Harci fogások 21-30
Az élet egy játék
Tényleg az. És hogy ezt meg is érezd, ahhoz jó kis trükk, ha elkészíted a magad játékának a játékszabályát. Ez csak egy játék, de épp ez a lényege, hogy megtanulj játszani végre, s ne vegyél semmit olyan halálosan komolyan. Leírom azt, én milyen játékszabályokat fedeztem fel ebben a nagy stratégiai-, társas-, szerep-, ki nevet a végén-játékban. Ezek az én általam kifigyelt szabályok, simán lehet, te totál más következtetésre jutottál, és akkor rád az érvényes.
1. Ide mindenki egy konkrét problémával érkezik, amit a játék során szeretne megoldani – kivétel nélkül. Tehát tudd: ha nem lenne problémája, nem lenne itt. Ez vonatkozik az őrökre, a vezetőkre és azokra is, akik itt magukat bölcsnek hívják. Ezek csak szerepek a játékon belül, és azon kívül semmi értelmük. Ezt azért jó tudni, mert így nem adsz senki kezébe felesleges hatalmat önmagad fölött. Mindenki a maga problémájának megoldásával van elfoglalva, úgy is fogalmazhatnék, a saját küldetését teljesíti a játék során. Neki nem dolga a te küldetéseddel törődni, ahogy te se foglalkozol az övével. Nem nevezheted tehát önzőnek csak azért, mert ugyanazt teszi, amit te.
2. A játék több fordulóból áll, amolyan ciklusokból, amik érdekes módon nem az időben kapcsolódnak egybe egy nagy játékfolyamattá, hanem tematikusan. Ráadásul simán előfordulhat, hogy valaki ciklusokon át nyerő pozícióban van, ám a végelszámolásnál mégis kiesik a játékból. Ennél a játéknál tehát valóban elmondható, hogy csak az nevet, aki legutoljára nevet. A pálya egyenesnek tűnik, de nem az, kör alakú, és az nyer, aki eléri a kezdőpontját, amit végig célként lát maga előtt. Ez annak sohasem sikerülhet, aki egyenes pályát képzel maga elé, mert a kezdőpont elérése azt jelenti, hogy egy idő után, amikor átfordultál a körön, pontosan tudod, hova érkezel, s ezt a játék során nehéz feladatok közt bizonyítanod is kell.
3. Te nem maga a játékos vagy, ezt is jó, ha tudod. Te most csak annak bábuja vagy a pályán. Még azt sem tudhatod igazán onnan a játékból, aki mozgat téged, hány figurával játszik, lehet, többel is, vagy akár az összessel, ezt innen bentről sosem fogod megfejteni. Te most egy meghatározott éntudattal és tulajdonsághalmazzal rendelkező karakter vagy a játékban, aki mindig csak a most pillanatában tud magáról, múltja-jövője fikció csupán. A játékosok nem egymás ellen játszanak, hanem a saját céljukért. Tehát nem célja a játéknak a másik likvidálása, te akkor is tudsz nyerni, ha mindenki más is nyer, mert itt a nyerés csak a sikeres célba érést jelenti. Ez még nagyon keveseknek sikerült, ezt tudnod kell, és óhatatlan, hogy az egyes játékosok ne éljenek meg ütközéseket a játék során, mert a pálya kicsi és szövevényes. Te, figuraként nem léphetsz túl a játék keretein, amíg játszol, semmit nem tudhatsz arról, mi fogja körbe ezt a játékot. Minden tudásod a játékon belüli világra korlátozódik – amíg a figura tudatával azonosulsz. A játékos, akinek te a karaktere vagy, csak és kizárólag rajtad keresztül tud bármit tenni a játékban, ergo veled együtt ő is becsúszott abba. Kikerülni is csak általad tud, ha beérsz a célba, mert ott elveszted a bábutudatodat, hisz a cél az a pont, ahonnan a játék elindult, mert az a mező közvetlen kapcsolatban van a játékossal, hisz ott tette le a figurát a pályára. Remélem, ez így világos.
4. A játékból ki lehet esni, és aki kiesett, sehogy sem jöhet abba már vissza, csak egy új játékba a start mezőre kerülve. Kiesni a játékból nem azt jelenti, hogy a figura lekerül a pályáról, hanem épp fordítva: azt jelenti, az illető figura körül megszűnik a játék, ezáltal ő maga is értelmét veszti játékfiguraként. Ha az őt irányító játékos még nem játszott eleget és ezért teljesen azonosult ezzel a karakterrel, nem tud tőle elválni, ezért újabb játékba húzza magát, mert számára most ez a játék jelenti a lét közegét. A játékon túli valóság a bábu számára hosszú távon értelmezhetetlen, ezért biztosan visszakerül egy újabb játékba. A játékból kivetített, „játékon túli világ” is a játék része, ezt ne feledjétek.
5. Mindenki egyenlő feltételekkel játszik, de nem egyenlő esélyekkel. Aki már nagyon sokszor kiesett, előnyt szerez, mert kiismerte a játékot. Ez egy természetes előny, és az időben kiegyenlítődik, hisz aki ma csak kezdő játékos, idővel szeniorrá válik.
6. A játékban minden bábu bent van, nincs ezen a pályán senki, aki kibicként, kívülről irányítaná azt. Senki. Minden, a játékban betöltött szerep a játék szerves része, és nem azon kívüli valóság, ahogy ezt az első pontban már jeleztem. Ergo, minden, ami a játékban most jelen van, mind annak a része, annak ugyanolyan jogú eleme. És a játékon túl ebben a formájában nem valóság. Kivételt képeznek olyan elemek, mint a játéktáblát megvilágító lámpa, a játékos benyúló keze, vagy a játék menetébe sehogy sem illő, kintről beszűrődő jelenségek, zajok, de ezek ott a játékban teljesen más értelmet nyernek, és így a játék részeivé válnak, eltorzítva a valós minőségüket. Ha ezt tudod, már sokat tettél a győzelmedért.
7. A játékon túli valóság, bár a játék menetébe nem avatkozhat bele, de része annak, úgy kell ezt felfogni, mint a filmkészítők jelenlétét a filmben. Az operatőr nem szerepelhet a saját filmjében e film operatőreként, mert ezzel annak értelmét venné el, de abban teljes lényével benne van, ez érthető? És a játékosok bizonyos feladatok sikeres elvégzése után kapcsolatba kerülhetnek a kinti világgal, pont úgy, mint ahogy a színész a rendezővel. A szerepnek azonban erre nincs módja, tehát ez csak a játék bizonyos szintjének teljesítése után adott mint lehetőség. Ide mindenki szabadon eljuthat, de neki egyedül kell elérnie ezt a pályaszakaszt. Ők amit ezzel behoznak így a játékba, a játék részévé válnak, nagyjából úgy, mint a kinti lámpa fénye és az ebből fakadó árnyékok a játéktáblán. Mindenki azt lát benne, amit a játékban elfoglalt helyzetéből adódóan épp látni tud.
8. A játékban nem lehet csalni, a játék szerkezete ezt nem teszi lehetővé. Pontosabban lehet, miért is ne lehetne, de nyerni nem lehet így. Csalásnak minősül minden olyan akció, ami egy másik játékos céljának megakadályozására irányul, a saját küldetés kikerülésére, vagy mások vállára állva akar előnyhöz jutni. Ha valaki az utadba áll, akkor tudd, úgy alakult a játék, hogy az ő célja felé vezető út és a tiéd felé vezető keresztezte egymást, és neked valamerre kerülnöd kell. Ha ő kikerül, az azt jelenti, neked most szabad a pálya. Ám ha csak úgy tudsz továbbmenni, hogy őt kiütöd, az automatikusan eltérít a célodtól, ez törvény. Amennyiben megtámadnak, azaz téged akarnak kiütni az utadról, jogod van védekezni, sőt, ez bizonyos mértékben kötelességed is, mert e nélkül nem is érhetnél célba. A játék fontos stratégiai eleme a rendíthetetlenség és az erőszakmentesség. Olyan eszközöket használsz, amilyet csak akarsz, de azt tudnod kell, a célod eleve magában foglalja a fegyvertáradat. Ha azon túli eszközökhöz folyamodsz, vesztettél, ki fogsz esni a játékból anélkül, hogy célba érnél.
9. Ennek a játéknak a legfőbb célja maga a játék. Egyetlen önmagán túlmutató célja van, de az nem téged érint, hanem azt, akinek a figurája vagy. Tehát a te beérkezési problémádat ő akarta magán lecsiszolni. Ezért győzni is csak ő tud, mert a győzelem az, ha te bábuként beérkezel az ő kiindulópontjába, és megszűnsz bábként létezni. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy azt mondja a játékos – most csak egy nagyon hülye példát mondok, stilizált butaságot – hogy hamar felkapom a vizet, nyugodtabb szeretnék lenni. Ez a belépési pontja, itt rak le téged a pályára, aztán amennyire a játékosi múltja erre predesztinálja, beléd helyezkedik, és te életre kelsz. És akkor nyert, ha te eléred a célállomást, ami nem egyéb, mint ez a nyugodt játékos. Tehát látható, a játékban csak ez nyer, aki tudatosan kilép abból oda, ahonnan belépett. Remélem, érthető.
10. Ebben a játékban egy olyan belső logika létezik, ami kint érvénytelen. Ez egy zárt rendszer, és szabályai nem tágíthatóak a határain túl. Itt minden szabály kőbe van vésve, törvények uralkodnak a játékban, amik leképezései a kinti törvényeknek, de egy nagyon sajátos belső logika, perspektíva alapján. Ha a játékon túli alapigazságoknak tekinteted ezt a torz belső szabályrendszert, nem tudod elérni a célodat. Itt minden a benti elemekhez viszonyul, saját időzóna, sajátos térértelmezés, különös összefüggésrendszerek. Síkba lefektetett mértani idomok, ezért torzak, és csak egymáshoz vonatkoztatva értelmezhetők, a valódi térhez képest nem meghatározhatók térbeli formaként.
11. És végül az utolsó szabály. A győztes egyetlen jutalma maga a győzelem, a vesztes büntetése maga a veszítés. Ezen kívül se extra jutalom, se extra büntetés nem jár senkinek. Nincsenek bírák a játékban, se zsűri, csak a benne lévő játékos(ok) vannak, akik most ebben a játékban általad és a többi figura által részt vesz(nek). És ő(k) sosem fognak senki felett ítélkezni, mert az objektív ítélethozatalra csak a kívülállóknak lenne lehetőségük, de miután aki kint van, nem részese most ennek a játéknak, ez a jog nem illeti meg. Még egyszer leszögezem, senkinek nem célja senki elpusztítása a játékon kívülről, ez amúgy is lehetetlen lenne, mert a játék belső világa onnan nézve csak illúzió, ez nem egy háború, ez egy személyiségfejlesztő játék. Kemény, vérre megy úgymond, de alapvetően, ha a nagy egészet nézzük, csak ártalmatlan epizód a hatalmas és végtelen játékuniverzumban. Félnivalója tehát csak annak van, aki valóságként éli meg. Hajszálvékony a sikeres út ebben a játékban a komolytalanság, valamint a túlzásba vitt komolyság szakadéka között: aki túl komolyan veszi, ugyanúgy kiesik, mint aki nem veszi elég komolyan. Ilyen és ehhez hasonlatos apró trükkök vezetnek el a sikeres játékhoz, ám ezek felsorolása már nem képezi a játékszabály részét.
Ha eszedbe jut még pár szabály, netán te teljesen máshogy látod a fentieket, írd csak le magadnak, alkosd meg a saját életjátékod szabályait, hidd el, sokat fog segíteni abban is, hogy eredményesen játssz, és abban is, hogy elkezd most már a maga módján élvezni, hogy részese lehettél ennek a lassan végéhez közeledő különös játéknak.
