Régi írások: A játék

– Játszunk megint egy jót?
– Felőlem! Szeretem az izgalmakat, bár még sok mindent kell megtanulnom ahhoz, hogy igazán profi játékos legyek! Te már valamivel gyakorlottabb vagy, biztos neked jobban fog menni.
– Egyrészt nem biztos, másrészt csak úgy tanulhatsz, ha belemész a játékba. Itt nincsenek győztesek, vagy vesztesek, csak maga a játék élvezete van. Ne izgulj, hiszen csak szórakozás az egész! Lesznek kemény pillanatok, de ettől válik izgalmassá. Ha úgy érzed, már nem tanulsz belőle, vagy nincs hasznodra, bármikor kiszállhatsz, csak rajtad múlik minden.
– Na, jó meggyőztél. Tisztázzuk a szabályokat!
– Oké. Első szabály: komolyan kell venni a játékot, teljesen el kell merülni benne.
– Ez természetes, nem is lehet másként játszani.
– Azonban ehhez az kell, hogy elfelejtsük, hogy mi most játszunk, hiszen csak akkor tudsz százszázalékos játékos lenni.
– Jó elfelejtjük.
– Másodszor: úgy kell játszani, mintha az első játékod lenne.
– Azt nem lehet, hiszen játszottam már többször és az ott szerzett tudást nem tudom kitörölni az emlékezetemből!
– Nem is kell, csupán arra van szükség, hogy úgy érezd, ez az első játék, és a megszerzett tudásod adottság, nem a tapasztalatokon alapul. Ha emlékeznél a többi játékra, tudnád, hogy játszol, és nem lenne értelme az egésznek, no és megszegnéd az első szabályt.
– Rendben. Ha nem vesztem el az eddigi tapasztalatokat, akkor belemegyek.
– Jó. Harmadik szabály: sokan fognak még részt venni a játékban, ugyanezekkel a feltételekkel, de más-más szinteken. Türelmesnek kell majd velük lenned, még akkor is, ha az ő csetléseik-botlásaik a te előrehaladásodat hátráltatják. Ez lesz a legnehezebb, de a játék a te játékod, ők csak asszisztálnak, neked csak magadra szabad koncentrálnod végig.
– Ha hátráltatnak, ez nem fog menni, hiszen elrontják az egészet!
– Nem. Ők is játszanak, hiszen ez csapatjáték, de az az ő játékuk. Úgy alakítják, ahogy nekik tetszik. Ugyanezt teszed te is, és így kölcsönösen hattok egymás játékára, de a játék célját mindenki maga határozza meg önmaga számára.
– Nincs egy közös célja a játéknak?
– Dehogynem. A közös cél, hogy mindenki első osztályú játékos legyen, de vannak ennél fontosabb egyéni célok. A játék megkezdése előtt választanod kell egy tetszőleges szerepet. Pontosan meg kell határozni, mi a célod, kikkel akarsz játszani, milyen tulajdonságokkal rendelkezel a játék alatt, és mit akarsz elérni a végére. Olyan játszótársak sereglenek majd köréd, akiknek a játéka egybevág a tieddel. Így lesztek ti egy csapat, bár külön-külön célokkal. Érthető?
– Nagyjából, de egy kérdés felmerült bennem. Ha elfelejtem, hogy ez játék, hogyan tudok kiszállni?
– Nagyon jó kérdés! Amint elérted a kitűzött célt, rögtön véget ér a játék, mert abban a pillanatban eszedbe fog jutni, mit is vállaltál. Beértél a célba, és látod a célkeresztet, ez majd eszedbe juttatja, hogy játék volt. Olyan célt fogsz választani, amin keresztül sokat tanulsz magáról a játékról is. Ezt a játékot senki nem hagyja abba, mielőtt el nem éri a célját. Mindenki mást tűz ki maga elé, azt akarja megtapasztalni, és ezt meg is teszi. A többi játékos számára sokszor úgy tűnhet, feladta, de miután nem tudjuk, hogy ki mit vállalt, nem szabad hinni a látszatnak.
– És te? Neked mi a szereped az én játékomban?
– Mi együtt akarunk játszani, mert eddig minden játékban együtt voltunk. Ragaszkodom hozzád, ahogy te hozzám.
– Ez így nem ér, mert emlékezni fogunk egymásra, és megszegjük az első szabályt.
– Ismerősek leszünk egymás számára, érezni fogjuk, hogy van közös múltunk, de a játék hevében ez el fog halványulni. Amint véget ér a menet, jót fogunk nevetni az egészen. Lehet, hogy nem egyszerre fogjuk befejezni, mert nem azonosak a céljaink, bár az is lehet, hogy véletlenül mégis, vagy egyszerre érjük el, hiszen mi együtt akarunk játszani, és ezért amit meg akarunk tapasztalni, azt egymás segítségével fogjuk megtenni.
– Rendben.
– Kezdhetjük?
– Kicsit félek.
– Ne feledd, játék! Most itt hagylak, én előre megyek, gyere majd utánam, tudod, mit kell tenned, hisz már vettél részt ilyen mókában! Na, a pályán találkozunk! És ne feledd: kint, a terep most a te világod, a játékidő a te időd, és minden, ami körülvesz az lesz a te valóságod.
– Jó, bár elég röhejes így kívülről, annyira stilizált az egész!
– Ha benne leszel, máshogy látod majd! Jó szórakozást!

„Na jó, vágjunk bele. Itt a sötétben van bőven kialakítanom a szerepem, a célt már tudom, hát jó, felöltöm a mezt, lassan indulni kellene. Na, júj ez fáááááááááááááááj, ezt a részét már el is felejtettem, hú ez nagyon rossz nem akarok játszani, mégsem, meggondoltam magam ááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!”

Gratulálok, anyuka kislánya született! Mi a neve a babának?
Lendvai Dóra.

1999

–L.D.–

(Illusztráció: Andre Kohn)