Svéd felnőttversek

A svéd gyerekversek mintájára, csak úgy, játékból, megírtam a magam svéd felnőttverseit. Varsågod!

***

Flashdance

Amikor gyerekkoromban beteg voltam,
apukám roppanós islert hozott papírtálcán,
leült az ágyam szélére és kedvesen mókázott velem,
puha, vastag pamut zoknit húztam,
állig betakaróztam a meleg paplannal,
felraktunk egy szép lemezt,
és egész nap olvashattam a kedvenc regényemet.

Aztán meggyógyultam,
felvettem a kemény talpú cipőt,
káposztafőzelék volt az ebéd,
csúszós nejlonköpenyt hordtam,
a gyerekek üvöltöztek és csúfolódtak a folyosón,
a tankönyv vaskos volt és száraz,
és már apukám sem volt sehol.

Felismerés

Ma moziban voltunk a gyerekekkel
megnéztük a Paddingtont,
ami egy mackóról szól,
aki emberek közé keveredik.

A teremben sok felnőtt is volt
és ugyanúgy izgultak, sírtak,
nevettek a filmen, mint a gyerekek,
akik már nem is érzékelték, hogy moziban vannak.

Én sajnos kívül maradtam a filmből,
mert túl kicsi volt a vászon,
kényelmetlen az ülés,
nagy az előttem ülő feje –
és akkor megértettem Paddingtont:

miért olyan nehéz néha neki az emberek közt.

Önbocsánat

Álmomban szembenéztem azzal,
aki az álomban voltam,
és bocsánatot kértem tőle azért,
mert olyan csúnyán meggyötörtem
azon a rémálmokkal terhelt éjszakán.

Fölé hajoltam és azt mondtam neki,
hogy ne haragudj, tudom, nehéz,
de ez csak álom, te nem is létezel,
és mindjárt felébredünk.

Aztán még hozzátettem:
annyira gyönyörű vagy! –
nem is tudom, miért,
talán mert hirtelen megláttam arcán
a féktelen képzeletem keze nyomát.

Ellenhatás

Ha nem állunk ki magunkért,
azokra leszünk mérgesek,
akik megmutatják nekünk ezt azzal,
hogy minduntalan átgázolnak rajtunk.
Pedig épp hálásnak kéne nekik lennünk,
mert minden nem, amit a világ elénk állít,
lehetőség egy igenre bennünk.

Legnemesebb szolgálóink,
akik lehetővé teszik számunkra
ezt az igent végre kimondani.

Home

Nincs is jobb, mint
bordó plüsspáholyban ülve meghallgatni egy szimfóniát,
kellemes bizsergéssel a bensőnkben,
a hideg, szeles utcáról bemenni a jó meleg lakásba
és lehúzni a keményre fagyott kesztyűt,
kivenni a forró sütit a sütőből,
miközben a nedves, illatos pára belepi az arcunkat,
kilépni a kádból egy vastag, fehér szőnyegre,
és meleg törölközőbe bújni dudorászva,
tojáskrémes szendvicset enni langyos tejeskávéval,
felhúzott lábakkal a fehér nappaliban,
megpuszilni a púderszagú csecsemő arcát
egy frissen mosott barna melegítőben a puha kanapén,
este behunyni hálásan a szemünket,
és érezni, ahogy a testünk lebegni kezd.

Lám, minden, ami az életben jó,
könnyű, lágy, illatos, puha, meleg.
Miért?
Talán mert túl fájdalmas volt,
amikor a hamvas, hófehér habfelhők közül
lekoppantunk a kőkemény, koromfekete kövezetre.

Küzdelem

Volt nekem egy fogadott testvérem,
akit a stroke sóbálvánnyá változtatott
egyetlen egy perc alatt,
csak a szempillája remegett meg néha,
ám ő hatalmas akaraterővel
egy év alatt felküzdötte magát odáig,
hogy beült egy tolószékbe,
és meg tudta mozdítani végre az egyik kezét,
hogy aztán egyetlen egy perc alatt
felvágja vele az ereit.

Tulajdonságaink a külvilág

Az erőszakos emberek nem is tudják,
hogy erőszakosak,
mert durva tetteiket
mindig mások élik át,
ám ha ez így van,
hogy a saját tulajdonságainkat
a külvilág elemei hordozzák
ránk vetülő árnyékként, akkor lehet,
megjavulni is csak általuk tudunk.

Felejtés

Tegnap este eszembe jutott
egy nagyon jó verstéma,
le akartam írni,
de lusta voltam,
és mára már
teljesen elfelejtettem.
Pedig irtó klassz volt,
sokkal jobb,
mint ahogy most itt kinéz.

Önismeret

Néha felismerem magam az emberekben:
hol a kéztartásukban,
hol a nevetésükben,
vagy a tekintetükben,
valakinek az arccsontja,
másnak a beszédmodora
netán épp a farmerja emlékeztet rám.
A tükörbe nézve sosem látom magamat
ennyire önvalónak, mint róluk visszaverődve,
épp ezért ritkán pillantok tükörbe,
de az embereket a végtelenségig el tudnám nézni.

Előrelépés

Egyre távolabb költöztünk
az emberektől az évek során,
lakótelepről
kis házrészbe,
onnan ikerházba,
majd egy saját családi házba –
és most egy vidéki tanyán élünk.

Nincs szomszédunk
saját kutunk van,
a kertünk egy hektár,
és ha akarnánk, üvölthetnénk egész nap,
nem hallaná a kutya sem.

Ám én vissza szeretnék költözni
az emberek közé,
oda be a szűk soraikba,
hogy ne csak széljegyzet legyek
a kalandregényük keskeny kis margóján.

Ezüsthold

Mostanában az ezüst, ősz haj a divatos,
egy kis kékes árnyalattal, lágy eséssel,
mintha az emberek megérezték volna,
hol kell keresniük az igazi királynőket.

Kórusban

A kórusvezetőnk azt mondta,
amikor valaki túl hangosan énekelt,
hogy egy hatékony kórustag
70 százalék fülből, és
30 százalék hangból áll.
De jó lenne,
ha a munkahelyek,
az iskolák,
a családok,
a baráti körök,
a parlamentek,
a lakóközösségek
a levelezőpartnerek
és a vitafórumok is
ismernék a közös éneklés
egyszerű kis szabályát.

Ajtók

Nem szeretem a kifelé nyíló ajtókat,
olyan érzésem van tőlük,
mintha kipottyannék a semmibe.
Jobban kedvelem, ha mielőtt kimegyek valahonnan,
kicsit hátra kell lépnem,
hogy benyithassam az ajtót,
és aztán magam után behúzzam.

No meg a befelé nyíló ajtók
sosem akadnak össze egymással a szűk folyosókon.

Egzisztenciális csőd

Svédországban írok
magyarul
svéd verseket
magyaroknak.

(Lendvai Dóra)