Fésüljük át a macska szőrét! – Adamus irkafirkák

(Érdekes játék volt ez, először teljesen összekutyultam az egészet, de aztán sokadszorra nekiülve sikerült letisztáznom. Éppen ezért, hogy ti ezt megússzátok, segítségképpen a 2. oldalra összegyűjtöttem a kérdéseket 1-től 18-ig, ez alapján ti is el tudjátok végezni a feladatot – javaslom ezzel kezdeni az egészet –, aztán a 3. oldalon ott van a játék, nevezzük úgy, „megoldása” az én válaszaimmal. Érdemes tehát az 1. és a 3. oldalt csak a 2. oldalon lévő kérdésekre történő írásbeli felelet után elolvasni, mert a vége instrukció és az én eredményem befolyásolhatja a válaszadást. Annyi magyarázatot kaptam még utólag a játék értelmére, hogy ez a kis játék olyan, mint amikor a macska szőrét növésiránnyal ellentétesen átfésüljük, s így fel lehet fedezni olyasmit is, ami megbújik a hosszú szőrszálak között. Igen, van benne valami, nekem sokat segített, remélem, ti is előrébb juttok általa e mostani létünk és önmagatok jobb megértésében.)

***

– Rendben, édes, ma beszélgetni fogunk. Azt fogjuk játszani, hogy én kérdezek, és te, a lehető legrövidebben, ahogy csak tudsz, válaszolsz. Nem kell egy szóval, de minél rövidebb a válasz, annál jobb. Rendben?
– Igen.
– Jó, és akkor kezdjük is el, az első kérdésem az, hogy boldog vagy-e?
– Bizonyos értelemben, igen.
– Akkor úgy kérdezem, inkább igen vagy inkább nem?
– Inkább igen.
– Amikor azt érzed, hogy mégsem vagy boldog, az milyen szituációkhoz kötődik?
– Amikor az emberek között vagyok.
– Tehát úgy is fogalmazhatnánk, boldog vagy, ha nem vagy az emberek között.
– Igen, ez így van.
– Nagyszerű, megyünk tovább. Most arra felelj, hogy mi az a tevékenység, amit a legjobban szeretsz az életben?
– Az írás.
– Mit jelent az, hogy az írás?
– Azt, amikor leírom a saját gondolataimat.
– Gondolkodtál már azon, ez miért okoz ekkora örömöt neked?
– Igen, de nem jutottam túl sokra. Azt érzem, ez az egyetlen dolog, ami összeköt önmagammal.
– Csodás, megyünk tovább. Ki az az ember, akit a legtöbbre tartasz az életedben?
– A lányaim.
– Miért őket?
– Mert látok bennük valami olyan nagyságot, amit másokban nem mindig tudok felfedezni.
– Ha ők nem lennének a saját lányaid, akkor is látnád ezt?
– Nem tudom, erre nem tudok neked most felelni.
– Jó, megyünk tovább. Meg tudnád nekem mondani, ki az az ember, aki most a legjobban feldühít téged?
– Sok ilyen van, de nincs egy konkrét, talán a szomszéd a vidéki házunknál, most ő húzott fel a legjobban.
– Miért?
– Mert oda nyúlkált be, ahova neki nagyon nem kellett volna.
– Érzel néha bosszúvágyat?
– Inkább elégtételi vágyat, ha finomíthatom a kifejezésedet.
– Ez mit takar?
– Hogy én nem azt akarom, a másiknak rossz legyen, vagy megbűnhődjön, hanem csak azt, lássa be, amit megtett, nem tehette meg.
– A kettő ugyanaz, nem?
– Határozottan nem.
– Jó, megyünk tovább, a végén tudok neked megmutatni majd valami nagyon érdekeset, jó?
– Jó.
– Most mi az a helyzet, ami a legjobban ellazít?
– Úgy érted, mostanában?
– Igen.
– Olvasni Platónt.
– Ezt érzed a legellazítóbb tevékenységnek?
– Igen, ezekben a napokban ezt. Most kezdtem neki az életműnek, én eddig nem olvastam Platónt, csak pár alapművét, és most ezt nagyon élvezem.
– Jó, és ha nem tevékenységhez, hanem élethelyzethez kötnéd ezt az ellazultságot?
– Egyedül lenni háborítatlanul valami nagyon szép természeti helyen. Tengerparton, hegyek között, szóval mindenképpen egy monumentális természeti jelenség és én, meg a csend, nyugalom, nincs kapkodás, locsogás, csak egy ilyen végtelen időtlenség és béke.
– Nagyszerű, kérlek, röviden válaszolj.
– Oké.
– Megyünk tovább. Most gondolkodj el rajta, holnap meghalsz: mit teszel akkor ma?
– Ha holnap meghalok?
– Igen, tudod, holnap meghalsz. Mit teszel ma?
– Semmit, szerintem rendet raknék nagyon gyorsan a gépemen, aztán átnézném a dolgaimat, szóval rendet raknék.
– Ezt tennéd az utolsó napodon?
– Igen, egyértelműen.
– Nem mennél el, hogy kiélvezz valamit?
– Nem, biztos nem, nekem fontosabb a rend, hogy rendet hagyjak magam után.
– Akkor is, ha tudod, ez a magam után nincs?
– Akkor is, igen.
– Nagyszerű, megyünk tovább. Mi a kedvenc színed?
– Nem szeretem ezt a kedvences kérdést, nem nagyon vannak ilyen kedvenceim.
– De vannak, válaszolj.
– Ha nagyon egy színt kell mondanom, akkor a fehér.
– Jó, most a másik szín nem érdekel engem, amit mondanál. Mit utálsz a legjobban önmagadban?
– Mindent, ami az ember bennem.
– Ezt fejtsd ki egy kicsit részletesebben, sorolj fel tulajdonságokat, jó?
– Ingerlékeny, igazságtalan, konok, néha lusta, nyafogós, hisztis, irigy, csúnya, telhetetlen, ilyesmik.
– Jó lesz, megyünk tovább. Ha egyetlen tárgyat választhatnál, amit egy hatalmas katasztrófa elől magaddal vihetnél a menedékedbe, mi lenne az?
– Már megint ez az egyetlen, utálom ezt.
– Válaszolj.
– Az ebook olvasóm.
– Nem biztos, hogy lesz áram, ahová mész.
– Akkor Bulgakov, Mester és Margarita.
– Jó, haladunk szépen, lassan bekanyarodunk oda, ahová vezetni szándékozlak. Jó, most azt mondd el nekem, milyen számodra az ideális ember. Embert írj le, csak szavakkal!
– Kedves, türelmes, szenvedélyes, energikus, szép, nemes, nagylelkű, tehetséges, szellemes, érett, rálát önmagára, kitartó, erős, okos, érzékeny, együttérző.
– Jó, elég lesz. Most írd le nekem azt az embert, akire azt szoktad magadban mondani, hogy a kisember!
– Kicsinyes, kötekedő, okoskodó, öntelt, ostoba, gőgös, hiú, korlátolt, makacs, hajthatatlan, erőszakos, egocentrikus, sosem látja be, ha hibázik, fecsegő, felszínes, pletykálkodó, dühöngő, vaskos, ilyesmik.
– Jó, nem írunk utólag semmit hozzá, angyalom, játszunk, ez nem vizsga, megyünk tovább. Most azt mondd meg nekem, ha választhatnál, hogy egy gyerekkel vagy egy öreggel tölts el egy délutánt, kit választanál?
– Az öreget.
– Miért?
– Mert vele tudnék beszélgetni.
– Ebben biztos vagy?
– Nem.
– Kitartasz az öreg mellett?
– Azért rossz a kérdés, mert ez attól függ, milyen gyerek és milyen öreg? Ha egy hülye gyerek és a morcos, buta öreg közt kell választanom, akkor az öreget választanám, idegesítenek a harsány, elkényeztetett kölkök. De ha egy nagyon bölcs kisfiú és egy nagyon bölcs öreg közt kell… nem, én akkor is az öreget választanám.
– Nem szereted a gyerekeket, édes?
– Mostanában nem igazán.
– Miért?
– Mert hatalmas az egójuk, és ez zavar, nem találom meg velük a hangot, nem tudom, most valamiért annyira nem kedvelem őket.
– Jó, megyünk tovább, milyen a kedvenc autód?
– Sportautó, de régebbi fajta.
– Le tudnád nekem írni, milyen autót választanál magadnak, ha bármit megkaphatnál? Nem típust kérek, hanem tulajdonságokat.
– Keveset járt, régi autó, amiben nagyon kevés az elektronika. Masszív, erős, sportautó, amibe azért lehet alkalomadtán pakolni is, szóval nem egy kétüléses Porsche.
– Milyen színű lenne?
– Most egy sárga autó ugrott be, valami masszív, de sportos, sárga, régebbi autó.
– Jó, milyen a kedvenc frizurád?
– Most ezeknek a kérdéseknek van bármi értelmük?
– Igen, válaszolj.
– Magamra vonatkoztatva?
– Igen.
– A hosszú haj. Hosszú, dús, aranybarna, egyenes haj.
– Jó, tovább, mi a kedvenc sportod?
– A küzdősportok.
– Miért?
– Mert van bennük filozófia, olyanok, ami túlmutat magán a testmozgáson.
– Ez minden sportra elmondható, nem?
– Igen, de nem úgy, a küzdősportok a filozófiából nőttek ki, és nem fordítva.
– Csodás, és akkor most jön három nagyon gyors kérdés, egyszavas válaszokat kérek.
– Oké.
– Mi vagy te?
– Egy ember.
– Ki leszel te?
– Egy szellem.
– És mi voltál, mielőtt emberré váltál?
– Szellem.

– Jó, ennyi volt, és akkor most mutatok neked valami nagyon érdekeset, figyelj! Itt vannak a kérdéseim és a rájuk adott válaszaid. S adok egy kis játékot. Fogd a kérdéseimet, és tedd ellenkező sorrendbe, azaz a legutolsó kérdésem legyen a legelső, és a legelső a legutolsó. De a saját válaszaidat hagyd úgy, ahogy vannak. És olvasd át így ezt a beszélgetést. Aztán, ha ezzel megvagy, a következő lesz a dolgod: gondold végig, mi az a teljesen új dolog, amit neked ez a szöveg, így megfordítva a kérdéseim sorrendjét, megmutatott. És amit így feltártál magadban, azt kezdd el megélni, mintha kapnál tőlem egy új ruhadarabot, és azt mondom, hordd édesem, viseled büszkén ezt a szép ruhát, tedd a ruhatárad részévé. Jó?
– Jó.
– És akkor eljön az életedben hamarosan egy fordulópont. Olyan fordulópont, mint amikor az óriáskerék megfordul, eddig lefelé haladt veled a fülke, leért a legaljára, és most elkezd emelkedni. Ugyanaz a kerék, ugyanaz a fülke, de hamarosan ott leszel egy felső ponton, ahol ki lehet szállni. Rendben? És ebben segítnek ezek a mi kis közös játékaink. Vedd végig a kérdéseket fordítva, ne törődj az esetleges logikátlanságokkal, csak olvasd át, és fedezz fel valami nagyon fontosat. Ennyi a feladat mára.
– Oké, megpróbálom.
– Köszönöm, angyalom.

(ASG-LD, Illusztráció: Hilma af Klint)