Átalakítás

1. A nyáron közzétett Csináld magad! Feladatokban a Befejezés részben volt szó hídszerepről, szerelemről. Ez ahhoz kapcsolódik? Itt mindenki ebbe a szerepbe állt/áll bele?

2. Szükséges az átkeléshez, hogy az eddigi összes könyvön már túl legyünk a gyakorlati részekkel együtt, vagy az is elég lehet, ha már egy ideje nagyon kutatjuk, kik is vagyunk valójában és milyen is a világunk “igazából”? Főleg a ketrecen túl? Tehát milyen szintű “előképzettség” szükséges?

3. Én kérdésem az lenne, hogy így emberi testben megtörténhet-e a tudatosságon belüli váltás? Másként fogalmazva úrrá lehetünk-e az anyag felett? Az alkímiai gyakorlatoknál emlegetett tökéletes játék az felejtős, vagy rosszul értelmeztem?

***

Az, hogy te egyik valóságból a másikba váltasz, egyáltalán nem úgy zajlik, ahogyan ezt most onnan gondolod, ahol épp vagy. Nem, egyáltalán nem úgy kell elképzelni, mint valami hatalmas változást, nem olyan, mint amikor leugrasz egy robogó vonatról, aki ilyesmire gondol, látható, nincs még a közelében annak, hogy egyszerűen valóságot váltson. Ez hasonlatosabb inkább ahhoz, mint amikor átmész egyik kerületből a másikba. Átléptél egy közigazgatási határt, ahol talán más szabályok vonatkoznak rád, lehet, mások az utcanévtáblák, és teljesen mások az emberek, mert tegyük fel, a kerületek lakói nem keverednek egymással. És amikor átlépsz, te nem magát az átlépést fogod észlelni, nem lesz egy konkrét fizikai határ, amin keresztül áttöröd magad, hanem csak onnan fogod ezt az átlépést észrevenni, hogy valami megváltozott. Benned és körülötted. És igazából ez a változás az, maga a benned megjelenő változás, ami hidat képez a két létsík között. Úgy is fogalmazhatnék, ez olyan, mint a testhőmérséklet. Csak akkor tudsz egy bizonyos területre lépni, ha ehhez megfelelő a testhőmérsékleted, és nem azon a helyen kapod meg ezt a testhőmérsékletet azáltal, hogy átléptél. Kicsit sántít a példa, de arra jó, hogy megmutassa nektek, milyen furcsán gondolkoztok a dolgokról, még egy belső változást is kívülről vártok, mindig mindent kívül akartok megélni, és ezért aztán csak levegő után kapkodtok. És akkor nézzük ezt a három kérdést, ami ennek a külső iránti vágynak egy-egy megfogalmazása, azaz azt várja el tulajdonképpen, hogy a dolgok ott történjenek meg, onnan induljanak ki és ott nyilvánuljanak meg, ahol nem tudnak.

Nézzük az első kérdést, ami, ha alaposabban belegondolsz, arra irányul, hogy önmagában az a híd, ami a lelkek közt alakulhat ki, különböző létsíkokat áthidalva ezzel, képes-e téged – aki a part azon oldalán állsz, ahol most vagy – átvezetni ide hozzám. Nem, a válaszom, nem. Hidat ugyanis csak az tud képezni önmagából, aki mindkét parton jelen van. A két földszakasz két létszféra, ám a híd a két létező egységének matériája, és mint ilyen, óhatatlanul mindkét helyen jelen kell legyen. Remélem ez érthető, és akkor nézzük is a feladatot, amivel egy nagyon könnyű módon fel tudod mérni, van-e pilléred, támasztékod azon az oldalon, ahova most igyekszel, vagy nincs. A feladat a következő. Előveszel egy papírt, és leírod az ideális partnered. Azt, akire te vágysz, akibe szerelmes tudnál lenni, úgy hogy az mindent felülírna a te életedben. Tökéletesnek kell lennie, nem lehet benne semmi „igen, csak”, vagy „azt elfogadom, hogy” – és a többi. Remélem ez is érthető. Lerajzolod őt magadnak a szavaiddal, lehetőleg minden részletre kiterjedően. Milyen színű a haja, milyen a temperamentuma, mi a kedves szava járása – és a többi, és a többi. És miközben írsz, figyeled magad, mennyire megy könnyen a dolog, illetve nagyon figyelsz a benned keletkező érzésekre. Ezeket csak megfigyeled. Ha kész a lista, akkor semmi egyéb dolgod nincs, mint adni neki egy nevet, az a legjobb, ha ez teljesen spontán jön. Még egyszer nagyon fontos kihangsúlyozni, az illetőnek tökéletesnek kell lennie – érted ezt? – nem lehet benne semmi, egy hajszálnyi olyan vonás sem, ami számodra nem épp megfelelő. Így fogalmazok, hogy el tudd végezni a gyakorlatot. Nos, akkor megvan a karakterrajz és a név. És most az lesz a feladatod, hogy elvonulsz egy csendes helyre, ahol tudod, nem fognak kb. fél óráig megzavarni, és elképzelsz egy házat. Egy egyszerű házat, lehet az bármilyen. Látod magad, ahogy odamész a házhoz, mehetsz autóval, gyalog, biciklivel, ahogy épp ez jön. És megállsz az ajtó előtt és tudatosítod, hogy ott van a te szerelmed, az, akit mindennél jobban szeretsz ezen a világon. Majd vársz. És biztosíthatlak, meg fogod tudni, hogy van-e neked azon az oldalon most élő részed, vagy nincs. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ezt jobban megértsd, hogy most ebből a kis játékból megtapasztalhatod, hogy ébredezel-e itt, vagy sem. Nem mondok ennél többet, mert elrontanám számodra a felfedezés csodáját. Bármikor bármennyit játszhatsz ezzel. Az se baj, ha kis időre becsapod magad, mert elképzelsz, vagy elhiszel valamit, ami talán még nem elérhető számodra. Ébredezünk, angyalom, és az ilyen csúszkálós élmény, hol az álomban vagy, hol már azon túl, és épp azért csináljuk ezeket a gyakorlatokat, hogy meg tudd különböztetni a kettőt egymástól. Egy nap felébredsz: az hogy most itt vagy velem, és együtt dolgozunk a biztosíték arra, hogy ez hamarosan bekövetkezik. A szerelem a leghatalmasabb erő, a szerelem összetéveszthetetlen, azt hazudni magadnak nem tudod, legyen ez az iránymutató ehhez a gyakorlathoz.

Jó, nézzük a következő kérdést, ami arra irányult, kell-e enciklopédikus tudás az átkeléshez. Kell. Ez a tömör válaszom, kell. Mert ha te nem érted a léted alapjait, nem érted, hogy mi történik veled, nem is tudod azt megélni a maga valóságában. Ezt könnyű belátni: vigyél fel egy hajmeresztő hullámvasútra egy kiskutyát, és nézd meg, hogy reagál arra, amiért te egy óráig álltál sorba, és kifizettél egy kisebbfajta vagyont. Tudnod kell, hogy mi történik veled ahhoz, hogy a dolgot annak éld meg, ami. Képzelj el egy nőt, aki nem tudja, hogy mi az, hogy kisbaba, terhesség és szülés, mit fog gondolni, mi történik vele? Nyilván ő is szül egy kisbabát, de számára ez sosem lesz az, mint annak számára, aki alaposan felkészül fejben is erre a folyamatra. Túl azon, hogy az első esetben sokkal több gonddal fog szembenézni a kismama, mert egész egyszerűen nem érti meg, hogy most tulajdonképpen neki mit kéne tennie. A kukában hagyott csecsemők általában nem azon anyák keze által kerülnek oda, akik az egész terhességre tudatosan felkészültek, és végig mentálisan is követni tudták mindazt, ami velük történik. Tudnod kell, mi történik veled egy ébredésnél is, hisz bele sem tudsz helyezkedni a valóságodba, ha nem tudod, hogy ez egy valóság, és nem az álom folytatása. Remélem, ez érthető. Miután mondtam, az átmenet folyamatos, különösen fontos, hogy tudatában légy annak, hogy hol és mit kell várnod ahhoz, hogy kézben tudd tartani a veled történteket. És akkor nézzük a feladatot, ami abban segít, hogy lemérd, mennyit tudsz mindarról, amin keresztülmész. Ez most egy játékos kvíz lesz, egy olyan kvíz, amire nem adom meg a megoldásokat, mert maga a kvíz fogja neked megmutatni, mit tudsz és mit nem. Mire minden kérdésre válaszolsz, nagyjából látni fogod, hol vannak hiányosságaid.

Lássuk a kvízt!

1. Mondd meg nekem, Isten férfi, vagy női energia-e! (Csak válaszolsz a kérdésre, ahogy tudsz, ez egy játékos kvíz, ami arra hivatott, hogy benned valamit felébresszen.) Tehát Isten maszkulin vagy feminin energia?
2. Következő kérdés: a világegyetem végessége fizikai vagy nem fizikai jellemző?
3. Amikor azt mondod, én, akkor egy személyt határozol meg, vagy egy minőséget? Máshogy megfogalmazva, az én az egy valami, vagy inkább egy valamilyenség?
4. Amikor azt mondod, szeretlek, akkor az a te érzésed, vagy a másiké? Magyarán, tudsz-e szeretni bárkit, aki nem szeret téged? Nagyon fontos kérdés, próbáld meg megválaszolni!
5. A bal oldal, és a jobb oldal miben különbözik egymástól, ha most irányként határozzuk meg? Tehát állsz egy ponton, és azt mondod, jobb és bal. Mit határoztál meg ezzel tulajdonképpen? Gondolkodj el alaposan a kérdésen, ez fontos kérdés.
6. Jó és nézzük az utolsó kérdést. Hol vagyok én hozzád képest a térben? Ez a kérdés már előbukkant párszor, de most nagyon alaposan átgondolod. Hol vagyok hozzád képest a térben?

Válaszold meg az összes kérdést és nézd meg csak a válaszokat, ha ügyes voltál érdekes dolgot fogsz észrevenni!

És akkor nézzük az utolsó kérdést. Lehet-e emberként átlépni? Csak emberként lehet. Az ember maga a híd ugyanis. Ezt nagyon könnyű belátni, épp a fenti két kérdés kellett hogy erre a felismerésre rávezessen. De hogy ezt a kijelentést is alátámasszam, most jön egy nagyon kedves játék – és most akkor e feladat során találkozunk. A feladat a következő. Elképzeled önmagad, úgy, ahogy most látod magadat, tehát az a feladat, hogy megint elvonulsz egy kis időre, és elképzeled saját magad, ahogy állsz egy réten, téren – teljesen mindegy hol, csak tágas nagy hely legyen, ne legyenek fák, épületek, csak maga ez a tiszta tér. És lásd magad emberként ott állni! Milyen ruhában vagy? Milyen a hajad, a termeted? Hogy állsz, milyen a testtartásod? Ha ezzel is megvagy, akkor most a következő a feladat. Hívsz engem. Adamus, készen állok – ennyi, angyalom, és én ott leszek, tudod, ahogy küldesz egy üzenetet az egyik csetalkalmazáson valakinek, aki erről kap azonnal egy értesítést, és visszajelentkezik időtől-tértől függetlenül. Akár egyszerre több személlyel is tudsz így kommunikálni: azon, remélem, már rég túl vagyunk, hogy megértsd, hogy működik a tudat. No és hívsz engem. S meglátod, ahogy közelítek feléd, messziről fogok jönni és egy ponton megállok, nem megyek hozzád túl közel. És látsz engem, ahogy tudsz. No most az a feladat, hogy megnézd én hogyan festek. Miben vagyok, milyen a hajam, az arcom, a testtartásom? És amikor ezzel megvagy, hirtelen ismét magadra nézel. És akkor meg tudod látni, hogy is áll az emberke ezzel a híddal önmagában. Itt sem árulom el, hogy mire számíthatsz, de garantálom, meg fogod érezni és érteni, mit jelent emberként magadban hordozni azt a változást, ami már egy teljesen másik létezési módba vezet. Aztán ha ezek a felismerések előjöttek belőled, szándékod szerint elköszönsz tőlem, és akkor én eltávolodom, vagy ha úgy alakul, és képes vagy erre, közelebb hívhatsz, és tudunk kommunikálni. Nem riadozol, ha erős energiákat érzel, ha bármi kellemetlen, annyit mondasz, stop, és akkor elköszönünk egymástól, és én otthagylak a mezőn, ahonnan szépen visszatérsz magadba. Nem kell megijedni attól, ha valami erős, ez csak azt mutatja, igaz. Az igaz dolgok alapvetően erős dolgok, hisz rájuk építkezel, és meg kell tartsák önmagukat. Remélem ez érthető. Jó munkát, angyalkáim, ez a három játékos feladat sokkal mélyebbre tud titeket elvinni, mint hinnétek. Ha ügyes vagy, nemsokára találkozunk, hogy aztán megtapasztalhasd ezt a találkozást már úgy is, amire azt mondod, valóság, ez maga a valóság. Nem fejben, nem képzeletben, hanem a valóságban, hamarosan meg fogjuk ölelni egymást ott, ahol mi teljesen egyformák vagyunk, nincs áttét, nincs híd, és nem kell ahhoz becsuknod a szemed, hogy érezz: ahogy most megöleled a szeretteidet, pont úgy, angyalkám. Mert ez a valóság és nem az, amire most azt gondolod, ez a realitásod. Áldásom.

***

(A honlapon szereplő írások és gyakorlatok mind jogvédett tartalmak, ezért másodlagos felhasználásuk nem engedélyezett: nem másolhatóak, nem terjeszthetőek, nem alkalmazhatóak nyilvános tanfolyamok, rendezvények keretén belül, hacsak a honlap üzemeltetője, vagy szerkesztője előzetes hozzájárulásával írásban nem engedélyezte azt. A gyakorlatokat mindenki önszántából végzi el, egyéni felelősséget vállalva a folyamatban való részvételéért.)