Talán aktuálisabb, mint valaha

Szabadidőmben, csak úgy, spontán elhatározásból elkészítettem A szabadság himnuszának videó verzióját. Nem is tudom, miért, valamikor régebben eszembe jutott, hogy jó lenne megcsinálni, de aztán sosem volt rá időm, ám most kerítettem rá pár órát, mert úgy vélem, ha valamikor, hát most most igazán időszerű a szabadságról elmélkedni. Nyugodtan osszátok meg, ha úgy ítélitek meg, másoknak is épülésére szolgálhat.

Sajnos nem tudok reflektálni a világ történéseire, mert szinte egyáltalán nem követem jelen pillanatban mindazt, ami a kint zajlik, alapvetően most a közvetlen környezetemre fókuszálok, és nem győzök hálát adni a sorsnak azért, hogy itt élhetek, ahol nyugalom és béke van, s minimális, szinte alig észrevehető korlátozások, hogy például az étteremben meg kell várni, míg a helyedre vezetnek, vagy az üzletekben néha kedvesen bemondják, hogy tartsd a távolságot, ám miután a svédek amúgy sem azok az egymás nyakába lihegő típusok, ez körülbelül olyasmivé vált, mint az utcán a motorzaj. De azt azért tudom, máshol mindez nem így van. Szorítok azoknak az embereknek, akik most kellemetlen, frusztráló helyzetbe kerültek, hogy találják meg minél hamarabb a valódi kijáratot, és ha ez a videó egy icipicit is segít ebben, már megérte percenként illesztgetni a jeleneteket. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy hozzám hasonlóan merüljön el a saját életében, fogjon bele valami újba (én például beiratkoztam most egy fotós tanfolyamra), keressen jó kis Qigong vagy jóga videókat, netán kezdjen bele valamilyen workoutba, építse át a konyhát, horgoljon ágytakarót, ültessen chilit, tegyen rendet a gardróbban és a fürdőszobában, selejtezzen, alkosson, fogjon bele egy regényfolyamba: merüljön el egy kicsi, egyszerűen megélhető, hétköznapi világban. Magyarán tégy bármit, ami nem politika, közélet és napi csetepaté. És ez igenis működik: hiszen az vagy, aminek figyelmet szentelsz. Rendezd át az életedet, legalábbis annak azon helyiségeit, ahol ezt most szabadon megteheted, mert ez lassan kihat majd az egészre, és akkor időben meglátod majd a kinyíló ajtót, ebben biztos vagyok.

„Engedd el a feszítést! Dőlj hátra, és érezd meg, micsoda átalakulásban vagy éppen most, ebben a pillanatban! Lassan kigyúlnak a fények a teremben, jó lenne kilépni a szabadba, ugye? Rossz ez a bezártság, ez a cella, ez a kalitka, amit azért varázsoltál magad köré, mert féltél. Nincs mitől, mert nincs kint semmi. Ez a szabadság himnusza, hogy nincs kint semmi, és ezért vagy szabad. És ez nem jelenti azt, hogy akkor semminek nincs semmi értelme. Attól, hogy tudod, hogy nem vagy benne, hanem benned van, a világ nem beszűkül, nem értelmét veszti, hanem épp ellenkezőleg: olyan csodákat és lehetőségeket tartogat számodra, amit abban a szűk, „márpedig én benne vagyok a világban”- celládból most még elképzelni sem tudsz. Gyere, angyalom, engedd el a rácsokat, fogadd el a hívásunkat, mert az ajtók nem sokáig lesznek nyitva, hamarosan elsötétül újra a moziterem, de akkor már a vetítőgép sem fog forogni, és akkor nem marad számodra más, mint a tudatod mély koporsójának a fenekén hajtogatni a végtelenségbe: én vagyok, én vagyok, én vagyok.

Szabadnak születtél, apád a Minden, anyád a Semmi, és te vagy az ő gyönyörű, büszke gyermekük, akinek Igazság és Szabadság a neve.”