Áprilisi betevő

Az emberek azt hiszik, a jelentőségteljes dolgok szükségszerűen látványosak, hangosak, harsányak és hatalmas csinnadrattával járnak. Nem gondolnak bele abba, hogy ez pont fordítva van: Isten világteremtő zsenije a részletekben bújik meg, a fák rügyében, a szitakötő szárnyának erezetében, a tenger változatos mélységében, a kolibri színeiben. Isten nem ripacskodik, Isten csak van, észrevétlenül, megfoghatatlanul, neki nem jár taps és nem oszt autogramokat. Mégsem vitatja senki, hogy mesteri művet alkotott, amit te egyben soha, csak a részletei által tudsz megszemlélni. Onnan tudható, hogy az ember nem Isten, hogy saját magát akarja valami nagy, látványos dologgá kreálni, s nem arra törekszik, hogy az életének naponta, észrevétlenül kibomló hajtásai, cselekedeteinek apró erezetei, lényének változatos mélységei és érzelmeinek színárnyalatai legyenek a maguk látszólagos jelentéktelenségében jelentőségteljesek.