Fordított kauzalitás

Fordított kauzalitás

Mi lenne, ha mindent
megfordítanánk egy napon,
mintha csak hajtanánk
egyet a habkönnyű lapon,
és ami bal volt, most
a jobb oldalra kerül,
elénk nem szűk kis jövőnk,
hanem a széles múlt terül?

Amikor leejtettem a szép
vajtartót, darabokra törött,
s én ott guggoltam a szanaszét
fekvő cserepek fölött
könnyezve, és azon töprengtem,
de hisz épp e hulló elemek
igazították magukhoz az én
esetlen, szolga, hű kezemet!

Azaz a padlón heverő
szilánkok határozták meg az ejtést
és nem fordítva: ahogy tartja
még magát az oktondi sejtés –
hiszen ha előreszaladok a legvégére,
vissza, ahol már minden megesett,
láthatom: e végpontból indult ki
az összes tettem, ami pont oda vezetett.

(Ide, ahol akkor fogok majd állni,
amikor az egész réges-rég bevégeztetett.)

-LD-