Októberi betevő

A valóban szabad ember – vagy nevezzük úgy, a földi világból felemelkedett mester – olyan az emberek közt, mint az árnyék. Nem lehet megfogni sehol, sem rángatni, sem mozgatni vagy netán megsemmisíteni. Ez a világ nem hat rá. Minél nagyobb a sötétség, annál kevésbé látszik, és egy idő után teljesen nyilvánvaló, ő valaminek csak a vetülete, aminek eredetét magából a falon lévő árnyékból nehéz pontosan meghatározni. Kicsit semmilyennek, laposnak is tűnik a sok színes, térbeli alak közt, akiknek azonban nincs árnyékuk, mert csak ügyes 3 dimenziós falfirkák ezen a hatalmas földi tűzfalon. Nos, talán ez a kis rögtönzött hasonlat segít fellelni a valódi mestereket – már ha egy árnyékra egyáltalán mondhatunk bármi ilyesmit…