél 6 hónap, 2 hét óta

     
    Létkoktél
     
    Az északi forróság elől a kis tóhoz menekültünk,
    laposan mosolygó tűzkövein pihegve elterültünk,
    az örökzöldek suttogó kara remegve integetett a légbe.
     
    Hosszú stég siklott kanyarogva a fe […]

  •  
    Írtam egy hosszú bejegyzést a mára kialakult spirituális-biznisz vagy ezoipar rémségeiről és csapdáiról, de úgy döntöttem, mégsem teszem közzé, nem az én dolgom embereket megkímélni a csalódástól, mert so […]

    • “Az igazi szellemi mester láthatatlan, mert nem szomjazza a népszerűséget”, szerencsésnek mondhatom magam, hogy én ismerek egy ilyen szellemi vezetőt. :)

    • <3

  •  
    Oszlásban
    Nem akarok többé temetőbe menni,
    a rideg vaskapu előtt tétován merengni,
    feltámadást hinni, emléket kergetni,
    dohos földszagot a homlokomba szívni.
    Ám mégis, lám, újra itt vagyok:
    geszten […]

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 9 hónap, 2 hét óta

  • Néha van az úgy, hogy épp az választ el attól, amit el szeretnél érni, amin keresztül eljuthatnál a célodhoz. Mint a buta rabok börtönlázadásánál: egyikük embertelenül sok munkával és hihetetlen rafinéri […]

  • És még egy gondolat, ha elfogadod tőlem: a gond, ami miatt az elme sokszor nem ért meg dolgokat, hogy túl sok az Én, ami eltakarja előle a kilátást. „Én vagyok, vagy én nem vagyok, magam vagyok, vagy nem magam vagyok, jaj, mi lesz velem, mit tegyek, hogy jobb legyen nekem stb.”- jók ezek a hamleti kérdések, de csak ha kozmikusak és nem egocentrik…[Olvass tovább]

  • Nagyon jó kérdések, én is feltettem őket számtalanszor, és ezért megvannak a saját válaszaim, egy napon majd kiviláglik, mennyire közel jártam az igazsághoz – vagy mennyire nem. Először is ahhoz, hogy megértsük a létünk alapjait, meg kell értenünk, hogy most nagyon bolond helyzetben vagyunk, bentről kéne valami kintit meghatározni, és ez iszon…[Olvass tovább]

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 10 hónap, 2 hét óta

  • LD új bejegyzést írt: Loophole 11 hónap óta

    A Föld nem egy hely, hanem egy tudatállapot, ami elhiteti veled magáról, hogy te egy térben éled a mindennapjaidat, de ez nincs így, ez csupán illúzió. Tehát nem valahol vagy most, hanem valahogy vagy, mégp […]

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 11 hónap, 1 hét óta

  • Pontosan annyira manipulálható mindenki, mint amennyire manipulálni akar másokat, épp annyira szabad, amennyi szabadságot nyújt, és pont olyan közel áll az igazsághoz, amennyire képes elfogadni a többiek iga […]

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 11 hónap, 4 hét óta

  • LD új bejegyzést írt: There is no spoon 12 hónap óta

    „A tájékozódási zavar a Kelet elvesztése. Kérdezzék meg akármelyik hajóst: ők a keleti irány alapján hajóznak. Ha az ember elveszti a Keletet, akkor elveszti az irányokat, a bizonyosságokat, azt a tudást, hogy mi […]

    • “Minden rendszer csak a saját keretein belül képes létezni. Épp ezért legnagyobb félelme, hogy kilépsz a hatókörén túlra, és ezzel megsemmisíted mint végtelen rendszert. (Hisz magát annak hirdeti.)”

      Szia iróD! :)
      Kérdések:
      A rendszer tud, képes félni?
      Ha igen, ki ő, milyen entitás?
      Ha végtelennek hírdeti magát, akkor ő egy alany?
      Ha igen, ki hozta létre, ki szülte?
      Vagy magától jött létre?
      Bármilyen rendszer létezhet önmagában, létrejöhet önmagától?
      Ha nem önálló alkotás, akkor kinek köszönhetjük a létezését?
      Aki megalkotta ezt a rendszert, ő vajon nem PONT ilyennek tervezte?
      Ha igen, akkor miért félne, vagy hírdetne magáról bármiféle hamisságot ez a rendszer? Vagyis, ha ez így is van, az miért lenne baj? Hiszen így tervezték, nem?
      Ha ez az egész mozi értünk, a mi szórakoztatásunk végett létezik, akkor miért kellene ellenségemnek tekintenem, és mindenáron kilépni – vagy belépve elhagyni – ezt?
      Melyik a tervszerű cselekedet: élvezni a mozit, vagy mindenáron akarni azt elhagyni. Vajon ez a mindenáron kilépni (belépni) vágyás nem csupán az elme – és a rendszer – egy újabb játéka?

      Nem folytatom. Nincs értelme. Nincs kinek. Csak Én létezem, Egyedül vagyok. Saját MAGányomban létrehoztam egy játszóteret, felosztottam magam végtelen megnyílvánulássá, végtelenszer eljátszva a felejtés/megtalálás játékát, csakis azért, hogy ne érezzem MAGom olyan kibszttul egyedül és magányosan. De hát ezzel is csak magamat csapom be, hisz nem létezik más. Ez az Én sorsom.

      • Nagyon jó kérdések, én is feltettem őket számtalanszor, és ezért megvannak a saját válaszaim, egy napon majd kiviláglik, mennyire közel jártam az igazsághoz – vagy mennyire nem. Először is ahhoz, hogy megértsük a létünk alapjait, meg kell értenünk, hogy most nagyon bolond helyzetben vagyunk, bentről kéne valami kintit meghatározni, és ez iszonyatosan nehéz. Magyart tanítok svédeknek, és az ő nyelvükben nincs igeragozás. Ők azt mondják én van, te van, ő van stb. És egész egyszerűen láttam rajtuk, irgalmatlanul nehezen értik meg, hogy miért kell ez a cifrázás az igéknél, miért nem elég a van, miért mondjuk, hogy vagyok és vagy, ami nekünk ugye alap. És ekkor megértettem, hogy azért átkozottul nehéz egy adott struktúrából kinézve megérteni egy totál másfélét. A minap fogalmaztam meg azt, hogy kb. úgy érzem magam, mintha egy kanapét kéne egy szobába behoznom, de úgy, hogy én onnan egyelőre nem mehetek ki. Na, hogy oldod meg ezt a feladványt? És aztán azonnal jött a megoldás, amit a mai világunk tálcán kínál: internet vagy mobil. Bent is vagy, de kint is, felhívod a bútorboltot, megrendeled a kanapét, és házhoz szállíttatod. Ugye, érthető a példa? Magyarán úgy tudod az emberi létből kikandikálva megfejteni annak lényegét, ha kint is vagy, de bent is. Pont, mint egy mobiltelefon esetében: a telefonkészülék vagy te, a kis emberke a szobában, de ha ez a készülék jól van beállítva, képes rácsatlakozni arra a rádióhullámra, vagy adatforgalomra, aminek segítségével kvázi kintről képes infókat behozni magához. Igen ám, de a telefon mindig leegyszerűsíti, sematizálja a valóságot, ahonnan merít. Ezért kellenek a hasonlatok, a példák, mert olyan dolgokat kell elmondani, amire most nincs meg a fogalmi készletünk, hisz kívül vannak azon, ahol a mostani fogalmi rendszerünket kialakítjuk és használjuk. Rajzolj le egy 5 dimenziós ábrát egy papírra. Na ilyen ez.

        A végtelen rendszer a tudatok egymásban levősége, maga a Lét, és mint ilyen végtelen, határtalan és folyamatosan változó, mozgásban levő. Senki nem tervezte, egész egyszerűen a lét önmagára ébredésének – nevezzük úgy – spontán következménye. A mindenség egyszerre van és nincs, szóval nem szabad lineárisan gondolkodva egy kiindulópontot keresni, mert az egyidejűségben nincs kezdet és vég. No de ezt hogy érthetjük mi meg, akik az időt egy vonalzóként értelmezzük: mi az, hogy nem volt kezdete? És ezért a leegyszerűsítés végett lehet azt mondani, Isten amikor felfogta, hogy nincs rajta kívül semmi, azaz ő sincs, önmagán belül megteremtette a mindent, ami mint Minden végtelenül részleteződik. Ez így érthető? A tudat szemléli önmagát, de miután ez olyan, mint a maghasadás, azonnal létrejön a végtelen matrjoska baba rendszer pontosan úgy, mint amikor a webkameráddal elkezded venni a monitor képét, közvetítve közben a monitorra azt a képet, amit veszel. Egy véget nem érő folyosót kapsz, végtelen számú képkerettel. Minden képkeret egy rendszerhatár. Tudati szint. Egymásban vagyunk, nem egymás mellett, egymásban van az idő és a tér is, ha ezt megérted, megszűnik a magányérzésed. (Bár megértelek, én is piszkosul egyedül érzem magam, de csak itt, hidd el, ebben a mostani keretben van csak ez így.) Te magadban észlelsz engem, én saját magamban téged, a világ önmagában észleli mindazt, ami őt alkotja és észleli. Van külső szemlélője a valóságunknak? Nincs, a mi összeadott észleletünk a föld, nem egyéb. És ezzel meg is válaszoltam a kérdéseket, figyelj:

        “A rendszer tud, képes félni?”

        Hogyne, hiszen az őt összetartó tudatok összessége ő maga, és ezek a tudatok jelen pillanatban olyan módon élik meg magukat, ami alapvetően félelmet kelt bennük: az elmúlástól való félelmet. A véges a végtelennel szemben mindig fél, mert ahol neki vége van, azon túl ő nincs, szóval ez alap-egzisztenciális félelem. Fél a test, fél az elme, fél a fizikai világ attól, hogy egy napon nem lesz – és így tovább. Ezt a rendszert maga a félelem tartja össze, tudod, mint a Truman Showban a víz, olyan ez a hitrendszer itt is.

        “Ha igen, ki ő, milyen entitás?”

        Nem entitás, a kollektív hipnózis hipnotikus rétege. Beküldesz egy szobába öt embert fejére szerelt vr sisakkal, hogy játsszanak egy kis zombis játékot, majd váratlanul azt vetíted nekik, hogy kigyulladt a szoba, azt hiteted el érzéki csalásokkal, nem lehet a sisakokat levenni, mert a melegtől a fejükre olvadt, és valós pánikot keltesz az égő szobával, felmelegíted a levegőt, füstgépet is használsz stb. Kitör a rémület, a virtuális rendszer félni fog, jóllehet a szobában nincs tűz, és ez az öt ember nem egy különálló entitás, ám most mint hipnotikus réteg az. Le tudtam írni érthetően? Talán ez a példa segít.

        “Ha végtelennek hirdeti magát, akkor ő egy alany?
        Ha igen, ki hozta létre, ki szülte?
        Vagy magától jött létre?”

        Lásd fent, kiegészítendő azzal, hogy én személy szerint nem hiszek Csiribí Csiribá Úrban, aki a felhőn ülve szakállát simogatva teremtett egy földet, ez szerintem iszonyatosan béna, emberi gondolat. A mindenség maga Isten, és az végtelen. De a végtelen tudatilag felfoghatatlan, hisz nincs széle, kerete, nem zárt rendszer ezért szakaszolja befelé magát, és minél mélyebben van, távolabb önnön valójától, azaz minél kisebb a keret, a holografikus kép, annál homályosabb a minta, messzebb az igazság, annál több a félelem és a hazugság. Ha te félsz az elmúlástól, mit fogsz mantrázni? Hogy halhatatlan vagy. Ha a rendszer tudja, határai végesek, mit fog hirdetni? Hogy rajta kívül nincs semmi – ergo végtelen. Vegyél egy new yorki vállaltigazgatót, élet halál ura, bárkit kirúghat, ellehetetleníthet, tönkretehet, de ugyanígy fel is emelhet. New Yorkban. Eddig terjed a hatalma. Burundiban mindenki körberöhögné, ez az igazság. És ezt tudja, és ezért állandóan mérges. Ha te kilépsz ettől a vállalattól, és elutazol Goára, hidd el, az igazgató hatalma nem hat tovább rád. Ez a világ addig hathat rád, amíg része vagy. Nem tud senki utánad nyúlni, ha kilépsz innen, csak akkor, ha utánad megy, oda a „valahova”. De olyat még nem láttál, hogy a gengszter megöli a társát, majd magát is, hogy üldözhesse őt tovább. Érthető? Ez a játék csak a világ határáig érvényes. És hogy azon túl mi van, nos, ezt az tudja, aki ott van, csakhogy az meg nincs itt. Amelyik szobán nincs ablak, arról nem mondhatom bentről, hogy egy kert veszi körül. Azt sem, hogy nem, de igazából ez nem számít, mert ha nincs élő kapcsolata a kinttel, akkor ez egy zárt, véges, korlátolt tér.

        +Bármilyen rendszer létezhet önmagában, létrejöhet önmagától?”

        Nem, minden csak valamiben létezhet, ez a végtelen lényege. Nem tudsz semmiféle keretet felállítani, ha az nem valamiben van, ezt könnyű belátni, hisz a keret, a kerítés lényege a kint és a bent elválasztása. És amiben van, annak része, azt szolgálja, azaz mondhatjuk azt is, belőle származik, mint az autóból a kormány, ami persze gyakorlatilag létezhet önmagában is, de csak valamihez képest, nincs a világegyetemben kormány önmagában, csakis elméletben, ha kivonom absztrakcióval az őt létrehozó és támogató totális körülményrendszert. De ez csak absztrakció, semmi több, így objektivizálod amúgy te is magad emberként a világhoz képest…

        “Ha nem önálló alkotás, akkor kinek köszönhetjük a létezését?
        Aki megalkotta ezt a rendszert, ő vajon nem PONT ilyennek tervezte?
        Ha igen, akkor miért félne, vagy hirdetne magáról bármiféle hamisságot ez a rendszer? Vagyis, ha ez így is van, az miért lenne baj? Hiszen így tervezték, nem?
        Ha ez az egész mozi értünk, a mi szórakoztatásunk végett létezik, akkor miért kellene ellenségemnek tekintenem, és mindenáron kilépni – vagy belépve elhagyni – ezt?
        Melyik a tervszerű cselekedet: élvezni a mozit, vagy mindenáron akarni azt elhagyni. Vajon ez a mindenáron kilépni (belépni) vágyás nem csupán az elme – és a rendszer – egy újabb játéka?”

        Az utolsó kérdéscsokrod felére már fent megadtam a választ (már amit én erről tapasztaltam, meg tudok), a többire meg annyit mondanék, hogy semmi sem baj. Nincs rossz meg jó, ilyesmi így, abszolút értelemben különállóan biztos nincs, minden relatív. Nem rossz dolog a pelenka, de ha már szobatiszta vagy, nem fogod a popódra kérni. És ha valamiért nem tudod levenni 40 évesen, az már akkor baj. Még egyszer, ezt a világot, az egész Mindent nem tervezte senki. Ha lenne ilyen tervező, akkor ő ugyanis nem lehetne sehol, mert ha kívül van a világon, akkor is benne kell lennie valamiben, ahonnan tervezett, és innentől afölött már nincs hatalma, ergo nem lehet Isten. Csak valami kis istenke, mint ahogy te is a saját ebéded istenkéje vagy, hisz te teremtetted, csakhogy nem a semmiből. Az alrendszer csak azt tudja, ami ő, ameddig ő tart. És ezt hirdeti magáról, és ez akkor számodra hamis lesz, ha te már túlléptél ezen a kereten. Én vagyok a ház – mondja a kis gardróbszoba, de te a kertből látod, nem, nem dehogyis ő a ház! De a kisszoba miután önmagán túl nem lát, joggal hirdeti, ő a ház. Suta a példa, mint mindegyik, de talán érthető.

        A világ nem érted van, a világ önmagáért van. Nem szórakoztató centrum, nem IMAX moziszoba, hanem a tudat önreflexiója. Mindenáron semmit sem lehet csinálni, ez baromság, ha a kígyó meggebed, akkor sem fog repülni. De a kisfióka nem tud nem akarni repülni, ha eljött számára az ideje. És ha eljött, semmi, de semmi mást nem akar, csak repülni, nekem elhiheted.

        Remélem, sikerült mindent megválaszolnom, nagyon örültem a szuper kérdéseidnek, a jó kérdések vezetnek el azokhoz a válaszokhoz, amik aztán szülik majd az újabb kérdéseket. A konstruktív kérdések a mi mozgólépcsőnk, aki nem tud vagy nem mer kérdezni, vagy aki fél a neki szegezett kérdésektől, netán aki provokációra használja ezt a csodás dolgot, lefele gyalogol a felfelé haladó mozgólépcsőn. Én próbáltam már, borzalmas volt, ráadásul szánalmas pofára esés lett a vége. :)

    • Hű, köszi a terjedelmes választ, nem is gondoltam volna, hogy a tóba behajigált kavicsaimhoz hasonló kérdéseimre mindre válaszolsz majd.
      Szépen kifejtetted, ezek szerint egy-más-ért is vagyunk itt. :)

      És hogy Ákos megfogalmazta Igazán c. számában (részlet):

      A tükör összeroppan
      Így még homályosabban
      Lát, ki látni vél
      De többet remél
      Bárkinél

      A szemnek láthatatlan
      De száz meg száz alakban
      Érzékelhető
      Az eltűnő időben is
      Ott van Ő

      A véges nézi a végtelent
      Találgatja, hogy mit jelent
      De káoszból rend
      Gyilkosból szent
      Nem lesz, csak akkor
      Ha Ő
      Benned is megjelent

    • És még egy gondolat, ha elfogadod tőlem: a gond, ami miatt az elme sokszor nem ért meg dolgokat, hogy túl sok az Én, ami eltakarja előle a kilátást. „Én vagyok, vagy én nem vagyok, magam vagyok, vagy nem magam vagyok, jaj, mi lesz velem, mit tegyek, hogy jobb legyen nekem stb.”- jók ezek a hamleti kérdések, de csak ha kozmikusak és nem egocentrikusak. Azaz céljuk a mindenség megértése, és nem az önmagunk körüli szédült forgás. Csak befelé járható az út, de arrafelé épp nem az ego mélyül – ha ez így érthető.

      Nem igaz az állítás, hogy csak te létezel, ezt az állítást én is, és a többi olvasó is, vagy akár a szomszédod kutyája könnyedén megcáfolhatja a létével, hisz a tudat egy, és nem a persona, nem az ego, hanem a mindenkori észlelő, aminek teremtése az észlelet. Ez egy egymást feltételező rendszer, nem lehetnél, ha mi mind, akik körül veszünk téged nem lennénk, hogy visszatükrözzünk téged önmagadra. Isten a kamera. És a monitor, aminek az általa közvetített képet rögzíti nem egyéb, mint az az önmagára vonatkoztatott kijelentése, hogy nem vagyok. S ez teremti aztán a végtelen vagyokságot számára, aminek te is része vagy – és nem egésze, csupáncsak mindig a része, hisz ez a feltétele a létnek. Ha te egyedül lennél, nem lenne világ, nem lenne semmi, hisz elérnéd az istentudatot, ami épp attól van, hogy nincs. A végtelen nem megélhető, csak a végesen keresztül.

      Meg fogja az emberiség ezt az egész dolgot érteni, amint a technikai fejlődés lehetővé teszi számára, hogy a mindenség makrokozmoszát behozza ebbe a kis szobába afféle modellként. Lám, ma már mennyivel jobb példákkal tudjuk megvilágítani a lét alapjait, mint őseink, akiknek vámszedőkkel, nappal és holddal, oroszlánfejű istenekkel, meg mustármaggal kellett elmagyarázniuk mindezt. Az emberi tudat most már ott tart, hogy sokkal közvetlenebbül lát rá a mindenség működésére, hisz bármennyire úgy tűnik, az emberiség épp elhülyül, de nem, az csak a régi, most hámló bőr, ám alatta nő valami egészen csodálatos és új. De vicces maskarákban, azaz az egószerkóban ezt nem lehet majd megélni.

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 1 év óta

  • LD új bejegyzést írt: Jubileum 1 év óta

    Ma van pont 10 éve, hogy belefogtam ebbe a – nevezzük jobb híján úgy – munkába. 10 éve rovom rendületlenül a sorokat, 10 éve az életem jóformán másról sem szólt, csak erről. Tíz könyv, több teleírt blog, szá […]

    • Hozzászóltam tehát, mégpedig kibírhatatlanul… Ez volt az előzmény… [ vajon itt miért nincsenek mosolygós, sárgafejű “emberkék” mint a facén..? Ez bizony rendszerhiba… és nem a Dórié… nos, itt is elkelne egy ilyen fejecske kidugott piros nyelvecskével… nincs mit tenni.. képzelődjek.!! ]

      A következmény pedig az, hogy ez, mármint hozzászólni – kibírhatatlanul jó érzés. [ És ez volt, van és lesz.]

    • :)

    • Én is az első pillanattól olvasom tanulom emésztem a kincseket amit kaptunk….
      De a lényeg köszönöm…..
      R.M.

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 1 év óta

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 1 év, 1 hónap óta

  • A spiritualitás Indiában olyan, mint az íz az ételben, az otthonosság egy házban vagy a mondanivaló egy jó könyvben. Nem található meg a tányéron, az egyes lakberendezési tárgyakban vagy a nyomtatott sor […]

  • LD új bejegyzést írt: FoRewords 1 év, 1 hónap óta

  • Tovább

Nincs válasz erre: “LD

  • Hű, köszi a terjedelmes választ, nem is gondoltam volna, hogy a tóba behajigált kavicsaimhoz hasonló kérdéseimre mindre válaszolsz majd.
    Szépen kifejtetted, ezek szerint egy-más-ért is vagyunk itt. :)

    És hogy Ákos megfogalmazta Igazán c. számában (részlet):

    A tükör összeroppan
    Így még homályosabban
    Lát, ki látni vél
    De többet remél
    Bárkinél

    A szemnek láthatatlan
    De száz meg száz alakban
    Érzékelhető
    Az eltűnő időben is
    Ott van Ő

    A véges nézi a végtelent
    Találgatja, hogy mit jelent
    De káoszból rend
    Gyilkosból szent
    Nem lesz, csak akkor
    Ha Ő
    Benned is megjelent

  • Gyönyörű! :)

  • “Az igazi szellemi mester láthatatlan, mert nem szomjazza a népszerűséget”, szerencsésnek mondhatom magam, hogy én ismerek egy ilyen szellemi vezetőt. :)

  • Kedves Dóra,

    bizonyára nem titok előtted hogy figyelemmel követem írásaidat és mintha szívemből szívemhez szolnál… (gondolom a weboldal kijelzi milyen helyekrol kerestek fel a blogodat)
    A saját meglátásom hogy zseniálisan írsz, nekem valahonnan ismerős, de nem tudnám megmondani honnan.
    Nagyon várom a bejegyzéseidet … természetesen az írásaid kapcsán bennem is felvetődnek gondolatok, tapasztalatok, élmények vagy épp vélemény- és tapasztalatkülönbségek.
    Van hogy nagyon épp valamire rámutat egy-egy idézet egy-egy meglátás amit épp tapasztalok. Ez az írásod teletalálat volt a mostani valóságtapasztalásomra a témaválasztásod kapcsán. Tényleg személyesen érintett, ahogy korábbi bejegyzésedben írtad mintha valaki kiszólna személyesen hozzád a sorok közül.
    Kicsit szívtelen vagyok mikor nem írom ide meg neked ezeket , elnézést érte, lehet nem is kell hozzászólni egy-egy íráshoz, jó ha valaki mutat valamit egy nézőpontból ami kicsit magasabb a megszokottnál, de igazából egyszerűen természetes.
    Kis bátorításként, habár szerintem már megedződtél, megedződtünk.

    Üdvözletem,
    sok szeretettel Sepsiszentgyörgyről,
    Éva

  • Köszönöm szépen, Éva, nagyon kedves tőled. Örülök minden visszajelzésnek, de már az sem zavar, ha nincsenek, mert igen, ahogy mondod, megedződtünk…

  • Lenyűgözőek jók a rajzok, nagyon ügyes a lányod! :)

  • menni fog :) <3

  • amilyenek olyanok, így kell venni…meg kell hallgatni…az sokat segít…lehet nem akarjuk hallani és ezert ismételnek annyit ;) …fel akarnak rázni, lehet nem látunk valamit amit ők igen…van abban valami hogy nem kell mindent a liberalizmust oltaran felaldozni… nem mindig a legujabb divat a legjobb, igaz, a noknek es gyereknek nagyon sok elony hozott ne dobjunk azonnal sutba kincseinket amik bevalltak es az ovatossag nem art soha
    azért én kiérzem hogy Dóra is olykor olykor mikor pennát fog, egy kis keserű is keveredik oda :) … ezek az édes-keserűek indítanak be minket vagy a meghatódottság vagy valami ami eltér az egyszerű állapotoktól

    ha nincs feszultseg a halozatban, bizony nem mukodik egyetlenegy haztartasi gep se…kell vigyazni hogy azert tul nagy ne legyen mert akkor kieg minden es ha meg nincs eleg feszultseg akkor meg nem fog az almas suti kisulni holnapra se a lerben

    de ilyennek mutakozott nektek, valamiert, nekem nem mindig ezt az arcat mutatja, van hogy sirok mikor at kell lepni a hatart, nem azert mert itthon rossz lennne, beleszulettem ebbe, konnyen tudom kezelni, megtanitjak, de valamiert faj, pedig nem Magyarorszagon szulettem…de annyira faj hogy itt nem minden uzletben szolnak magyrul es van ahol van magyar nyelvu felirat van ahol nincs, arebb Brassoban pedig egy lelek se szol magyarul mar, pedig pl az egyik uj kollegina magyar , meg a neve is es az fb-n van hogy ekes magyar nyelven a rokonaival magyarul ertekezik….es soha nem szol hozzam magyarul es en szoltam es romanul valaszolt…az ilyenek rosszabbul esnek mint egy roman lehordana foldonfutonak….pedig tenyleg annyira semleges vagyok, csak akkor erzem magam magyarnak mikor ilyen helyzetbe kerulok es olyankor a bicska kinyilik az en zsebemben is …maskent soha eszembe se jut, meg az is idegen hogy eva a nevem es no vagyok, nemhogy egy nemzetiseghez szamoljam magam….de a nyelv rajottem nagyon bekodol, nem tudsz teljesen elszakadni amig foldi testben elsz attol az identitastol amiben bekodoltak gyerekkent….. es nem lehet panaszkodni ezert, vagy folyton kell mert azt megtanultuk ebben az idegen letben hogy ha kisujnyit akarsz elerni az egesz kezet kell kerni es annal tobbet is hogy koromnyit megadjanak a sajatunkbol.
    ezek csak Erdelyben esnek rosszul, ha idegen foldon vagyok, Dobrudzsaban peldaul, nem zavar semmi, ott tudok felszabadult lenni, vilagpolgar!

    ezert lehet rossz szokas de annak ad a madar is enni elobb akinek nagyobbra nyilik a szaja …ez alap a termeszetben…aztan lehet nem igy kellene…de ez mar engem meghalad…
    masik meg hogy mig egyetemen Angliaban tanultam igazi angolokkal voltam korulveve, naluk laktam, na azt hiszem a magyarok csak hajszálnyival tartanak elobbre a panaszkodassal …ez ternd a vilagban szerintem

    majd kitudja kiheverik ezeket a egyszer …. lehet kellen hozza egy kis kirandulas afrikaba vagy azsia istenvertebb videkeire, es rajonnek mennyire a sors kegyeltjei es milyen fantasztikus kultura es kincs van a kezukben es nem kell folyton egymast ugatni , mert mind egy tudathoz tartozunk, legalabbis mind Foldiek vagyunk

  • elnézést, tegnap már merült le a laptopom és volt idő szerkeszteni és ékezetekkel írni.

  • Ilyen magas perspektívából nézve lehetséges, hogy Puzsér Róbertet nem kellene ennyire “hájpolni”. De én úgy érzem ennek az eltévelyedett nemzetnek, úgy kell Puzsér Robi, mint egy falat kenyér. Az tény, hogy szokott fröcsögni és mocskolni, indokolatlanul sokat és értelmetlenül, de mellette nagyon erős gondolatokat ad át. Magamból kiindulva, ez én gondolkodásomat politikai téren lényegében Puzsér formálta át egy sokkal nyitottabb és elfogadóbb irányba, és tudom jól, hogy sokan vannak ezzel így. Én nem értem miért nem lehet rendszerkritikát a rendszeren belül megfogalmazni, szerintem meglehet, hisz Puzsér pont ezt csinálja, legfeljebb úgy lenne etikus, hogy kívülről teszi ezt, de annak meg mi értelme lenne, nem jutna el kellő emberhez, nem lenne hatása. Persze amikor ezt mondom bajban érzem magamat, mert ha a te tanaidra hallgatok, akkor azt érzem mit foglalkozok én azzal, melyik gondolat/tanítás hány emberhez jut el, a lényeg, hogy én hozzám eljut megértem és aszerint élek, aszerint állítom a vetítőmet és ezáltal a vásznon is jobb dolgok fognak történni. Jó lenne ezt elhinni, és próbálom is, de azért, mert én egy bizonyos útra lépek, amit lehet nemesnek és igaznak mondani, attól az emberek zöme, főleg a nagyok fent a palotáikban ugyanúgy a rossz úton járnak tovább, és a Föld bolygó, a jelenlegi játszótér, ahol jómagam is játszok szépen lassan lelakódik. Továbbá nagyon nagy a feszültség a társadalmakban, és ezeken változtatni kell, és az nagyon igaz, ha mindenki a saját életét tisztábbá tenné, az elég lenne. De nincs meg a hajlandóság az emberekben és ezért kell kiállni a színpadra és hajlandóságot ébreszteni. Nem gondolom, hogy Puzsér most ezt teszi, mert lényegében ő is csak tovább szítja a konfliktust. De ő egy olyan irányba tereli szerintem, elkerülhetetlen konfliktus árán, amilyen irányba terelni kell ahhoz, hogy változás jöjjön. Nem váltja meg a világot az biztos, de talán elindít egy folyamatot, amiből lehet csak 100 év múlva lesz valami.
    Mellesleg Puzsér amellett, hogy sokszor felesleges témákat feszeget, spirituális témákban is szokott előadást tartani. Iszonyat mennyiségű anyaga van fent a youtubon, ahogy neked is a saját blogodon, csak neked írott formában, neki meg hang és kép formában, és ezek között van egy-két gyöngy szem szerintem. Mellesleg már pár éve ír egy spirituális könyvet, amit elvileg hamarosan kiad, na arra kíváncsi leszek. Én azt gondolom, ha egyszer ti ketten összeülnétek beszélgetni, az egy nagyon izgalmas beszélgetés lenne. Én kívánom, hogy egyszer megtörténjen… :) Én őt is és téged is nagyon kedvellek és tovább követem a munkásságotokat.

  • ó igen, és ha már – az állatok sem állnak egyhelyben, szembetűnő a gyorsuló változás, mint ahogy mindenütt, bármerre nézek. Kb 30 éve van mellettem kutya, és ahogy váltják egymást rövid kis életeikkel, látom, ahogy fejlődnek, gazdagodnak, a tekintetük is egyre mélyebb.
    Minek mennénk vissza? Hová? A mindennapokból nézve általában pont az ellenkezőjét érezzük, de minél nagyobb távot nézünk vissza, annál tisztábban látszik, hogy haladunk, és jó irányba, hiszen máshogy nem is lehet.

  • Veszett világunk
    Atlaszának vállizma
    csontkovácsra vár.

  • Ez de jó. :)

    És akkor egy mitológiai válasz egy másik kovácsról:

    Sánta iparos
    anyagot verő korunk
    Héphaisztosza.

  • Éjjeli vágyam
    domusában ízleltem
    a búzadarát.

    • Tejbegrízt majszol
      lágy ínyével az álom?
      Ez fogas kérdés.

  • Inkább ajkával
    virágszirmot lehellne.
    Lágyan, szép lenne.

    • Cseresznyevirág:
      létünk szárán vágy szirom.
      Pillangóhatás.

  • “-szubjektív összegzés önmagamnak –” néma és ártatlan kibicként, (a némaságot már el is felejthetjük) figyelek, mert ezen a honlapon minden gondolat és sor irgalmatlan munkára “kényszerít”. Nincsen semmi talmiság, felszínesség, pure essence, priceless. ( A ‘cseresznyevirágos’ fájdalmasan igaz és gyönyörű, időtálló Mestermű, agávéval, sóval egyensúlyozható az alapvető savanyúság. Olyan, mint egy jó koktél, mint egy Margarita :)

    • Na, akkor már csak a Mester hiányzik, és kész is a bulgakovi létkoktél, aminek nincs vége és eleje, hisz a kettő, mint láthatjuk, egy. :)

  • Seppuku: tanto
    a hű barát az úton.
    Óriáskerék.

  • Mindig örülök amikor megjelenik egy új írásod, üdítő a tisztaság ami áthatja, és ez a mostani különösen betalált. Kb. 8 éve volt egy elég meghatározó élményem, ami alapkövévé vált az életemnek, de kicsit rakoncátlan alapkövévé. Egy tisztességes alapkő csendben teszi a dolgát, lehet rá építeni, ez viszont újra és újra felhívta magára a figyelmet, igazából az elmúlt 8 évben többször azon kaptam magam, hogy próbálom megfogalmazni magamnak, ami történt, hogy aztán ne kelljen már tovább erre figyelnem. Álltam a tetőtéren, bámultam ki a tájra a régi házam ablakából, amikor hirtelen úgy éreztem, eltűnik a dolgok milyensége, eltűnik igazából minden, és végül nem maradt más, csak a tudat, hogy létezem. Nem volt milyensége, nem volt ott semmi, csak léteztem, ez volt minden, és rajtam kívül nem volt semmi. Időérzet sem társult hozzá, tényleg olyan volt, mintha nem is lettem volna, de tudtam, hogy létezem. Most is próbálok valami kapaszkodót találni, hogy milyen érzés volt, de semmilyen sem volt. Nem tartott sokáig, mondhatni visszaszippantódtam egy megszokottabb tudatállapotba. Kicsit elanyátlanodtam utána, mert megszoktam, hogy mindig van, ami körülölel, mindig van kint valaki, és az nem a semmi. Aztán ezt a keserű érzést hamar felváltotta egy nagyon is felszabadító perspektíva. Ami az volt, hogy ha nem vagyok meghatározható, merugye mihez képest, akkor úgy határozom meg magam, ahogy akarom. Úgy feledkezem magamba, ahogy akarok. Azóta nem volt ilyen élményem, bár úgy érzem, hogy semmi értelme sem lenne. Nekem elég sok feladatom volt azzal, főleg az elmúlt 2 hónapban, hogy két lábbal tudjak állni a földön úgy, hogy közben emlékszem mindarra, amire valószínűleg ti is, akik ezt olvassátok. Nem valami csak beavatottak számára elérhető titokra gondolok, hanem arra a tiszta egyszerűségre, ami ezt a cikket is átjárja. Amitől minden olyanná válhat, amilyen. 38 évesen úgy éreztem, mintha újra meg kellene születnem, mintha most minden adott lenne arra, hogy szabadon kifejezzem magam. Na, és visszatérve arra, hogy miért talált be ez az írás, úgy érzem, hogy segített nekem helyretenni magamban azt az élményt, és ez jól esett, köszi :)

    • Attila, nagyon köszönöm. :) Hogy fogalmaz Szabó Lőrinc?

      „Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
      nincs semmi tilos;
      mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
      se jó, se rossz.
      Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
      még rémlik valami elhagyott
      nagy és szabad álom, ahogy
      anyánk, a végtelen
      tenger, emlékként, könnyeink
      s vérünk savában megjelen.

      Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
      ott lehetünk szabadok!
      Nekünk többé semmit sem ad
      ami kint van, a Sok.
      A tömeggel alkudni ha kell,
      az igaz, mint hamu porlik el;
      a mi hazánk az Egy, amely
      nem osztozik:
      álmodjuk hát, ha még lehet,
      az Egynek álmait!”

      • Hát igen, gyönyörű, időtlen, pedig majdnem 100 éves. Csak azért írom a korát, mert a tömegek szintjén úgy tűnik, sokkal könnyebb ma mélyre ásni magunkban, de ilyenkor meg azt látom, hogy sosem volt kötelező felületesnek lenni :)