Jubileum

Ma van pont 10 éve, hogy belefogtam ebbe a – nevezzük jobb híján úgy – munkába. 10 éve rovom rendületlenül a sorokat, 10 éve az életem jóformán másról sem szólt, csak erről. Tíz könyv, több teleírt blog, számos személyes közvetítés, három nyilvános előadás, két évig megjelenő magazin és ez a platform termett ezen az akkor földbe ültetett fácskán. Még van a tarsolyomban jócskán ez-az, de az már egy másik, új terméskör gyümölcse lesz. Ezt a ciklust most vegyes érzelmekkel zárom, egyfelől végtelenül hálás vagyok mindazért a tudásért, amit kaptam, másfelől meglehetősen csalódott, már ami a hazai közönséget illeti. 10 éve még azt gondoltam, kialakul egy kis, magyar, aktív szellemi kör, egy kreatív platform, ahol az emberek egymást támogatják, inspirálják a személyes fejlődésben, egy olyan egyedülálló inspiratív bázis, ahonnan önálló művek, alkotók indulhatnak útjukra, akár az országhatárokon is túl, hittem abban, ez a tudás megnyitja az emberek szívét és elméjét, ajtókat, ablakokat, kapukat tár ki, kerítéseket dönt le, és nem falakat emel. Szerettem volna több helyre eljutni, átadni azt a hatalmas bölcsességet, amit kaptam, millió ötletem volt, hogyan lehetne az embereknek fogyasztható módon átadni ebből pár finom falatot, amiket méltó társak híján nem tudtam megvalósítani. Tegnap elgondolkodtam: az egy évtized alatt alig csak pár embert tudok megnevezni, akinek őszinte hálával tartozom, mert kezdetben támogatta, segítette ezt a munkát, ebből egy már sajnos nincs is köztünk. A többség inkább csak a saját kis gesztenyéjét sütögette az általam gyújtott parázs fölött. Azokról már nem is beszélve, akik támadtak, provokáltak, idiótaságokkal rágalmaztak és próbáltak lenyomni, mint nagyfejű Lajcsika a kemény gumimatracot a gyerekmedencében. Sajnos ez a magyar átok. Viszont örülök, hogy így alakult, hisz ennek is köszönhetem, hogy most máshol és jóval szabadabban, boldogabban élek, sokat utazhatok, nyelveket tanulhatok, sokféle embert megismerhetek, s most itt talán elkezdhetek egy új ciklust, kicsit megemelve a körív pályáját. Végtelenül hálás vagyok, hogy magyar nyelven adhattam át Adamus gondolatait, és hogy ezen az egyedülálló nyelven írhattam le a magaméit – még ha ezzel együtt is járt mindaz, ami miatt kicsit keserű a szám íze, de olyan ez, mint a tonik vagy egy nemes sör: ha jók az arányok, a keserű íznél frissítőbb tán nincs is. S miután jócskán jutott számomra az elegybe megannyi különleges, ízletes összetevőből is, megelégedve és a jól végzett munka örömével ünneplem meg életem legszebb évfordulóját.

Minden kedves olvasómnak kívánok hasonló élményeket, mint amikkel én gazdagodhattam az elmúlt évtizedben, és csak bízni tudok abban, egy napon valahogy egymásra találtok, hogy megtapasztaljátok, nincs annál csodálatosabb és beteljesítőbb, mint együtt, közösen létrehozni valami nagyszerűt mások és önmagatok számára. Az ég áldása kísérje az utatokat – egyénileg és közösen egyaránt!