Vásárlással kapcsolatos kérdések: rewoland.info@gmail.com

Benkő Éva

Nincs válasz erre: “Benkő Éva

  • Hű, köszi a terjedelmes választ, nem is gondoltam volna, hogy a tóba behajigált kavicsaimhoz hasonló kérdéseimre mindre válaszolsz majd.
    Szépen kifejtetted, ezek szerint egy-más-ért is vagyunk itt. :)

    És hogy Ákos megfogalmazta Igazán c. számában (részlet):

    A tükör összeroppan
    Így még homályosabban
    Lát, ki látni vél
    De többet remél
    Bárkinél

    A szemnek láthatatlan
    De száz meg száz alakban
    Érzékelhető
    Az eltűnő időben is
    Ott van Ő

    A véges nézi a végtelent
    Találgatja, hogy mit jelent
    De káoszból rend
    Gyilkosból szent
    Nem lesz, csak akkor
    Ha Ő
    Benned is megjelent

  • Gyönyörű! :)

  • “Az igazi szellemi mester láthatatlan, mert nem szomjazza a népszerűséget”, szerencsésnek mondhatom magam, hogy én ismerek egy ilyen szellemi vezetőt. :)

  • Kedves Dóra,

    bizonyára nem titok előtted hogy figyelemmel követem írásaidat és mintha szívemből szívemhez szolnál… (gondolom a weboldal kijelzi milyen helyekrol kerestek fel a blogodat)
    A saját meglátásom hogy zseniálisan írsz, nekem valahonnan ismerős, de nem tudnám megmondani honnan.
    Nagyon várom a bejegyzéseidet … természetesen az írásaid kapcsán bennem is felvetődnek gondolatok, tapasztalatok, élmények vagy épp vélemény- és tapasztalatkülönbségek.
    Van hogy nagyon épp valamire rámutat egy-egy idézet egy-egy meglátás amit épp tapasztalok. Ez az írásod teletalálat volt a mostani valóságtapasztalásomra a témaválasztásod kapcsán. Tényleg személyesen érintett, ahogy korábbi bejegyzésedben írtad mintha valaki kiszólna személyesen hozzád a sorok közül.
    Kicsit szívtelen vagyok mikor nem írom ide meg neked ezeket , elnézést érte, lehet nem is kell hozzászólni egy-egy íráshoz, jó ha valaki mutat valamit egy nézőpontból ami kicsit magasabb a megszokottnál, de igazából egyszerűen természetes.
    Kis bátorításként, habár szerintem már megedződtél, megedződtünk.

    Üdvözletem,
    sok szeretettel Sepsiszentgyörgyről,
    Éva

  • Köszönöm szépen, Éva, nagyon kedves tőled. Örülök minden visszajelzésnek, de már az sem zavar, ha nincsenek, mert igen, ahogy mondod, megedződtünk…

  • Lenyűgözőek jók a rajzok, nagyon ügyes a lányod! :)

  • menni fog :) <3

  • amilyenek olyanok, így kell venni…meg kell hallgatni…az sokat segít…lehet nem akarjuk hallani és ezert ismételnek annyit ;) …fel akarnak rázni, lehet nem látunk valamit amit ők igen…van abban valami hogy nem kell mindent a liberalizmust oltaran felaldozni… nem mindig a legujabb divat a legjobb, igaz, a noknek es gyereknek nagyon sok elony hozott ne dobjunk azonnal sutba kincseinket amik bevalltak es az ovatossag nem art soha
    azért én kiérzem hogy Dóra is olykor olykor mikor pennát fog, egy kis keserű is keveredik oda :) … ezek az édes-keserűek indítanak be minket vagy a meghatódottság vagy valami ami eltér az egyszerű állapotoktól

    ha nincs feszultseg a halozatban, bizony nem mukodik egyetlenegy haztartasi gep se…kell vigyazni hogy azert tul nagy ne legyen mert akkor kieg minden es ha meg nincs eleg feszultseg akkor meg nem fog az almas suti kisulni holnapra se a lerben

    de ilyennek mutakozott nektek, valamiert, nekem nem mindig ezt az arcat mutatja, van hogy sirok mikor at kell lepni a hatart, nem azert mert itthon rossz lennne, beleszulettem ebbe, konnyen tudom kezelni, megtanitjak, de valamiert faj, pedig nem Magyarorszagon szulettem…de annyira faj hogy itt nem minden uzletben szolnak magyrul es van ahol van magyar nyelvu felirat van ahol nincs, arebb Brassoban pedig egy lelek se szol magyarul mar, pedig pl az egyik uj kollegina magyar , meg a neve is es az fb-n van hogy ekes magyar nyelven a rokonaival magyarul ertekezik….es soha nem szol hozzam magyarul es en szoltam es romanul valaszolt…az ilyenek rosszabbul esnek mint egy roman lehordana foldonfutonak….pedig tenyleg annyira semleges vagyok, csak akkor erzem magam magyarnak mikor ilyen helyzetbe kerulok es olyankor a bicska kinyilik az en zsebemben is …maskent soha eszembe se jut, meg az is idegen hogy eva a nevem es no vagyok, nemhogy egy nemzetiseghez szamoljam magam….de a nyelv rajottem nagyon bekodol, nem tudsz teljesen elszakadni amig foldi testben elsz attol az identitastol amiben bekodoltak gyerekkent….. es nem lehet panaszkodni ezert, vagy folyton kell mert azt megtanultuk ebben az idegen letben hogy ha kisujnyit akarsz elerni az egesz kezet kell kerni es annal tobbet is hogy koromnyit megadjanak a sajatunkbol.
    ezek csak Erdelyben esnek rosszul, ha idegen foldon vagyok, Dobrudzsaban peldaul, nem zavar semmi, ott tudok felszabadult lenni, vilagpolgar!

    ezert lehet rossz szokas de annak ad a madar is enni elobb akinek nagyobbra nyilik a szaja …ez alap a termeszetben…aztan lehet nem igy kellene…de ez mar engem meghalad…
    masik meg hogy mig egyetemen Angliaban tanultam igazi angolokkal voltam korulveve, naluk laktam, na azt hiszem a magyarok csak hajszálnyival tartanak elobbre a panaszkodassal …ez ternd a vilagban szerintem

    majd kitudja kiheverik ezeket a egyszer …. lehet kellen hozza egy kis kirandulas afrikaba vagy azsia istenvertebb videkeire, es rajonnek mennyire a sors kegyeltjei es milyen fantasztikus kultura es kincs van a kezukben es nem kell folyton egymast ugatni , mert mind egy tudathoz tartozunk, legalabbis mind Foldiek vagyunk

  • elnézést, tegnap már merült le a laptopom és volt idő szerkeszteni és ékezetekkel írni.

  • Ilyen magas perspektívából nézve lehetséges, hogy Puzsér Róbertet nem kellene ennyire “hájpolni”. De én úgy érzem ennek az eltévelyedett nemzetnek, úgy kell Puzsér Robi, mint egy falat kenyér. Az tény, hogy szokott fröcsögni és mocskolni, indokolatlanul sokat és értelmetlenül, de mellette nagyon erős gondolatokat ad át. Magamból kiindulva, ez én gondolkodásomat politikai téren lényegében Puzsér formálta át egy sokkal nyitottabb és elfogadóbb irányba, és tudom jól, hogy sokan vannak ezzel így. Én nem értem miért nem lehet rendszerkritikát a rendszeren belül megfogalmazni, szerintem meglehet, hisz Puzsér pont ezt csinálja, legfeljebb úgy lenne etikus, hogy kívülről teszi ezt, de annak meg mi értelme lenne, nem jutna el kellő emberhez, nem lenne hatása. Persze amikor ezt mondom bajban érzem magamat, mert ha a te tanaidra hallgatok, akkor azt érzem mit foglalkozok én azzal, melyik gondolat/tanítás hány emberhez jut el, a lényeg, hogy én hozzám eljut megértem és aszerint élek, aszerint állítom a vetítőmet és ezáltal a vásznon is jobb dolgok fognak történni. Jó lenne ezt elhinni, és próbálom is, de azért, mert én egy bizonyos útra lépek, amit lehet nemesnek és igaznak mondani, attól az emberek zöme, főleg a nagyok fent a palotáikban ugyanúgy a rossz úton járnak tovább, és a Föld bolygó, a jelenlegi játszótér, ahol jómagam is játszok szépen lassan lelakódik. Továbbá nagyon nagy a feszültség a társadalmakban, és ezeken változtatni kell, és az nagyon igaz, ha mindenki a saját életét tisztábbá tenné, az elég lenne. De nincs meg a hajlandóság az emberekben és ezért kell kiállni a színpadra és hajlandóságot ébreszteni. Nem gondolom, hogy Puzsér most ezt teszi, mert lényegében ő is csak tovább szítja a konfliktust. De ő egy olyan irányba tereli szerintem, elkerülhetetlen konfliktus árán, amilyen irányba terelni kell ahhoz, hogy változás jöjjön. Nem váltja meg a világot az biztos, de talán elindít egy folyamatot, amiből lehet csak 100 év múlva lesz valami.
    Mellesleg Puzsér amellett, hogy sokszor felesleges témákat feszeget, spirituális témákban is szokott előadást tartani. Iszonyat mennyiségű anyaga van fent a youtubon, ahogy neked is a saját blogodon, csak neked írott formában, neki meg hang és kép formában, és ezek között van egy-két gyöngy szem szerintem. Mellesleg már pár éve ír egy spirituális könyvet, amit elvileg hamarosan kiad, na arra kíváncsi leszek. Én azt gondolom, ha egyszer ti ketten összeülnétek beszélgetni, az egy nagyon izgalmas beszélgetés lenne. Én kívánom, hogy egyszer megtörténjen… :) Én őt is és téged is nagyon kedvellek és tovább követem a munkásságotokat.

  • ó igen, és ha már – az állatok sem állnak egyhelyben, szembetűnő a gyorsuló változás, mint ahogy mindenütt, bármerre nézek. Kb 30 éve van mellettem kutya, és ahogy váltják egymást rövid kis életeikkel, látom, ahogy fejlődnek, gazdagodnak, a tekintetük is egyre mélyebb.
    Minek mennénk vissza? Hová? A mindennapokból nézve általában pont az ellenkezőjét érezzük, de minél nagyobb távot nézünk vissza, annál tisztábban látszik, hogy haladunk, és jó irányba, hiszen máshogy nem is lehet.

  • Veszett világunk
    Atlaszának vállizma
    csontkovácsra vár.

  • Ez de jó. :)

    És akkor egy mitológiai válasz egy másik kovácsról:

    Sánta iparos
    anyagot verő korunk
    Héphaisztosza.

  • Éjjeli vágyam
    domusában ízleltem
    a búzadarát.

    • Tejbegrízt majszol
      lágy ínyével az álom?
      Ez fogas kérdés.

  • Inkább ajkával
    virágszirmot lehellne.
    Lágyan, szép lenne.

    • Cseresznyevirág:
      létünk szárán vágy szirom.
      Pillangóhatás.

  • “-szubjektív összegzés önmagamnak –” néma és ártatlan kibicként, (a némaságot már el is felejthetjük) figyelek, mert ezen a honlapon minden gondolat és sor irgalmatlan munkára “kényszerít”. Nincsen semmi talmiság, felszínesség, pure essence, priceless. ( A ‘cseresznyevirágos’ fájdalmasan igaz és gyönyörű, időtálló Mestermű, agávéval, sóval egyensúlyozható az alapvető savanyúság. Olyan, mint egy jó koktél, mint egy Margarita :)

    • Na, akkor már csak a Mester hiányzik, és kész is a bulgakovi létkoktél, aminek nincs vége és eleje, hisz a kettő, mint láthatjuk, egy. :)

  • Seppuku: tanto
    a hű barát az úton.
    Óriáskerék.

  • Mindig örülök amikor megjelenik egy új írásod, üdítő a tisztaság ami áthatja, és ez a mostani különösen betalált. Kb. 8 éve volt egy elég meghatározó élményem, ami alapkövévé vált az életemnek, de kicsit rakoncátlan alapkövévé. Egy tisztességes alapkő csendben teszi a dolgát, lehet rá építeni, ez viszont újra és újra felhívta magára a figyelmet, igazából az elmúlt 8 évben többször azon kaptam magam, hogy próbálom megfogalmazni magamnak, ami történt, hogy aztán ne kelljen már tovább erre figyelnem. Álltam a tetőtéren, bámultam ki a tájra a régi házam ablakából, amikor hirtelen úgy éreztem, eltűnik a dolgok milyensége, eltűnik igazából minden, és végül nem maradt más, csak a tudat, hogy létezem. Nem volt milyensége, nem volt ott semmi, csak léteztem, ez volt minden, és rajtam kívül nem volt semmi. Időérzet sem társult hozzá, tényleg olyan volt, mintha nem is lettem volna, de tudtam, hogy létezem. Most is próbálok valami kapaszkodót találni, hogy milyen érzés volt, de semmilyen sem volt. Nem tartott sokáig, mondhatni visszaszippantódtam egy megszokottabb tudatállapotba. Kicsit elanyátlanodtam utána, mert megszoktam, hogy mindig van, ami körülölel, mindig van kint valaki, és az nem a semmi. Aztán ezt a keserű érzést hamar felváltotta egy nagyon is felszabadító perspektíva. Ami az volt, hogy ha nem vagyok meghatározható, merugye mihez képest, akkor úgy határozom meg magam, ahogy akarom. Úgy feledkezem magamba, ahogy akarok. Azóta nem volt ilyen élményem, bár úgy érzem, hogy semmi értelme sem lenne. Nekem elég sok feladatom volt azzal, főleg az elmúlt 2 hónapban, hogy két lábbal tudjak állni a földön úgy, hogy közben emlékszem mindarra, amire valószínűleg ti is, akik ezt olvassátok. Nem valami csak beavatottak számára elérhető titokra gondolok, hanem arra a tiszta egyszerűségre, ami ezt a cikket is átjárja. Amitől minden olyanná válhat, amilyen. 38 évesen úgy éreztem, mintha újra meg kellene születnem, mintha most minden adott lenne arra, hogy szabadon kifejezzem magam. Na, és visszatérve arra, hogy miért talált be ez az írás, úgy érzem, hogy segített nekem helyretenni magamban azt az élményt, és ez jól esett, köszi :)

    • Attila, nagyon köszönöm. :) Hogy fogalmaz Szabó Lőrinc?

      „Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
      nincs semmi tilos;
      mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
      se jó, se rossz.
      Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
      még rémlik valami elhagyott
      nagy és szabad álom, ahogy
      anyánk, a végtelen
      tenger, emlékként, könnyeink
      s vérünk savában megjelen.

      Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
      ott lehetünk szabadok!
      Nekünk többé semmit sem ad
      ami kint van, a Sok.
      A tömeggel alkudni ha kell,
      az igaz, mint hamu porlik el;
      a mi hazánk az Egy, amely
      nem osztozik:
      álmodjuk hát, ha még lehet,
      az Egynek álmait!”

      • Hát igen, gyönyörű, időtlen, pedig majdnem 100 éves. Csak azért írom a korát, mert a tömegek szintjén úgy tűnik, sokkal könnyebb ma mélyre ásni magunkban, de ilyenkor meg azt látom, hogy sosem volt kötelező felületesnek lenni :)