Betűharcosok

Van egy jelenség, amit sehogy se tudok megérteni. És ez valahogy az internet térnyerésével került napvilágra, jóllehet már Jeanne d’Arc óta tudjuk, létezik. Ott kezdődik a dolog, hogy ül a csóka az internet előtt, ahol millió dologról olvashat. Erről is, arról is, amarról is. Mert szerintem ma tényleg mindenki megtalálhatja a neki tetszőt. És akkor az van, hogy ez az amúgy alapvetően frusztrált, csúnyuska, tehetségtelen, középszerű, a suliban a feléje repülő almacsutkát mindig elkapó emberke, akit néha még a hetes is elfelejtett jelenteni, ha beteg volt, azonnal megleli a neki nem tetsző gondolatokat és ahelyett, hogy elegánsan kikerülné azokat, csálén dülöngélve nekik ront. A nem tetsző gondolatoktól feltüzelve ugyanis úgy érzi, végre eljött az ő ideje, mert az internet lehetőséget ad neki, hogy Ő, ez a belül remegő, kicsi és nyomorult, épp ezért kívül jó nagyra felfújt ÉN megnyilvánuljon. És nem ám úgy, mint ahogy mondjuk én vagy sok más társam teszi, hogy nyit egy saját felületet ebben a fene nagy szabad arénában, ahol erre mindenkinek megvan a lehetősége, és leírja mindazt, amit a világról gondol, vagy csendben marad, ha épp nem gondol semmit, netán egy-egy fórumon tesz pár megjegyzést, nem, ő basszus, kizárólag és folyamatosan KOMMENTEL. De nem akárhogyan, de nem ám! Ő Megmondja a Tutit mindenkiről. Mert ő már csak tudja. Onnan, a monitor mögül lelkesedésében nyáladzva veri a klaviatúrát, fröcsög, keménykedik, mindenkinek beszólogat, okoskodik, gonoszkodik, személyeskedik. Idáig még rendben is lenne a dolog, mert szegény, nem hallgatta meg senki 25 éven át, most kihajították erre a puha sumo-tatamira, hadd élvezkedjen, hadd mondja, hadd örüljön, ő milyen okos, mert ő mindenkibe belelát, mint az üvegszálas optika a térdbe. Csakhogy ez a nagybetűk mögé bújó keménylegény/leány nem veszi észre, hogy valami teljesen reménytelen árnyékbokszot folytat a neki nem tetsző eszmével, és ezzel totálisan az ellenkező hatást éri el, mint amiben bízik. A jelenség, amiről beszélek, kb. így néz ki:

Fakanál:
Képzeljétek, azt hallottam, a londoni Hyde parkban lévő mókusok túletetése miatt a velencei Szent Márk téren lévő galambok megvadultak és rátámadtak a kőszobrokra, megbecstelenítve azokat.

Bluggyhal:
A Hyde parkban nincsenek is mókusok, különben is, ha te a hyde parkban sétálgatsz, akkor nem lehetsz ugyanakkor a szent márk téren. Szóval leülhetsz, egyes.

Fakanál:
Nem mondtam, hogy ott vagyok, csak hallottam ezt, és gondoltam, megosztom, mert érdekesnek találtam.

Bluggyhal:
Egyáltalán nem hallhattál ilyet és különben is, ha csak hallottad, nem láttad és akkor nem is mondhatod, hogy hallottad, mert amit nem láttál, azt hogy hallottad volna, egyébként is mit képzelsz magadról, hogy összekevered a galambot a mókussal: látható a legelemibb tájékozottságod sincs biológiából, mert a galamb begyes, a mókus meg farkas, nem mint az állat farkas, azaz a mint a kutya, hanem a testét tekintve van neki farka, és a galamb nem gyaláz szobrot. Még szerencse, hogy nem az ilyenek, mint te, tanítanak biológiát a suliban, és amúgy jobb ha tudod, nincs olyan, hogy mókusfióka. És nem tudom, miért nem tetted hozzá, hogy „szerintem”, holott láthatod, hülyeségeket beszéltél, önmagadnak mondasz ellent egyetlen mondatban. Jézusom, micsoda öngól. LMAO

…

Bluggyhal:
Oké, látom, most megsértődtél, nem válaszolsz. Ójaj, csak nem egy érzékeny pontot találtam el? Hehe, te kis pszichopata. Lám-lám, csak kiderül, hogy gőzöd sincs a mókusokról, és különben is, azzal, hogy ezt beláttad, épp azt mutattad meg, hogy nem lehet összefüggés a hyde park és a szent márk tér között, és ha azt akarod ezzel mondani, hogy Anglia Olaszországban van, hát nagyon tévedsz. Eleve kijelentő módban fogalmaztál valamiről, ami még kérdésnek is rossz, a nagyanyám, amikor a barackot spájzolta mondta mindig, amikor mondasz valamit, fiam, ne mondd, hanem kérdezz, mert az állításod megkérdőjelezése lesz később az óhajod. Mert ő még ilyen egyszerű ember volt, aki képes volt a barackmagból kiolvasni az időjárást, nem úgy, mint manapság egyesek. Amúgy Szántódy professzor is megmondta a legutóbbi előadásában a Lehel piacon: ne mondd a magadét csak a másét – és azt az embert, már ne is haragudj, de nem nézheted le. Különben is mit tudsz te Szántódyról és a többiekről, ahelyett, hogy meglátnád magadban, hogy miért van szükséged arra, hogy más mondja meg neked, mi a mókus, megmondom én, mert galambszar vagy és ez fáj neked titokban.

Porckorongozó:
Bocs, hogy beleszólok, de Fakanál nem ezt írta, amit te.

Bluggyhal:
De, pontosan azt írta, ha baj van a szövegértéseddel, az nem az én problémám, menj el fülészhez, mert szó szerint azt írta, az angol mókus az olasz galambot manipulálja azzal, hogy megeszi a bagettcsücsköt, és szerintem hozzád nem szóltunk, és különben sem tudod, miről beszélsz, ha azt állítod, hogy tök mindegy, hogy valaki képes-e megkülönböztetni a farkast a mókustól. Mert hát akkor nagyon tévedsz. Mert idézem: „a kőszobrokra, megbecstelenítve”. Na most, kérdem én, hogy állíthatja valaki, aki állítólag járt Velencében, hogy az ottani kőszobrok becstelenek, már Komor Béla is megírta a Magicus Magnus Monstrumatusban, hogy, idézem: „becstelenségetekben ne kárhoztassátok szobraitokat”. Amúgy Fakanálhoz lenne egy kérdésem: ha a mókusok szerinte nem galambok, merthogy ezt állítottad, ne is tagadd, akkor hogyan állíthatod, már megbocsáss, Angliát Olaszországgal párhuzamba, hiszen ezzel tulajdonképpen azt mondtad, hogy egyik ország nem a másik, no de mindkettő Európában van, nem? Sok mindenhez nem értek, ez tény, no de hogy Európa nem Afrika, az már ne haragudj, te sem tagadhatod. Ennek belátásához persze intelligencia kéne,amiből neked, úgy látszik, nem sok jutott. Nevetséges vagy. Amúgy nem tudom, de csak nekem sértette a fülem a túletetés szó? Mert írhatott volna túlmogyorózást is, de ő szándékosan a túletetést használta. Szerintem ezzel amúgy mindent elárult magáról.

Glicerin345:
Igen, nekem is feltűnt, hogy Fakanál mindig t-vel kezd egy-egy szót. Amúgy ez a nick nem azonos véletlenül azzal a Konyhatörlővel, aki régebben a Partvisarcok blogra írt? Mert akkor már mindent értek.

Bluggyhal:
Nyilván azonos, ott is mindig beszólogatott mindenkinek, aztán még ő volt kiakadva, ha lemarháztuk. És az sem véletlen, hogy épp most jött elő ezzel a mókusmetamorfózissal, próbálja itt nekünk előadni a galamblelkűt, miközben meg farkast kiált ránk. De hát leleplezte magát a hyde parkkal, nyilvánvaló: a liberális konzervatívok szélsőjobbos komcsijainak a bérkommentelője. A hátsószándékúak bábja és a szabadhidegburkolók erkélyének a hetedik csemperagasztója. De rájöttünk és ez a lényeg, valamint azzal, hogy nem mondta el, amit ezzel tulajdonképpen el is mondott, egyértelműen beismerte, hogy titkolja. Különben is mit képzel magáról, nem őröltünk együtt zabot a mezőn, a jóistenit.

Glicerin345:
Igen, Bluggyhal, fantasztikus vagy, ezt így átlátni, nagyszerűügyesokosbluggyhal, simisimisimi….
stb., stb., stb.

És nekem tényleg volt egy ilyen osztálytársam: minden héten „Farki, kapd el!” felkiáltással valaki hozzávágott egy lerágott almacsutkát és ő ahelyett, hogy elhajolt volna, elkapta, amitől persze tiszta trutyi lett a keze. Volt nagy röhögés, és persze ő is röhögött a többiekkel. Mondjuk annyi volt a különbség, hogy ezt a srácot alapvetően mindenki kedvelte az osztályból, inkább csak játékosan évődtek egymással a srácok, mert akkoriban még alapvetően kedvesek voltunk egymással, ugyanis szembe kellett néznünk a másikkal, és nem tudtunk elbújni a fekete monitorjaink mögé, ahogy ezek az írásban bátor, ám a személyes találkozás során mindig olyan pipogyának tűnő alakok teszik.

Olvastam egy statisztikát, miszerint a kamaszok öngyilkossági kísérleteinek döntő hányada ma már az internetes zaklatás miatt történik. Eleinte csodálkoztam ezen, hogyhogy, egy bármikor kikapcsolható vacak miatt? De aztán rájöttem, épp a fentiek miatt durva, ami sokszor a neten folyik, mert gyakran alapvetően végtelenül oktondi, gyenge idegrendszerű, frusztrált egyének használják láthatatlan pajzsként a névtelenséget a szánalmas, ám mégis pusztító verbális garázdaságaikhoz. Ennek csak a totális ignorálás megtanításával lehet elejét venni megmutatván a kamaszoknak: akit nem lát, akivel nem beszél személyesen, akivel nem tud találkozni, aki nem néz a szemébe soha – amíg ez meg nem történik –, az egy nem létező, virtuális személy, egyfajta dead man, és mint ilyen, ha piszkálódik, gonoszkodik, valótlant állít, eszmékre támad, az abban hívőket személyükben gyepálva, folyamatosan floodol, akkor alapvetően kikerülendő, mint egy lerágott, barna, már szotyósodásnak indult almacsutka. Az online értekezéseknek megvan ez a hatalmas előnye: ki lehet végleg kapcsolni a másikat. Ez nagyon-nagyon filozofikus dolog ám, érdemes rajta alaposan elgondolkozni. Ha zavarnak a Bluggyhalak, egyszerűen örökre törölni tudod őket az életedből. Azzal a mozdulattal, ahogy a lerágott  almacsutkát dobod a kukába, ami már egy hét múlva sehol sincs, el is felejtetted, hogy valaha létezett.

(LD)