Invázió

Invázió

Élősködők szállták meg a virágzó testet,
hosszan tekergő csúf hínárjai a télnek,
kik az anyag puha, mohás alagútjaiban
tanyázva, annak iszamós salakjain élnek.

S sötét titokban, az éj ágymelegében,
hogy szétszórják poros hagyatékukat,
kibújnak viszkető összevisszaságban,
a hullámzó redők mögé rejtve magjukat.

A patikákban nincs ellenük gyógyszer:
mind kifogyott, a raktárak üresen kongnak,
míg a lopva vakaró, koszos körmök alól
a láthatatlan peték mindenre rápotyognak.

Hiába az arcon a smink, csuklón a drága Rolex,
az avas pincében nyüzsög a zsigeri alvilág.
A sok féreg, mely fölé vasalt szoknyát húztunk
hófehér szemfedőként, ím, eljött – követelni igazát.

LD