Képzőművészeti ajánló

Az alábbi ajánló 2010-ben készült, már akkor is esetlegesen és abszolút a teljesség igénye nélkül. Azóta azonban annyi elemmel bővült a személyes listám, hogy már képtelenség lenne itt folytatni, úgyhogy a további bővítést egyénileg lehet folytatni e kicsiny kedvcsinálóból kiindulva, mindenkinek a saját ízlése szerint.

***

Mario Botta (Mendrisio, Kanton Tessin, 1943. április 1. – ) svájci építész. Botta racionális stílusa szigorúan geometrikus, egyszerű formanyelvekből, fényekből és árnyékokból áll össze. Ebben a kombinációban a gyakran nagyon masszív épülettestek is könnyednek és elegánsnak tűnnek. Botta félreismerhetetlen művei megtervezésénél mindig ugyanazokat az elemeket használja egy kimeríthetetlenül nagy formaspektrumból.

Tschuggen Bergoase Egészség Központ

Le Corbusier (1887–1965); építész, teoretikus; a 20 század egyik legnagyobb hatású építőművészeti személyisége, a francia építészet nagy alakja. Egyértelműen az alkalmazta az aranymetszést, a Fibonacci számokat és a kétszeres egységet az egységek kidolgozásánál. Úgy gondolta, hogy az ő rendszere folytatása Vitruvius, Leonardo da Vinci, Leon Battista Alberti és mások művének, mely az emberi test arányait veszi alapul az épületek megformálásakor és térszervezésekor.

Notre Dame du Haut, or Ronchamp

Paolo Soleri (1919 – ) olasz-amerikai építész. Közel negyven éve építi különleges városutópiáját Arizona közepén. Az Arcosanti egy mintaváros kíván lenni: arra mutat példát, hogyan lehet a természetben okozott károk minimalizálásával emberi közösséget létrehozni és működtetni. Az utópisztikus formavilágú, számos képzőművészeti alkotással díszített betontömbök évente ötvenezer látogatót fogadnak. A város közel sincs még kész, folyamatosan épül…

Arcosanti

Dennis Oppenheim 1938-ban Washingtonban született amerikai művész. Alkotásait egy szóval megmagyarázni nem érdemes és nem is túl könnyű. Közel áll furcsához, a káoszhoz és a lehetetlenhez, általában nyakatekert és legtöbbször meghökkentő dolgokat alkot. 1967 óta borzolja a kedélyeket monumentális alkotásaival, amelyek olyanok mintha egy szürrealista cirkuszmester vonalzóval csattogtatna ostor helyett és olyan intenzitással, hogy minden csattintásra egy-egy meghökkentő kreáció jut.

A bűn kiirtásának eszköze

Gustav Vigeland (1869 április 11 – 1943 március 12) norvég szobrász. Gigászi erővel, ideges szenzibilitással ábrázolja az embert örömében és bánatában, szerelmi mámorában és fájdalmában.  Neve leginkább egyedülálló szoborparkjáról ismert. A Vigeland Park a legnagyobb szoborpark a világon, amit egy művész készített, több mint 200 szobor található itt bronzból, gránitból és kovácsoltvasból készült.

Monolith

Jens Galschiøtt (1954 június 4 -) dán dizájner, zenész, szobrász.

Munkái elsősorban a világ igazságtalanságaira hívják fel a figyelmet nagyobb városok köztéri szobraiként világszerte. Leghíresebb műve a gazdag világot szimbolizálja (a kövér Justitia-val), aki egy csont sovány afrikai ember nyakában ülve (a harmadik világ nyakában), kezében a mérlegével biztosítja saját túlélését. A 3 méteres, 800 kilós acél- és bronzszobor eredetileg Dániában, Ringkobing-ban található.

Justitia

Jaroslav Rona 1957-ben született Prágában. Festészettel, szobrászattal, grafikával, mozaikkal, díszlettervezéssel, ólomüvegkészítéssel és építészettel foglalkozik. Meghökkentő köztéri szobrai méltán tették ismertté nevét.

Kafka emlékmű

Jason deCaires Taylor 1974-ben született angol apa és guyanai anya gyermekeként. A szobrász, díjnyertes fotográfus, minősített búvároktató már néhány évvel ezelőtt is meglepte a búvárvilágot, amikor Granada partjai előtt „megnyitotta” a csak búvárok által látogatható víz alatti tárlatát. Taylor most egy újabb víz alatti szoborparkot hozott létre, ezúttal a mexikói Cancum közelében. A víz alatti alkotások célja a művészet és a környezet kapcsolatára felhívni az emberek figyelmét. Műveivel újabb korallzátonyok létrehozására törekszik, melyben a természet erőire bízza, hogy műveit az tovább alakítsa.

Részlet a granadi tárlatból

Sprok Antal 1955-ben született Nagymágocson. A fa iránti szeretete már fiatal korában megmutatkozott. A gimnázium elvégzése után a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karára járt, s itt szerzett diplomát. Csongrádon dolgozott a helyi bútorgyár gyártmányfejlesztőjeként, majd Budapesten a Magyar Állam Operaház műterem-vezető scenikusaként is. Közel tíz évig egy volt diáktársával egyedi megrendelésre készítettek bútorokat, ám 1997-től egyedül teszi mindezt. Ironikus, szarkasztikus, szemet gyönyörködtető munkái bejárták a nagyvilágot: többek között Ausztriából, Belgiumból, Finnországból, de az Egyesült Államokból is rendeltek egyedi szoborbútoraiból.

Olle

Peter Vetsch Nemzetközi ismertségnek örvendő, eredetileg mezőgazdasági szakiskolát végzett svájci építész, az ökológiai építészet legismertebb szakembere, aki 1974 óta úttörő szerepet játszik a földházak tervezésében, amely révén egyedi stílust alkotott. Jellegzetes, barlangot idéző házaiból hiányzanak a négyszögletes szobák és az éles szegletek. A Peter Velsch tervezte földházak nem feltétlenül a földfelszín alá épülnek, inkább takaróként és szigetelőrétegként használják a földet. Ez a földréteg hatékonyan véd az esőtől, a hőmérséklet-ingadozástól, a széltől és a természetes amortizációtól. Ez a fajta építkezés környezettudatos és energiatakarékos, mintegy domborzati elemként képes együtt élni a ház a természetes környezetével, és ennek megfelelően formája, és egész struktúrája organikus és szoborszerű lesz. Nem is beszélve arról, hogy a többek által Gaudí építészetéhez hasonlatos formák végképp leszámolnak a hagyományos és unalomig ismert egyenes vonalakkal és derékszögekkel. Éppen ezért nincs köztük két egyforma struktúra, és a belső terek is minden esetben eltérőek. Ezek a formabontó épületek ugyanakkor a legmodernebb bútorokat és technikai megoldásokat tudják befogadni, a belső terekben modern konyhát, fürdőszobát lehet találni – mindent a tulajdonos igényeinek és ízlésének megfelelően. A hasonló földházak szerte a világon sikert arattak, eddig 47, hasonló elven működő nagyobb projekt készült el világszerte.

Dr. Eugene Tsui igazi mai polihisztor. Építésztervező és vállalkozó, várostervező és ipari designer, oktató, kutató és feltaláló, zenész, festő, sportoló és író. Az Oregoni Egyetemen, a Columbián és a Berkeley-n szerzett különböző tudományos fokozatokat. Az 1976-os nyár Montreáli Olimpia tervezőcsapatának legifjabb tagja volt. A sporthoz több szálon is kötődik: boxbajnok, valamint többszörös szenior olimpiai bajnok tornász. Épületei igazán szívmelengetők, de legérdekesebb munkája az a toronyház-koncepció, ami egyedülálló jelenleg a világon, ugyanis olyan épületterv, ami úgy működik önmagában, mint egy élő és lélegző szervezet.

Az Ultima Tower konstrukcióját az afrikai termeszvárak – a legmagasabb állatok által emelt építmények – ihlették. A minden oldalán tóval körülvett épület energiaellátását integrált napelemek és szélturbinák mellett, atmoszférikus energianyerőt biztosítaná, amely a torony alsó és felső szintje közötti nyomáskülönbséget használná energiatermelésre. A folyóvíz feljuttatása a felső emeletekre azon mechanizmus alapján történne, ahogy a fák eljuttatják a gyökérzet által felszívott vizet a legtávolabbi levelekbe is. A terv további említésre méltó elképzeléseket is tartalmaz: 12 szinten találhatók különböző „vizesblokkok”: nem mosdók, hanem kisebb tavak, folyóvizek, amiket teraszként nyitott kertek egészítenek ki. Az épület perifériáin 144 felvonó működne, sűrített levegővel. Az ablakok speciális tervek alapján készülnének aerodinamikus szélterelőkkel, az ablaküveg pedig tükörként viselkedve az épület belsejébe irányítaná a fényt.

Fish Home

Jacek Yerka lengyel festőművész, 1952-ben született, és 1980-től hivatásos festő.

Általában szürrealista tájképeket fest egyedi és varázslatos stílusban. Képein a természet sokszor egy otthonos, kényelmes zug, és van benne valami gyermekien mágikus. Aki szeretett kiskorában más világokról ábrándozni, annak érdemes nézegetni a művész képeit.

Mystery Garden

Friedensreich Hundertwasser (1928 – 2000) osztrák festő, építész, szobrász, környezetvédő, filozófus, építész. Eredeti és zabolátlan művészi látásmódja több területen is megmutatkozott. A közös elemek a műveiben az erős színek, organikus formák, az ember és természet összhangjának megteremtése, erős individualizmus és az egyenes vonalak elutasítása.

A Hundertwasserhaus-ban (egy lakóépület Bécsben) pl. hullámos padlókat találunk (“egy egyenetlen padló dallam a lábnak”), a tetőt föld és fű borítja, nagy fák nőnek a szobákban és ágak nyúlnak ki az ablakokon. Minden eszközt felhasznált mélyen humanista, az ember és az őt körülvevő környezet harmóniájának megteremtését hirdető életfilozófiájának kifejezésére.

“Az ember álma könnyen lehet valóság, a valóság maga azonban nagyon is puszta, kietlen. A festészetre a színgazdagság és vidámság jellemző. A festmény nem fénykép, saját erőből kell kifejlődnie. A kép nem is tőlem van, csupán én lettem a kiválasztott, hogy hozzásegítsem létrejöttéhez. Persze, ha egy művész dolgozik, az önkielégülés terápia is egyben. És ha egy alkotással csak egyetlen lépéssel is közelebb férkőzhetünk Istenhez, miért is ne tennénk azt?!”

Waldspirale (Darmstadt)

René Francois Ghislain Magritte (Lessines, Belgium, 1898. november 21. – Brüsszel, 1967. augusztus 15.) belga szürrealista festőművész. Tökéletes, technikás munkái gyakran jelenítenek meg egyszerű tárgyakat szokatlan kontextusban, új jelentést kölcsönözve a megszokott dolgoknak.

“Egy képet nem szabad felcserélni a dologgal, amit az ember megérinthet. Meg tudja tömni az én pipámat ? Természetesen nem. Ez csak egy vázlat. Ahogy rá is írtam a képre, hogy ez nem egy pipa, az úgy is van. A narancsszelet másolata egyáltalán nem ehető.”

Személyes értékek

David Černý, a cseh szobrászat fenegyereke 1967. december 15-én született Prágában. Első hírhedté vált provokációját 1991-ben követte el, amikor rózsaszínűre festett egy szovjet harckocsit. Művészetére jellemző a fanyar humor, mint ezt az ugyancsak ismertté vált, az 1989 őszén menekülő NDK polgárokra emlékező, négy emberi talpon álló Trabantot ábrázoló Quo Vadis című szobra is mutatja. Az Európai Tanács brüsszeli épületének több emelet magas előcsarnokában egy falat foglal el Entropa című vadonatúj (2009. január) alkotása, egy műanyag mozaik, amelyet a cseh kormány rendelt meg, abban a hitben, hogy a művész az összes tagállamból felkér egy-egy alkotót a mozaik egy-egy darabjának elkészítésére a cseh mottót – „Európa korlátok nélkül” – jelképezni. Černý azonban kitalált még huszonhat különböző nemzetiségű művészt, létrehozta az életrajzukat, a munkásságukat, a honlapcímüket és mindennek tetejébe még az alkotásukat is megalkotta. Ráadásul még a gyenge pontját is alaposan eltalálta mindenkinek. A műalkotás az összes tagállamot külön-külön kigúnyolja. Az Unió egyes tagországairól kialakult sztereotípiák kifigurázása olyan jól sikerült, hogy azonnal vihart kavart, mert több országnak nem tetszik a róla kialakított groteszk kép.

Quo Vadis

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5. – Budapest, 1919. június 20.) vallomása szerint látnoki, médiumi képességekkel rendelkező, korát jóval meghazudtoló, kiváló magyar festő.

„Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott, …  aki szerelmes volt a napba, szerelmes volt az üstökös csillagba: aki a szabadba kívánkozott s pille után futkosott, aki szerette az igazságot, magában soha nem unatkozott …

…aki a láthatatlan intelemre indult a világismeretre,… aki a szépnek hallatára indult a bizonytalanba, aki a szépet keresve kutatta – s a láthatatlannal megtalálta…

…aki a határvonalakat látva soha nem habozott, aki eredeti volt mindenütt és mindenben, független mindentől és mindenkivel szemben.”

A magányos cédrus

Javier Senosiain (született 1948) ünnepelt mexikói építész, az organikus építészet kulcsfigurája. Munkái meglepő formavilágukkal és a természet vonalainak és színeinek alkalmazásával egy sajátos, már a misztikusba hajló építészeti stílust képviselnek. Szereti a spirális formákat és a térbeli labirintusokat. Ő jelenleg az építészet professzora a Nemzeti Autonóm Egyetemnek (UNAM). Leghíresebb épülete egy családi ház, a Nautilius ház Mexikóvárosban.

Nautilius ház

Ferdinand Cheval, más néven Postás (1836-1924) Postás volt Hauterivesben, ahogy hordta a leveleket 33 éven át gyűjtötte közben a köveket, hogy megépítse Eszményi palotáját belőlük, amit 29 éves korában megálmodott. S meg is építette, példaként, hogy az álom megteremti a valóságot.

Eszményi palota

Lee Il-Ho szobrászművész, 1946-ban született Koreában. Művei nálunkleginkább a Bin-jip c. filmből ismertek, s a Baemiquemi szoborparkban láthatóak. Lenyűgöző alkotások a férfi-nő kapcsolatról.

Lépcső

Antoni Plàcid Gaudí i Cornet (Reus, 1852. június 25. – Barcelona, 1926. június 10.), rövid nevén egyszerűen csak Gaudí: katalán építész. Épületei lenyűgözők, aki járt Barcelonában, személyesen is találkozhatott velük.

„Az anyag tisztán, a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait.”

Casa Batllo

Maurits Cornelis Escher (Leeuwarden, Hollandia, 1898. június 17. – Hilversum, Hollandia, 1972. március 27.) holland művész volt, akit fametszeteiről és kőnyomatairól ismerünk leginkább, melyeken általában lehetetlen építményeket ábrázolt, a végtelent vizsgálta vagy olyan kapcsolódó geometriai formákat ábrázolt, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek.

Relativitás

Salvador Dalí i Domènech (Figueres, 1904. május 11 – Figueres, 1989. január 23.), katalán-spanyol festőművész. A modern művészet sajátos személyisége volt. A szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszakot.

Több mint 1500 festményt, körülbelül 30 könyvet, néhány balett-szövegkönyvet, számos könyvillusztrációt, litográfiát, színházi jelmeztervet, tucatnyi szobrot, sőt, Walt Disney részére rajzfilmet is alkotott.

„Saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.”

Az emlékezet állandósága

Joan Miró i Ferrà (Barcelona, 1893. április 20. – Palma de Mallorca, 1983. december 25.); katalán festőművész, grafikus és keramikus.

„Én nem találok ki semmit, én mindenre rátalálok.”

Kert

Paul Klee (Münchenbuchsee, Svájc, 1879. december 18. – Locarno, 1940. január 29.), svájci festő, grafikus. A látható valóságon túli különleges érzékenységű világot alkotott, illetve fedezett fel gazdag, rejtélyes asszociációs térrel. Teoretikusnak is kiváló volt. Tudta, hogy mit csinál, és azt szavakban is meg tudta fogalmazni. Rendkívüli hatással volt a modern képzőművészetre és az iparművészetre is.

„Korábban olyan dolgokat ábrázoltak, amelyeket a földön láttak, szívesen láttak vagy szívesen láttak volna. Most nyilvánvalóvá válik a látható dolgok relativitása és eközben kifejezésre jut a hit, hogy a látható a világegészhez vetve csak elszigetelt példa és hogy más igazságok vannak látens többségben. A dolgok kitágult és megsokszorozódott értelemben mutatkoznak, látszólag ellentmondva a tegnapi racionális tapasztalatnak. A véletlenszerű lényegivé tevésére törekszünk. A jó-rossz fogalmak bevonása erkölcsi szférát teremt. A rossznak nem kell diadalmas vagy megszégyenülő ellenségnek lennie, hanem az egészben együttműködő erőnek. A nemzés és fejlődés tényezőjének. Minden energia kiegészítőt kíván, hogy meg tudja valósítani a magában nyugvó, az erők játéka fölött álló állapotot. Az absztrakt formaelemek egyesítése konkrét tárgyakká vagy absztrakt dolgokká, mint amilyenek a számok és a betűk, végül egy formális kozmosz megteremtésére vezet, ami olyannyira hasonlít az egész teremtésre, hogy elég egy lehelet, és a vallásos kifejeződése, a vallás tetté válik.”

Állomás

Hieronymus Bosch (1450 körül – 1516. augusztus) németalföldi festő, a művészettörténet talán legtöbbet vitatott és legtöbbféleképpen értelmezett alakja. Festményeinek fő témája az emberi bűnök, gyengeségek bemutatása és ostorozása. Alkotásain a szimbolikus alakok és tárgyak olyan összetett, eredeti és fantáziadús ikonográfia részei, amelynek értelme még a saját korában is sokszor homályos maradt.

Gyönyörök kertje

Giuseppe Arcimboldo (1527 –1593, Milánó) Nagyon eredeti festő, allegorikus arcképei által lett méltán ismert, amelyeken állatokból, növényekből komponált emberi fejeket.

A Tavasz

Giorgio de Chirico (Volosz, 1888. július 10. – Róma, 1978. november 20.) olasz szürrealista festő, a metafizikus festészet megalapítója.

“Megállapíthatjuk, hogy minden dolognak két képe van: egy közismert, amelyet mindig látunk, s amelyet általában az emberek is látnak, a másik egy kísérteties és metafizikai; ezt csak kevés egyén szemlélheti, és csakis az éleslátás, a metafizikai elvonatkoztatás pillanataiban.”

Metafizikai belső, kekszekkel

Albrecht Dürer (1471 – 1528, Nürnberg) Magyar származású ötvös mester fia, tanulmányai végeztével vándorútra kelt, négy esztendeig csak utazgatott. A legnagyobb feltűnést rézmetszetei keltették, amelyek ma is gondolkodásra késztetnek.

Melankólia

Gustave Doré (Strasbourg 1832 – Párizs 1883) tizenegy éves korától litográfus, majd fametsző. Irodalmi művekhez készített illusztrációi tették híressé, Ég és föld között című képe a „meghökkentés” festői közé sorolja.

Paradiso (Dante illusztráció)

Caspar David Friedrich (Greifswald, 1774. szeptember 5. – Drezda, 1840.május 7.) a német korai romantika egyik alapítója és legjelentősebb festője volt Philipp Otto Runge mellett. Műveinek tárgya gyakran a természet volt, festményei azonban a tájat metafizikus-transzcendens módon ábrázolták.

Az élet lépcsőfokai

Julian Beever angol művész, aki az aszfaltra fest 3 dimenziós képeket, természetesen a síkban. S a képek bizonyos szögből, a torzulás miatt (anamorfózis) megelevenednek és kikerülnek a térbe…

(cím nélkül)

És még folytathatnám a végtelenségig Gürbüz Doğan Ekşioğlutól Ben Heinén és Alexander Janssonon át Bán Saroltáig...

***

Egy nagyszerű olvasmány a témában:

Ernst H. Gombrich: Művészet és Illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája

Ez a könyv nem csak érdekes, hanem rendkívül olvasmányos is, érdemes elolvasni! A szerző a valóság ábrázolásának, ábrázolhatóságának kérdését elemzi, és azt a kérdést teszi fel, hogy miként lehetséges az, hogy a valóság képének gondolunk bizonyos ábrázolásokat, míg másokat nem. Gombrich egyik legfontosabb megállapítása az illúzióval kapcsolatban az, hogy nem elemezhető, például a kacsa-nyúl kép esetében képtelenek vagyunk egyszerre mindkét olvasatot látni: bár emlékszünk az előző változatra, nem tudjuk megfigyelni magát a folyamatot, amelynek során a transzformáció lezajlik. – Elvész az illúzió, ha figyelem – fogalmaz Gombrich.