Csináld magad – bevezető
Hoztam egy kis meglepetést: ahogy bóklásztam a régebbi írások őserdejében, teljesen véletlenül találtam egy elfeledett almappában egy igazi adamusi gyöngyszemet. Aprócska, nem is mondhatnám túlságosan súlyos darabnak, talán ezért is lett ad acta, ennek ellenére nagyon-nagyon hasznos kis segédlet – talán van itt közületek olyan, aki emlékszik rá, mert ezt is publikáltam anno, csak aztán a blog megszűnésével inkább eldunsztoltam a kamrába. Amolyan kifejezetten könnyed, nyári időtöltéshez való keresztrejtvény, ezért úgy gondoltam, ismét rendelkezésetekre bocsátom, hogy addig se maradjatok szellemi táplálék nélkül, amíg nem leszek gép közelben – mellesleg én most aktuálisabbnak is érzem, mint akkor. Ez a kis minisorozat tényleg olyan, mint egy jeges frissítő: kortyoljatok bele bátran. Ami nagyon fontos: a fejezeteket sorrendben olvassátok el, mert ha előre beleolvasol, meglátod az értelmezést, és így már nem tudod előhívni a felismeréseket azon a módon, ahogy az írás ezt szolgálja. Tehát csak akkor menjetek tovább, ha elvégeztétek az előzőben leírt feladatokat. Én most gyorsan végigfutottam, nagyon jólesett, komolyan mondom.
A hét fejezetet egy külön oldalon találjátok: ITT. (A HÍD menüpont alatt, Csináld magad! címen.) Abban a sorrendben kell olvasni, ahogy a fejezetek számozva vannak. Legyetek nyitottak, miközben végzitek, minden, ami furcsa vagy szokatlan, csak azért tűnik annak, mert mi vagyunk néha olyan merevek, mint a beton. Eszembe jut erről egy kis fejtörő, amit lányka koromban hallottam, tán Smullyantól származik. Nyilván mindenki ismeri, hisz elég régi: két amerikai indián ül egy fatörzsön – egy nagy és egy kis indián. A kis indián fia a nagy indiánnak, de a nagy indián nem apja a kis indiánnak. Hogy lehet ez? Én nem jöttem rá azonnal, csak mikor apukám megmondta a választ. És akkor én nagyon megijedtem, nem azért, mert nem tudtam egy kis játékos fejtörőt megoldani, hanem ez azt mutatta meg számomra, milyen durva előítéletek rabjai vagyunk. Nekem egy nagy indián értelemszerűen egy tolldíszes férfit jelent, és eszembe sem jutott a feltételezés, hogy egy nő is lehet. Ezt a példát a beszűkültségre egy életre megjegyeztem magamnak, már csak azért is, mert lételemem a határok kitágítása, a kilátást gátló tűzfalak leomlasztása a szabadság nevében: amolyan szellemi hackerként célom behatolni a rendszerbe, lebontani a régi kódokat és új verzióra frissíteni a szoftvert. És ezt sublótfejjel, készen kapott hitrendszerekhez ragaszkodva, körbebástyázva magunkat idejétmúlt eszmékkel nem lehet, ez nyilvánvaló. Vigyázzatok, sokszor az előítéletek úgy bújnak el a lényünkben, ahogy gomba a fában, hogy egy napon annak törzse égbe nyújtózás helyett, korhadtan rogyjon le a földre.
Tehát akik úgy érzik, kellően nyitottak egy kis újszerű, frissítő nyári kalandra, azoknak szívből ajánlom ezt a hét rövidke fejezetet. Kellemes időtöltést és hasznos felismeréseket kívánok ehhez a tartalmas csemegéhez!