Farkasok

„Nos, a helyzet a következő. Már csak egy nap maradt hátra, és minden megváltozik. Minden. Semmi sem lesz úgy, ahogy volt, ez a bolondos kis farkas-história csupáncsak megmutatta, hogy milyen lesz a változás, és mit fognak benne érezni azok, akiket érint. A változás kívülről jön, és egyáltalán nem befolyásolhatja semmi onnan bentről. A változás végérvényes és visszafordíthatatlan. És mindenre kiható, ennyit kell tudnod. És azért kell ezt tudnod, mert amikor felébredsz majd holnap, azaz amikor letelt az utolsó nap, jó lesz, ha érted, ami veled történik, mert így el tudod mondani másoknak is. Tehát ez a helyzet. És most nézzük, hogy mi is lesz ez a változás, mert ez régóta piszkálja a csőröd: na, vajon mi lesz ebből az egészből, mi fog ebből kisülni? Képzelj el egy tál borsót, ami ott van egy hatalmas, nyitott tálban a konyhapulton. A borsószemeknek van egük, így van? Végtelen ég borul rájuk. Azok a borsószemek, amelyek alul vannak, nyilván ezt kevésbé látják, mint akik fölül. No mármost. Mi ezt a tálat megemeljük és megfordítjuk, és így ez a széles nyílás a konyhapultra borul. Ami fent volt, lekerül, ami lent volt, fel, de mindegy is, mert ez az egész rendszer ezzel bezáródott. Alul is tető, fölül is. És lesz pár babszem, amit előtte gondosan eltávolítunk a tálból. Ezek vagytok ti, akik valamilyen különös módon ennek az épületnek a közelébe kerültetek. Bizony, bár van köztetek olyan, aki nem bab, csak követte a babokat. És amikor ez az átfordítás megtörténik, sajnos, azt kell mondjam, ott bent a tálban drámai események veszik kezdetüket. Nincs semmi, ami majd ott bent valódi támpontot szolgáltatna, mert megszűnt a kint, pontosabban ez lesz most az aljzat, és maga a rendszerhatár a tető. Ezt tudnod kell, amikor majd belekerülsz, akkor tudnod kell, hogy mi történik. Először is tudnod kell, babszem vagy a szabad konyhapulton, vagy borsószem a tálban? És ha babszem vagy, te csak nézed majd ezt a lefordított tálat, ám ha borsó, benne ragadsz. A tálnak üvegfala van, ki fogsz látni rajta, és akkor meglátod a babszemeket, amik ott fognak gurulni szabadon a pulton. Ezt tudnod kell.”

***

Elkészült az új könyv, ami aktuálisabb lett, mint ahogy gondoltam volna róla. Nevezhetnénk ezt amolyan COVID-19 regénynek, bár egyáltalán nem annak készült, mégis az lett. Az ötletet tudniillik, minden látszat ellenére, egyáltalán nem a koronavírus körüli hisztéria adta, hacsak a jövőbe látó készülékemen keresztül nem, ám időközben rájöttem, ez a könyv minden szándékom ellenére mégis pont erről szól, illetve mindarról, amire a jövőben még számíthatunk. Igazából az én fejembe csak magának a szatírának az ötlete villant be egy családi ebéd során, még jóval a koronahiszti előtt, s akkor nem is sejtettem, hogy hová kalauzol el minket ez az Adamusszal közösen írt új regény. Ez a munka most nagyon megdolgoztatott, igazából mind közül ezt volt a legnehezebb fegyelmezetten végigcsinálnom. A véghajrá egy irgalmatlanul kemény hosszútáv utolsó métereinek megtételére emlékeztetett, s a borítót már teljesen a holtponton átlendülve készítettem el. Ez az igazság, biztos azért is éreztem így, mert mellette még számos más komolyabb munkát is végeztem, de tán nemcsak ez az ok, hanem legfőképp maga a téma, ami miatt olyan volt számomra most ez az alkotói folyamat, mintha levegővétel nélkül kéne a víz alatt lennem. És ennek kapcsán megértettem végre valamit, hogy miért esik néha irgalmatlanul nehezemre az emberekkel történő kommunikáció, mert ugyanazt érzem, mint e nagyon is emberi világ feltárása során, hogy egész egyszerűen én ebben a közegben alig kapok már levegőt.

Ez csak látszólag egy könnyed kis abszurd thriller, vagy szatirikus társadalomkritika (nem is tudom, mi lenne a jó műfaji meghatározás: tán a mágikus realista életregény), ám valójában irgalmatlanul sötét, súlyos és fájdalmas mű. Olyan, mint egy, a bőr alatt megbúvó fájó pont, ami kívülről nem is látszik, de ha megnyomod, csillagokat látsz. Mégis feltétlenül ajánlom mindenkinek elolvasni ezt a könyvet egyrészt, mert mindezek ellenére kifejezetten vicces, cselekményes és élvezetes olvasmány, illetve legfőképp azért, mert ez is tanít, nem is keveset. Ráadásul mágikus módon: minden eddigi könyvet túlszárnyalva vannak benne elrejtve az üzenetek, azaz úgy értesz meg automatikusan valami nagyon fontosat, hogy csak szemlélsz egy gyorsan váltakozó, izgalmas és maró gúnyba mártott életképet, amiben nincs a felszínen semmiféle didaktikus mondanivaló, ám a végére összeáll benned egy merőben új és nagyon komoly jelentéstartalom. Mintha a könyv finoman a bőröd alá fecskendezné azt a tudást, hogy mi az ember, hol vannak a korlátai és pontosan hogyan tudja ezeket egyszer és mindenkorra végre ledönteni. Meglátásom szerint ennél aktuálisabb és igazabb művet az emberről jelen pillanatban sehol nem találsz.

Azt hiszem, egy jó időre kiírtam magam, sokszor éreztem már hasonlót, de most nem is tudom, mikor fogok újra nekiállni egy nagyobb lélegzetvételű munkának, az mindenesetre biztos, így, rohamtempóban már soha többé. De ezt most tényleg gyorsan véghez akartam vinni, mert amikor megértettem hihetetlen aktualitását, úgy voltam vele, lehetőséget szeretnék biztosítani mindenki számára, aki még időben szeretne kapcsolni, hogy kezébe vehesse ezt a kis szimbolikus, szórakoztató, ám fájdalmas útmutatót – addig, amíg meg nem történik mindaz, ami a regényben megesett egy különös napon, és amit bizonyos mértékben egyfajta jövővízióként is felfoghatunk. Amolyan váteszi figyelmeztetésként is olvasható tehát ez a könyv: vigyázz, mert ha nem kapsz észbe, úgy jársz, mint ezek a szerencsétlen regényhősök, s igyekezz, barátom, szorít az idő. Hisz láthatod, mi történik már most is a nagyvilágban.

A regény története röviden és spoilermentesen a következő: egyik reggel arra ébrednek az emberek, kivétel nélkül mindenütt, hogy valami teljesen megváltozott, olyan dolog történt velük, ami gyökeresen felforgatja az eddig megszokott életüket. Egy új, nevezzük úgy, járvány üti fel a fejét, ám ez alól most senki sem kivétel, mert amint eljön számára a reggel, minden egyes ember kénytelen személyesen szembenézni azzal, hogy ez a világ már soha sem lesz az, ami tegnap volt. Tíz karakter szemén át követhetjük az eseményeket, tíz náció, tízféle világfelfogás, ám egyben mind egyformák: emberek, és ezért emberi módon reagálnak. Mit szólnak a változáshoz a világ vezetői? Hogyan orvosolják a problémát? Egyáltalán mi okozta azt, és valóban mindenkire hatással van? Nos, aki elolvassa a könyvet, ezekre a kérdésekre választ kap. Ez a merész témájú, vitriolos szatíra kegyetlen tükröt állít az emberiségnek, s aki megérti rejtett üzenetét, annak útmutatóul is szolgál arra az esetre, ha egy nap netán a világ valóban kifordulna a sarkaiból.

***

„Lám, a dolgok néha így kifordulnak önmagukból. És ha valami így kifordult, sajnos azt már semmi nem tudja visszafordítani. Ez a helyzet, bizony. Ezt a kifordítást akkor lehet elvégezni az emberi világon, amikor a dolgok túlcsordulnak. Vegyünk egy szilikonformát, ami rugalmas és hajlékony! Amíg kevés benne a víz, addig a szilikon jól tart, ám ha túltelítem a rendszert, a szilikonfalak nem bírják a feszítést. Így van ez a világgal is. Miért tudná egy rendszer fenntartani önmagát, amikor már saját létének kereteit feszegeti, amikor úgy élnek az emberek, ami már sehogy sem fér bele abba a formába, amiből valaha ez az élet kialakult? Nyilvánvalóvá válik a változás szükségszerűsége. Igen ám, de a változást az emberek nem szeretik, ellenállnak neki, mert nem értik természetrajzát, nem ismerik folyamatának jellegét, és félnek tőle, ahogy félnek a sárkányoktól, járványoktól, haláltól. Mindentől, aminek nem ismerik a működését, attól félnek. No de ha a szilikon meghajlott, nincs mit tenni, a víz kifolyik a pultra, ahol szétterül. És akkor a vízcseppek, amik eddig szorosan és tömören egymásban voltak, víztömböt alkottak, egy hatalmas tömeget, valahogy elvesztik ezt a szilárd bázisukat. Szétterülnek, egymástól eltávolodnak, és a víz így sokkal nagyobb mezőt foglal el, mint amit ennek a szilikonformának az alja jelentett. Ráadásul nincs többé fal, nincs oldalfal! Nos, ez az igazi változás, amivel az embereknek egy nap szembe kell majd nézniük.”

(A könyvet elsősorban felnőtt olvasóinknak ajánljuk! További idézetek az egyes könyvekre kattintva olvashatóak ITT.)