Vásárlással kapcsolatos kérdések: info csiga rewoland pont com

Speciális kurzusok 2. – tartalom

Tartalom:

I. TE ÉS ÉN – A KAPCSOLATOKRÓL

I/1. MIT JELENT AZ, HOGY KAPCSOLAT?
I/2. MIT JELENT AZ, HOGY TE ÉS ÉN?
I/3. KONFLIKTUSKEZELÉS EGY TELJESEN MÁS MÓDON
I/4. A KAPCSOLATOK OSZTÁLYOZÁSA EGY ÁLTALÁNOS MÓDON
I/5. TE ÉS ÉN VAGYUNK EGYÜTT ISTEN
I/6. A KAPCSOLATRENDSZEREID, AVAGY TALÁLKOZÁS ÖNMAGADDAL
I/7. A TE, A TI ÉS A MI KÖZÖTTI ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉG ÉS ENNEK MEGÉLÉSE A MINDENNAPOK SORÁN
I/8. MÉG EGYSZER A KONFLIKTUSOKRÓL: MINDENRE KITERJEDŐ, HATÉKONY KONFLIKTUSKEZELÉS
I/9. FEDEZD FEL MAGAD TELJESEN A MÁSIKBAN, A SZERELEM ÁLTAL!
I/10. A PÁRKAPCSOLATOKRÓL, AVAGY A TE MEG ÉN PROBLEMATIKÁJA EGY KICSIT MÁSHOGY
I/11. EGYMÁS KÖZÖTT ŐSZINTÉN
I/12. ÉLJ SZABADON A KAPCSOLATAIDBAN!

II. ÉLETVEZETÉSI SOROZAT

II/1. MIÉRT KELL ÚTMUTATÓ AZ ÉLETHEZ
II/2. MIÉRT VAN ANNYI KELLEMETLENSÉG AZ EMBEREK ÉLETÉBEN?
II/3. TE, MINT A VALÓSÁGOD KÖZÉPPONTJA
II/4. A MINDENNAPOK MEGÉLÉSE EGYFAJTA TEREMTŐ MÓDON
II/5. A VALÓSÁG ALAKÍTÁSA EGY RENDKÍVÜL HATÉKONY MÓDON
II/6. A VALÓSÁG ELEMEI MINT A BENNED LÉVŐ TARTALMAK KIVETÜLÉSEI
II/7. A VILÁG MEGNEVEZÉSE, ÉS EZÁLTAL MEGVÁLTOZTATÁSA
II/8. AZ ÉLET VALÓBAN CSAK EGY JÁTÉK; JÁTSSZ TEHÁT SZABADON!
II/9. A PROGRAMOZÓ FELÁLL A MONITOR ELŐL

III. ÉTERI KOMMUNIKÁCIÓ TANFOLYAM

III/1. ÉTERI KOMMUNIKÁCIÓ ÉS ÖNMEGHATÁROZÁS
III/2. AZ ÉRZÉKELÉS KITERJESZTÉSE A NEM LÁTHATÓ BIRODALMAKBA
III/3. A GONDOLATCSOMAGOK FOGALMI KIBONTÁSÁNAK TECHNIKÁJA
III/4. AZ INTERDIMENZIONÁLIS KAPCSOLAT KIALAKÍTÁSA ÉS ELMÉLYÍTÉSE
III/5. AZ ÉTERI LÉTEZŐ BEÁRAMOLTATÁSA
III/6. A TISZTA INFORMÁCIÓ
III/7. EGY ÚJ VILÁG KIALAKÍTÁSA KÉT VILÁG HATÁRÁN
III/8. A FŐPRÓBA
III/9. AZ ELŐADÁS

IV. ALKÍMIAI GYAKORLATOK

IV/1. ELSŐ GYAKORLAT
IV/2. MÁSODIK GYAKORLAT
IV/3. HARMADIK GYAKORLAT – ÁTALAKÍTÁS 1.
IV/4. NEGYEDIK GYAKORLAT – ÁTALAKÍTÁS 2.
IV/5. ÖTÖDIK GYAKORLAT – ÁTALAKÍTÁS 3.
IV/6. HATODIK GYAKORLAT – AZ ALKÍMIA ÉS A FIZIKAI VALÓSÁG
IV/7. KI TUD KILÉPNI A MESÉBŐL, ÉS KI NEM?
IV/8. NYOLCADIK GYAKORLAT – A TÖKÉLETES JÁTÉK
IV/9. BELÉPÉS A MESTEREK CSARNOKÁBA
IV/10. A TALÁLKOZÁS
IV/11. AZ ELŐHÍVÁS

V. AZ ÉLETET TÁMOGATÓ ÚJ VILÁGNÉZETRŐL

V/1. ISTENRŐL – KI IS ISTEN?
V/2. KI A SÁTÁN?
V/3. AZ ISTENI ÉS SÁTÁNI, AZAZ A DUALITÁSRÓL MÁSKÉPPEN
V/4. AZ ISTENI ÉN FELFEDEZÉSE EGY TELJESEN MÁS MÓDON; A SZIMBÓLUMOK RÉVÉN
V/5. ISTEN ÉS VALLÁS – ÚTBAN EGY ÚJ VILÁGNÉZET FELÉ
V/6. AZ EREDENDŐ BŰNRŐL, KICSIT MÁSKÉNT
V/7. MIÉRT ÉS HOGYAN IMÁDKOZZUNK?
V/8. A HAGYOMÁNYOS IMÁKRÓL EGY MÁSFAJTA MEGKÖZELÍTÉSBEN
V/9. BIZTOS FOGÓDZÓ AZ IDEOLÓGIAI ZŰRZAVAR KÖZEPETTE
V/10. A JÉZUSI TANÍTÁSOK IDŐSZERŰSÉGE ÉS ÜZENETE A MA EMBERE SZÁMÁRA
V/11. EGY ÚJ VALLÁS KÜSZÖBÉN

***

Idézet a műből:

„A szellemi által meghatározott társadalmak hasonlatosak egy vitorlás hajóhoz, ahol a hatalmas kifeszített vitorla a szél ereje által mozgatja előre ezt a hajót, és a hajósoknak nincs más dolguk, mint a megfelelő szélirányba állítani ezt a vitorlát. Az ész, a ráció alapú társadalmak hasonlatosak egy hatalmas, evezősökkel mozgatott hajóhoz, ahol a sok-sok kéznek egyszerre kell ahhoz mozdulnia, hogy ez a hajó haladni tudjon, s ráadásul nem csak hogy egyszerre, de egyforma erővel is, hogy az irányt a hajósok tartani tudják. És egy darabig, amíg a vezényszavak kellően pattogósak, amíg az evezősök kellően lelkesek és boldogok a maguk által hajtott hajó tudatától, ez a hajó csodálatosan tud haladni, és a hajózás azon élményével ajándékozza meg a benne utazókat, ami azt érezteti velük, ez a csónak az ő kezükben van, ezt nem szolgáltatják ki semmilyen rajtuk kívülálló tényezőnek – mint ahogy azt valaha a vitorlás hajóban tették. Azaz máshogy megfogalmazva, ezeknek a hajósoknak az az illúziójuk, hogy ez a hajó 100%-ig uralható, és az ő irányításuk alatt áll, ők mozgatják, nem valami rajtuk kívülálló dolog, mint a vitorlás esetében a szél. De ez persze illúzió, mert akárhogy is nézzük, mindkét hajó a vízen halad – ezt egyik hajós társaság sem vitatta –, s maga a víz egy olyan közeg, amit egy hajóból 100%-ig nem lehet uralni, mert a víz hatni tud erre a hajóra, míg fordítva ez nem mondható el. És ahogy telt-múlt az idő, egyre több vitorlás alakult át ennek a „magam ura vagyok” illúziónak a hívószavára evezős hajóvá, és egyre nagyobb és nagyobb hajók épültek, egyre több evezőssel. No de ezek az evezősök, ahogy nőtt-nőtt a számuk, már nehezebben voltak kordában tarthatóak, a vezényszavak már a hátul ülőkhöz nem is jutottak el tisztán, és emiatt egyre összevisszább lett az evezés, csapkodtak az evezők, egyre kevésbé tudták tartani az ütemet, s ennek következtében pár hajó bele is borult a hideg tengerbe. Ekkor a többi hajó a segítségükre sietett, és felvette a vízbepottyant hajósokat, akiknek már saját hajójuk így nem is volt, és ez csak növelte a zűrzavart, mert már az sem volt elmondható – mint a kezdeti esetekben –, hogy ezekben a hajókban az egy módon evezni szándékozók ülnek, s idővel minden hajó teljesen heterogénné vált az evezősök tekintetében. S amikor az egyes hajóskapitányok fel akarták húzni a hajón lévő pótvitorlákat, amiket szentimentálisan megtartottak a vitorlás hajók emlékére, az evezősök ennek ellenére eveztek tovább, ki erre, ki arra, ki így, ki úgy, és ennek mindig az lett az eredménye, hogy a vitorlák elszakadtak, a hajók összeütköztek, vízbe borultak. S ez a folyamat addig folytatódott, míg nem maradt egyetlen egy olyan hajó sem ezen a nagy tengeren, ami bármilyen szempontból egy egységes irányt képviselne. S ez nem azért „baj”, mert a homogén társadalmak azok hatékonyabban működnek – hiszen olyan büszke a mai korotok arra a sokszínűségre, ami aztán hamarosan ezen világrend végzetét jelenti majd –, hanem azért, mert az egyén számára nem nyújtanak így semmilyen kapaszkodót ezen a hajón. Az egyén számára a társadalom egyfajta védelmi funkcióval bír, ezt, gondolom, nem nehéz belátnotok. És az egyén ezt a hajót azért ácsolta a többi egyénnel együtt, hogy őket ez a hajó biztonságban elszállítsa egyik partszakaszról a másikig. Úszva még senkinek sem sikerült ezt az utat megtenni, tehát hajó nélkül ezt a csodás tengeri utazást nem lehet megélni. No de hogy ez a hajó hogyan szolgálja a benne utazókat, az meghatározza magának az útnak a lefolyását is, és az a fajta zűrzavar, ami a mostani hajókon uralkodik, már nem szolgál senkit. Kivéve azokat a hajóskapitányokat, akik rájöttek, minél nagyobb a zűrzavar az evezősök körében, minél kevésbé stabil számukra ez a hajó, és minél kiszámíthatatlanabb a mozgása, a benne utazók annál jobban, hogy úgy mondjam, szolgálják őket.”