Adamus Saint Germain: Csináld magad! 1 – Szeretet

Eljött az az idő, amikor már nem lehet szavakba foglalni a hagyományos módon mindazt, ami a megismerés e fázisa során az ember számára nyilvánvaló. S épp ezért, miután a szavak most már csak eltávolítanának minket a kézzelfogható tapasztalástól, egy játékra szeretnélek invitálni titeket. Most előveszek pár alapfogalmat, amihez gondolatébresztő kérdéseket fogok feltenni, s amiket érdemes majd egy papírlapon, vagy egy füzetben írásban is megválaszolni, mert így szépen mindenki számára létrejön egy afféle túlélő kézikönyv, aminek bővülése és folyamatos egyéni fejlesztése a megismerés új ösvényeire vezethet. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy mindenki, aki hajlandó részt venni ebben a játékban, komolyan vegye mindazt, ami mindeközben benne végbemegy. Azaz amikor a kérdésekre válaszolsz, nagyon sok olyan érzés kerülhet felszínre, ami eddig rejtve volt benned, és ez elsőre sokszor okozhat egyfajta kellemetlenséget. De ez csak időleges és ráadásul igen hasznos folyamat, hiszen épp az a célja a kis túlélési kézikönyv készítésének, hogy ezek az érzések feldolgozásra kerüljenek, mint amikor az ember alászáll, hogy kitakarítsa a latrinát: minél több szutyok kerül a felszínre, annál nagyobb lesz a mélyben a rend és a tisztaság. Tehát fogjunk is hozzá a játékunkhoz, ami során kérdéseket kell megválaszolni a lehető legőszintébb módon, mindig egy adott témakör köré csoportosítva. És akkor a következő alkalommal megmutatom a saját értelmezésemet, afféle játékos minta gyanánt.

Nos, legyen a mai témakör egy nagyon egyszerű és mindennapos dolog, mégpedig a szeretet. Azért ezzel kezdjük, mert ez az a fogalom, aminek a tisztába rakása nagyon sok alkotó, felemelő energiát hordoz magában, míg e fogalomnak a félreértelmezéséből lehet aztán a legnagyobb kalamajkákat átélni az életben. Az alábbi kérdések nem abban segítenek elsősorban, hogy az életedet, mint valami tetszetős kirakatot berendezd, hanem abban, hogy amikor a költözésre kerül sor – márpedig ez hamarosan megtörténik –, pontosan tudd, mit kell a táskádba tenni, és még véletlenül se hagyj a düledező romok alatt valami fontosat, miközben haszontalan kacatokkal van tele a véges méretű hátizsákod. Nos, tehát vedd magad elé a lapot, és válaszolj a következő kérdésekre:

– Ki az a mostani valóságodban, akit úgy tudsz szeretni, hogy mindeközben azt érzed, az illető a védelmedre szorul? Egy nevet írj a lapra!

– Következő kérdés: mondd meg, hogy amikor valaki szeretettel fordul feléd, akkor benned mi az az elsődleges érzés, ami ilyenkor szinte minden esetben a felszínre tör? Félelem, hála, netán menekülési vágy, vagy egyfajta kellemes otthonosság-érzés? Úgy válaszold meg a kérdést, hogy közben próbálj több, téged szerető személyt elképzelni, és a benned megjelenő közös érzésre koncentrálj!

– Mondd meg, hogy amikor szeretsz, milyen cselekedetek társulnak szinte minden esetben ehhez az érzéshez a te életedben? Azaz itt azt kell megfogalmazni, hogy a szeretet-érzés benned milyen tetteket vált ki – nem féltetlenül a szeretett személy felé irányozva! Magyarán most nem azt kell meghatároznod, hogy mit teszel a másikért, a szeretett személyért, hanem általában a szeretet érzése a szívedben milyen jellegű cselekvéseket eredményez! Ha nem érted a kérdést, semmi baj, ugord át; a végén, majd visszatérve ide, meg tudod utólag ezt is válaszolni!

– Most nevezd meg azt a személyt, aki szerinted téged a legőszintébben szeret: azaz valóban annak szeret, aki te vagy, és nem annak, akinek látni vél! Csak egy nevet írj a lapra, semmi többet!

– Fogalmazd meg, hogy amikor szeretsz, akkor milyen képek jelennek meg benned, azaz a szeretet számodra milyen vizuális jelleggel bír! Ennek nem vagytok tudatában, de a szeretet mint érzés egy meghatározott képi világot hordoz bennetek, aminek nagyon komoly jelentősége van! Gondolj, tehát ismét több, általad szeretett személyre, és lásd meg a benned ekkor kirajzolódó képet: pár fogalommal rögzítsd, nem kell hosszú leírás róla, elég annyi, hogy te emlékezz majd rá.

– Most azt mondd meg, hogy milyen negatív érzéseket kelt benned az, amikor valakihez valós, a szívedben is érezhető szeretettel fordulsz! Kell lennie ilyen érzésnek, mert a szeretet egy kétpólusú érzés, olyan, mint egy bot: annak, bármilyen apróra töröd is, mindig két vége lesz. Ennél a kérdésnél érdemes azt magad elé képzelni, akit most a legintenzívebben szeretsz, és azonnal meglásd, ott lesz egy erőteljesen megjelenő negatív érzés, ezt írd le!

– Jó, most nevezd meg azt a személyt, akinek a szeretete nélkül, most úgy érzed, te kevesebb lennél! Aki, ha kivonná magát a te szeretetburkodból, nemcsak önmagát vonná ki ezzel, hanem belőled is kiszakítana egy élő és értékes, most a részedet képező dolgot! Ezt a dolgot is fogalmazd meg, lehetőleg szintén egy fogalommal!

– S végezetül írj egy mondatot arról, hogy neked mi hiányzik jelen pillanatban a szeretetbuborékodból. Szeretetbuboréknak nevezzük ennek az érzésnek azon téged körbevevő energetikai hálóját, ami mindent egybe gyűjt köréd, ami ezzel a szeretet-fogalommal kapcsolatos. Amennyiben jól válaszoltál a fenti kérdésekre, szinte ki tudod tapintani ezt a buborékot, s ahogy ezt megérzed, képes leszel róla pár rövid mondatot írni: mi több, erre kifejezett késztetést fogsz érezni! Addig és annyit írj, amíg úgy érzed, mindez most egyszerűen csak úgy kibukik belőled, s neked ezen nem is kell gondolkodnod.

S ha ezzel is megvagy, most nézd át a válaszaidat csak önmagukban, a kérdések nélkül! Ne akarj emlékezni, hogy mi is volt a kérdés, csak a válaszokat nézegesd olyan módon, mintha valami furcsa kód feküdne előtted, aminek tartalmi hiányait most neked kell kitöltened. Hidd el, ez a pár név és fogalom pusztán önmagában helyre rak benned egy nagyon fontos dolgot a szeretet fogalom tekintetében. Mindannyitokban van ezzel a fogalommal kapcsolatban egy elég nagy félreértés, ami ezt a szeretetburkot lyukacsossá teszi, és az az éltető energia, ami e burkon belül titeket önmagatok közepe felé sűrítene, épp egyfajta kifelé húzó erő révén inkább szétszór, mintsem összerendez. Ha úgy érzed, nem sokra mész most mindezzel, mert nem tudtál válaszolni a kérdésekre, netán nem tudod értelmezni a válaszaidat önmagában, nem érzed a burkot, és dühös leszel emiatt vagy netán csalódott, akkor se keseredj el! Ha megnyomunk az automatán egy gombot, ami nem tesz mást, mint egy kis zsilipet nyit meg egy egyszerű mechanikával, a fönt lévő golyócska le fog esni az alsó tálcába, ez nem kétséges. Ennek a módja és ideje azonban azon múlik, milyen magasan volt a kis golyó, mekkora utat kell megtennie a zárt vasdobozban ahhoz, hogy aztán annak alján kiesve láthatóvá váljék. Hol a zsiliped, milyen magasra helyezted, mennyire vannak benned elzárva ezek a dolgok, ezt is mutatja e kis játék. Ha erőteljes érzésekkel járt a feladat megoldása, az azt jelenti, hogy nem olyan feszes már a védelmi rendszered. Ám ha nem érzel semmit, úgymond, az nem jelenti azt, hogy nem is fogsz, csak ekkor elég hatékony barikádrendszert építettél ki magadnak. Ám azt is tudnod kell, ez esetben a te életedben a szeretet-energia szétszóró ereje jóval nagyobb, magyarán ez az energia most egyáltalán nem tudja áldásos funkcióját, az összerendező szerepét betölteni, mint egy kevésbé zárt belső rendszer esetében. Ugyanis minél zártabb vagy te magad, a téged körülvevő szeretetbuborék annál lyukacsosabb, annál inkább energiát szív, mint ad; s minél nyitottabb, üresebb vagy te magad belül, a szeretetburoknak körülötted annál erősebb a „héja”, s annál nagyobb, téged egy középpont felé toló erővel bír.

Szeressétek egymást, csak ne a régi módon, mert ezzel nem hogy nem adtok egymásnak energiát, hanem furcsa energetikai csaták során, mint a léket szenvedett hajók, egymást lökitek egyre mélyebbre a kiüresedés tengerében. A szeretet új módja nem az, amikor te a másikat mint személyt kedveled ezért-azért-amazért: a szeretet-fogalom új módja az, amikor a mindenség iránti szerelmedet terjeszted ki azokra, akik ebben az élményben veled együtt osztoznak. Itt már nem személy kötődik személyhez meghatározott tulajdonságok vagy egyéb kötött tényezők alapján, hanem a mindenség szeretete árad ki mindazokra, akik ezt képesek befogadni. Ezt úgy képzeld el, mint egy labdajátékot: amíg te dobálod a labdát a másiknak, aki majd visszadobja neked, olyan sosincs, hogy mind a ketten egyszerre birtokoljátok azt, és épp ezért az egyensúly fenntartása ezekben a kapcsolatokban nagyon komoly energiaveszteséggel jár. Ám ha a játék abból áll, hogy egy hatalmas felfújható labdába beleültök egymással szemben és úgy hintáztok, az egyensúly épp akkor lesz a leginkább megvalósítható, ha a mozgásotok lelassul, és nem a labdára, hanem egymásra figyeltek. Abban az esetben, ha két autóban mentek egymás mellett, az autóknak fizikai burokként nagyobb szerepe lesz köztetek, mintha egy közös autóban teszitek meg ugyanezt az utat: ekkor az autó szinte fizikailag is eltűnik, mert köztetek nincs autóhiány. A labdahiány okozza a folyamatos dobálást, ám a labdában ez teljesen feloldódik, és idővel a labda, mint olyan teljesen értelmezhetetlenné válik számotokra, csakhogy mégis a közös játék egyik legfőbb eleme lesz. S a példánkban a labda és az autó az „én”, a megélt személyiség szimbóluma, ami nemhogy nem visz közelebb téged a másikhoz, hanem minél erőteljesebben jelenik meg egy kapcsolódásban, annál inkább eltávolít, miközben tőled annyi hasznos éltető energiát rabol el, hogyha ennek tudatában lennél, nagyon megijednél. Nos, a válaszaid és fentiek tükrében töprengj a kérdéseken, és akkor a következő alkalommal adunk egy kis segédletet a további értelmezéshez, hogy aztán átléphessünk a következő fogalomra, ami a harag lesz. Köszönöm a figyelmet, és a fegyelmet, drágáim! (ASG)

***

A honlapon szereplő írások és gyakorlatok jogvédett tartalmak, ezért másodlagos felhasználásuk sem engedélyezett, azaz nem terjeszthetőek nyilvános tanfolyamok, rendezvények keretén belül, kizárólag a szerző előzetes hozzájárulásával.