Üzenet az alagúton túlról

Adamusi üzenetbonbon, ma kaptam tőle:

„Nos, akkor közzéteszünk egy icipici kis üzenetet. Igazából ez most nem is annyira helyzetelemzés lesz, mintsem inkább egy afféle teszt, amit a kedves olvasók elvégezhetnek magukon, ha úgy látják jónak.

Tehát akkor nézzük röviden, mi is a helyzet! Azt láthatjátok, hogy most valami megmozdult, pontosabban a dolgok elindultak egy olyan irányba, ami talán már nem annyira követhető jól. Ez olyasmi, mint amikor a hullámvasút beér egy alagútba, és bár érzed, hogy nagyjából merrefelé kanyarog, éppen milyen helyzetben vannak a kiskocsik, de mégis valahogy átitatja ezt az egész pályaszakaszt bizonyos álomjelleg, valamiféle irracionális hatás, ami abból fakad, hogy a megszokott vonatkozási pontok kissé elmosódtak. És ez így van jól, ez egy nagyon fontos állomása ennek a kis utazásnak. Említettem nem is olyan régen, hogy ez az állapot hasonlatos ahhoz, mint amikor egy hinta az átfordulást megelőző pillanatban egy kicsit megáll a levegőben, mintha tétovázna, no most akkor merre: előre, vagy hátra. S akkor azt is elmondtam, hogy van ennek egy irány-meghatározó jellege is, azaz amikor azt kell megválaszolnod, hogy hová vezet mindaz, ami jelen pillanatban körülötted zajlik. Láttuk, milyen események vezettek idáig, láthattuk, hogy a lét szinte minden területére jellemző ez a kissé kibillent helyzet, ami aztán elágaztatja a dolgokat egyik, vagy másik irányba.

Nos, és most eljött egy újabb állomás, ami még mindig csak bevezető mindahhoz képest, ami aztán betetőzi ezeket a kezdeti folyamatokat, mert amikor a hullámvasút kiér az alagútból, és meglátod, hogy ez a kissé álomszerű, elmosódott szakasz hová vezetett, a szád biztosan tátva marad a csodálkozástól. Említettem, hogy ez egy határátlépés. Látod már, angyalom, hogy ez mit jelent? Milyen határt lépsz most át? S amikor kikerül a kocsi az alagútból, majd ott fogod meglátni, de hát ez már tényleg nem ugyanaz a táj, ahonnan elindultam! Ez egy amolyan nagyon finom téridő váltás, ami annyira lassan, fokozatosan és észrevétlenül megy végbe, hogy már csak akkor leszel tudatában mindannak, amin átmentél, amikor elhagytad az átváltási szakaszt. Eleinte minden még szépen belesimul a régibe, hisz a sín azonos, az egy, az köti össze a régit az újjal, ám a táj megváltozik. Most az emberiség tájképe radikálisan átalakul, és hogy ki mit kezd ezzel, az már az egyéni megélések szintjén nagyon különböző lehet.

S ugye azzal kezdtem, most nem információkat szolgáltatok, mert erre most semmi szükséged nincs, hanem egy kis tesztet adok a kezedbe, aminek a segítségével meg tudod állapítani, hol tartasz ebben az alagútban, és milyen, hogy úgy mondjam, állapotban ér majd téged az új táj. Meg tudod most vizsgálni, hogy fel vagy-e készülve a változásra, és ha nem, akkor még idejében tudsz egy kicsit a hozzáállásodon korrigálni. Nos, akkor nézzük is a tesztet, amit úgy fogunk elvégezni, hogy felteszek egy kérdést, amire te egy külön papírlapon rögtön válaszolsz, lehetőleg csak egy-egy szóval, vagy rövid, pár szavas kifejezéssel, és amikor véget ér a teszt, akkor ott lesz a kezedben az az útmutató, ami így sokkal többet fog neked önmagadról és a tennivalóidról megmutatni, mintha bárki azt előre megrágva, készen a szádba adná. Tehát lehetőleg menet közben válaszolj a kérdésekre – és ne utólag, miután átolvastad az egész kérdéssort! Úgy is működik a teszt, de ha százszázalékos egyezésre vágysz, akkor tedd azt, amit kérek.
Nézzük akkor a kérdéseket!

Első kérdés: most van-e bármi, amitől félsz? Ha igen, akkor azt kell leírnod, hogy mi ez, lehetőleg egy szóval. Ám ha nem, akkor azt kell leírnod, hogy milyen érzést élsz meg a félelem helyén. Tehát nem félek, ehelyett most, amit érzek, az a … – és itt egy érzést kell megfogalmaznod.

Jó, jön is a következő kérdés: azt kell megválaszolnod, hogy milyen anyagból vagy most. Elsőre talán furcsának tűnhet a kérdés, de érteni fogod te ezt: tehát most azt az általános állapotot, amiben megéled magad, kell egy anyaghoz hasonlítanod. Most olyan fémszerű a lényed, vagy inkább fából van, papírból netán selyemből? Érted a kérdést? Mi vagy te most, mindent egybevetve, milyen anyag jellemezné a legeslegjobban mindazt egyben, amit most átélsz! Gyerünk, írd le az anyag nevét, nem kell kapkodnod, bátran adj időd magadnak, hogy a legigazabb válaszok bukkanjanak elő belőled, ám nem szabad a dolgot túlgondolnod sem, ha valami eszedbe jut, és igaznak érzed, írd csak le, akármilyen butaságnak is tűnik elsőre!

Jó, jöhet a következő kérdés. Mi az a dolog, amire most a legjobban vágysz? És ezt ebben az esetben egy bútorral kell kifejezned. Egy kényelmes ágyra? Egy hatalmas ruhásszekrényre? Egy modern íróasztalra, netán egy bárpultra? Ne értetlenkedj, hisz csak játszunk, kicsit megmozgatlak, hogy rájöjj valami fontosra. Írd csak le bátran a választ! Mire vágysz most, és ezt milyen lakberendezési tárgy tudná a leginkább megjeleníteni számodra?

Csodálatos, jöhet is a következő kérdés: most a világodat kell meghatároznod, mégpedig egy mesehős, vagy fiktív figura megnevezésével. Melyik általad ismert mesehősre emlékeztet téged most ez a világ? Lehet ez egy animációs film szereplője is, vagy egy ismert képfigura, a lényeg, hogy egy olyan stilizált alak legyen, aki inkább illik egy mesébe, mint a valóságba. Gyerünk, nevezz meg egy általad ismert karaktert, ami bármi lehet, csak nem egy hétköznapi ember. Az sem kell, hogy konkrét legyen, az is jó, ha röviden körbeírsz egy mesefigurát: „a kismalac, aki nem talált haza”. Érthető, ugye, a feladat?

Jó, és akkor nézzünk még egy utolsó kérdést, és utána feltárom, mit mutatott meg rólad ez a kis játék. Arra kérlek, hogy most egy helyszínnel nevezd meg azt, hogy szerinted mi vár rád ebben az évben, tehát határozz meg egy nagyjából egyévnyi időszakot, és próbálj meg ennek egy irányt adni, mégpedig olyan módon, hogy most ezt egy hellyel illeted. Egy konkrét földrajzi helyszínnel. Tehát amit át fogsz élni a következő időszakban, szerinted, a mostani érzéseid alapján, milyen lesz? Mint a Szahara? Vagy, mint New York városa, netán Bretagne tájai, vagy Ausztrália? Jó, így kell ezt megoldani: egy konkrét tájat, várost, földrajzi helyet kell leírnod a lapra, ami a te közeli jövődet szimbolizálja. Gyerünk!

Nagyszerű, és akkor most vedd magad elé a papírt! Ott van rajta öt dolog. S most anélkül, hogy a kérdésekre gondolnál, olvasd el párszor a válaszokat abban a sorrendben egymás után, ahogy a lapon szerepelnek. Nagyszerű, és most jön a legnehezebb feladat, de megoldod: keress egy embert – lehet élő, vagy múltbéli személy –, aki eszedbe jut erről a felsorolásról! Ezt most teljesen intuitív módon kell elvégezned, egyszerűen idővel magától be fog villanni egy név, és akkor ezt is leírod. Egyszerűen csak hagyod, hogy ahogy olvasgatod ezeket a papírra írt fogalmakat egymás után, az előhozzon belőled egy konkrét személyt. Adj magadnak időt, és nyisd meg az elméd, gyerünk!

S akkor ez a személy megmutatja neked, hogy épp hol tartasz. Ki vagy te most – ha hiszed, ha nem. És ez azért fontos, mert ezzel meglátod azt is, milyen állapotban ér az alagútból történő kiérkezés. Ez csak egy sorvezető, angyalom, semmi egyéb. Ez nem más számodra, mint egy segédlet. Amikor ezeket a feladatokat végeztetem veled, az elmédnek azon a pontjain tudok állítgatni, amik így, ezzel a kis trükkel megnyitnak számodra valamit. Azaz kicsit ilyenkor kicselezzük az elmét, hogy egy információt torzulás nélkül tudjon megjeleníteni. Ez csak játék, de mint minden játék, nagyon sok mindent fel tud neked tárni önmagadról. Ha tetszik a kép, ami most eléd tárult, engedd meg neki, hogy átjárjon! Hidd el azt, amit megmutat, mert mondom, a kis játékos csellel épp azt tudjuk megakadályozni, hogy azon részeid kotyogjanak bele az előhívandó információba, amik nagyon szeretik ezt csúnyán eltorzítani. Ha nem kedvező a kép, akkor add áldásod rá, köszönd meg neki, hogy lehetőséget nyújt számodra a módosításra. Amennyiben nem tetszik a személyben valami, aki előbukkant a feladat elvégzése során, nézd meg mi ez, aztán keresd meg magadban, és akkor látod is, hol tudsz magadon hatékonyan áthangolni, módosítani valamit.

Fontos időket éltek meg, olyan időket, amikre régen nem volt példa. Örüljetek ennek, és várakozással a szívetekben tekintsetek a jövőbe, mert ott, aki most ügyes és nem takarja el a szemét félelmében, csodás dolgokat tudtok megpillantani. Nem lesz az átmenet sem zökkenőmentes, sem békés azoknak, akik háttal ülnek a kiskocsiban, akik egymást lökdösik, akik elbújnak, vagy visítoznak és csapkodnak. Ám, akik derűsen ringatóznak ebben a kissé álomszerű lebegésben, amit ez a mostani hullámvasútszakasz szolgáltat, igazán varázslatos tapasztalásokban részesülnek nemsokára. Megmondtam, amit megmondtam, hamarosan találkozunk. Addig is áldásom rátok, jó munkát, angyalkáim!” (ASG)